Fezejet

 1       4|    figyelemre méltó tárgyak.~De mármost elolvasta a penzumokat mind,
 2       4|       rajta, hogy mitévő legyen mármost? Henriette kisasszonytól
 3       4|     méltóztatott megtiltani. Én mármost tudok mindent. Tudom, hogy
 4       4|       megpecsételve, Margari úr mármost egész készséggel előadá
 5       4|     Demeter úr Margarinak, hogy mármost menjen fel a szobájába,
 6       5|    venni. Eleget tudok belőlük. Mármost csak légy szíves rám hallgatni.~
 7       6|        nem tudta hogy leüljön-e mármost, vagy elszaladjon? Csakugyan
 8       7|       rá: „bolond leány!”~– Hát mármost aztán, ha az esküvését megszegi,
 9       7|       még egy nyomást kapott, s mármost kettősen volt meg rajta
10       7|         között.~– S mi történik mármost ezzel?~– Ismét az olvasztóba
11       7|        szólt Onuc elbúsultan –, mármost, ha a fejeinket odatettük
12       7|        az alku rendében volt. – Mármost számláltasd ki a pénzedet
13      10|        volna erre a gondolatra.~Mármost semmi kétsége többé, hogy
14      10|      célszerűbbet nem tehettem. Mármost csak arra kérem, hogy meg
15      10|         Ő nem közönséges ember, mármost összevetve a mondottakkal
16      11|         volt.~– Ki védelmez meg mármost engemet?~– Megvédelmezlek
17      11|     általuk magát.~– Itt vagyok mármost fegyvertelenül, bocsáss
18      12|         Demeter úr meggátolá.~– Mármost csak maradjon itt, mármost
19      12|      Mármost csak maradjon itt, mármost majd én akarok vele beszélni.
20      12|       pro primo nem tudta, hogy mármost a gyászjelentő lapokra kinyomassa-e
21      13|        sóhajta Szilárd. Érti ön mármost az összefüggést, ugyebár?
22      16|       találva, hogy a grófnétól mármost ideje lesz légyottot kapnia,
23      16|         hajtottak tovább.~– No, mármost ezt a lovat nem lehet hajszolnom
24      16|        el tulajdonképpen.~– No, mármost mehetünk szépen két lóval,
25      16|       való bújában!~– Hát aztán mármost, hogy van a ház? – kérdezősködék
26      16|    mindjárt kurrentáltak volna. Mármost megvárom itt, amíg értem
27      16|      hogy az ígérgetett vacsora mármost igazán a porba esett előlünk.
28      16|     kerékvágások; s ő nem tudta mármost, hogy melyiken induljon
29      17|       mert még egészen gyermek.~Mármost az is előre látható volt,
30      17|       megmondott, amit kelle.~– Mármost megígéri ön, hogy velem
31      18|  nyolcra, tégedet tizenkettőre; mármost hallgass.~Clementine úgy
32      18|        fejét, hogy mikor viszik mármost valamennyit a siralomházba.
33      18|     köpenyébe, s azt hivé, hogy mármost futhat.~Pedig dehogy futhatott!
34      18| cirógatta az érdemes férfiút, s mármost hihet felőle akármit – de
35      19|    tudom, mit.~– Majd megtudod. Mármost csak mulassatok rajtam tovább.
36      19|     ellenséget, hogy hát a lova mármost hogy lesz, mint lesz? Megy,
37      19|        magában Gerzson úr –, de mármost csak azért is megmérkőzöm
38      22|       ágyhoz van biz az szokva. Mármost csak azt sajnálom, hogy
39      24|      mondtam: mások azok. És én mármost nem látom, hogy merre meneküljek