Fezejet

 1       1|      megállapodni, mert János úr jön haza, s ezt kell elébb megcsodálnunk.~
 2       1| páholtasd el, mikor a színházból jön. Az lesz legjobb.~– Nem!
 3       2|       azzal a szóval, hogyha nem jön, beteg édesatyja fogja magát
 4       3|        azontúl mindennap kétszer jön látogatni Hátszegi; lassankint
 5       4|      fizető, és soha zavarba nem jön, ahogy más földesurak szoktak,
 6       4|        valami véletlen közbe nem jön, jótállok a siker felől.~–
 7       4|      azonkívül őtőle kap, az nem jön számításba. Elég lesz háromszáz
 8       4|       Beszél előtte valaki? Nem. Jön össze valakivel? Nem. Kap
 9       5|         ha fájdalomnál egyéb nem jön belőle, akarom élvezni ezt
10       5|       ajtaján; Demeter úr követe jön, a leány gyönge testén végigfut
11       6|         egy kis szakadó zápor is jön hozzá, az a gyönyörűség,
12       6|         feltűnni ez éjjel, hanem jön helyette haragos, villámlós
13       6|       minden mérföldnyi vonalban jön elő négy-öt durván faragott
14       7|         azzal köszönt mindig, ha jön, ha megy.~– Én mégis azt
15       7|     lehet olvasztani.~– S honnét jön ebbe a tűz? – kérdezé a
16       7|    kivertet; erről még nyomunkra jön valaki. Aztán ez már tanú!~–
17       9|        rémületes hang kiáltja:~– Jön a medve! – Itt jön Juon
18       9|    kiáltja:~– Jön a medve! – Itt jön Juon a medvével!~Több biztatás
19      10|         most jólesett neki, hogy jön.~– Hírt hozok Fatia Negráról,
20      12|       Azt pénzért adják. S kitől jön elő az a pénz? Az égből
21      14|          belőle, aki leánynézőbe jön hozzád. Ha ezt a gyűrűt
22      14|         várat még magára. Sokáig jön, látszik, hogy nagy úr.
23      14|        bárhol érjenek hozzá, tűz jön ki testéből; azok szikrákat
24      14|     annak, ami már a feje felett jön, akkor ahelyett, hogy a
25      15|     egyszerűek: ha valaki gyalog jön és csak szállást kíván,
26      15|     számlája két garas, ha lovon jön és vacsorál, egy forint;
27      15|        történt, hogy csak gyalog jön?~– Baj ám: az átkozott Tyiatra
28      15|     ennek a túlsó végén szemközt jön, okvetlen megkap belőle
29      16|         társalkodónéval, mikor ő jön! De láthatja ön, hogy rám
30      16|   Csodálom, hogy a csaplárné nem jön elém – szólt Henriette –,
31      17|          megígéri ön, hogy velem jön Pestre, rokonainak, kiknek
32      18|       szájába, mikor látogatásra jön.~Egy nap az kérdezé tőle,
33      18|         meg nem esketik, de maga jön gyanúba; vagy megesküdni
34      18|         nem szólíthatja.) – Hogy jön kend ide?~Margari egyre
35      18|      Kicsoda ez az ember? Hogyan jön ez az ember ide? – Én nem
36      19| íróasztal.~De hátha még erre sem jön elő?~Ez az ötlet újra felszakíttatá
37      20|        él.~Szobájából csak akkor jön ki, midőn a kápolnába megy;
38      20|          mint egy tünemény, mely jön, tesz, mutat, de nem beszél.~
39      22|         gondot; este ismét értem jön és hazavezet. Amit kegyes