Fezejet

 1       4|         Margari olvasását!~– Kérem önt, az egekre, jöjjön közelebb
 2       4|          kezét.~– Az istenre kérem önt, jó Margari. Egy nyugtalanságom
 3       4|            jó Margari, amire kérem önt?~Margari csakugyan azt hitte,
 4       4|            meggyógyult volna.~– Én önt becsületes embernek ismerem.
 5       4|            túlvilágról, s az kérné önt kétségbeesett könyörgéssel,
 6       4|            nálánál.~– Én csináljam önt be hivatalba Hátszegihez?
 7       4|           ő nem akarja?~– Én fogom önt fizetni; tőlem kapja rendes
 8       5|            napján: én nem szeretem önt, mert mást szeretek, és
 9       8|       adakozó, de kénytelen vagyok önt e néven nevezni: én jól
10      10|  bizonyosan lennének számosan, kik önt igen szívesen fogadnák,
11      10|          szoktak alakulni: azokban önt mind várják; előre örülnek
12      10|          szerint. Csak egyre kérem önt: majd ha egyszer ezekből
13      11|      mindegy. Most isten áldja meg önt, nagyságos asszonyom; aludjék
14      11|            de azért az isten áldja önt mégis. Majd fog még felőlem
15      13|         egy hét óta szekíroz, hogy önt keressem föl, és vigyem
16      13|            De előre figyelmeztetem önt, kedves barátom, vigyázzon
17      13|            Mondtam, ugye? Sajnálom önt; már benne van a hálóban.~
18      13|          világ rémületére felkérem önt, hogy jöjjön velem rögtön
19      13|        vagyok tolakodó; nem akarom önt meglopni: nem kérdezem,
20      13|          mennyire örül annak, hogy önt megismerte, hogy ön egy
21      13|        tőle, s kényszeríteni fogom önt, hogy elvegye! Mi?~A többi
22      16|          énnekem Vámhidy, hogy még önt is itt hagyom a társalkodónéval,
23      17|             s eszemben sincs, hogy önt valamiképp le akarjam e
24      17|          Ön hálátlan azokhoz, akik önt szeretik.~– Megbocsásson,
25      17|          jó barátom: megbocsásson. Önt egyedül sérthettem meg e
26      17|      elfeledtek.~– El nem feledték önt, kedves Leánder, sőt inkább
27      17| könnyelműségeket követett el, amik önt könnyen a „más emberévé”
28      17|          Hogyan? Az biztatta volna önt erre a lépésre?~– Tudja
29      17|          váltót is elismerte, hogy önt megmentse.~Ez a szó megrendítő
30      18|     mindent megmondott; s azért én önt ezennel átadom a törvény
31      19|           sorokat írá:~< „Uram!~Én önt egy nyomorult gyáva embernek
32      19|       Természetes, hogy nekem kell önt a hegyi utakon keresztül
33      20|            bezárni hozzájuk. Kérem önt, nagyságos asszonyom: szóljon,
34      20|             Az ég kegyelmére kérem önt, ne ítélje el őket! Az Isten
35      20|           Isten szent nevére kérem önt, ne írja alá nevét egy olyan
36      23|     Alkudjunk meg: én nem ölöm meg önt, ön nem üldöz engem tovább.
37      24|         hanem testvére árváin; aki önt és atyját nem bántották,
38      24|             Jó. Én tudok egy módot önt kisegíthetni e hínárból.~–
39      24|       látatlanban aláírom.~– Tehát önt megmenteni az az egy mód