Fezejet

 1       6|          hogy jövő éjszakára gróf Kengyelesy kastélyában fognak megszállni.
 2       6|         meg őneki. Hogy az a gróf Kengyelesy igen furcsa ember. Hogy
 3       6|           ebéddel megvárták őket. Kengyelesy alacsony, szikár férfiúcska
 4       6|       választ súghatott rá, amire Kengyelesy nevetve, és egész fennhangon
 5       6|           hol az urak már várják.~Kengyelesy még egypár szomszéd földesurat
 6       6|      híják? – szól hozzá hirtelen Kengyelesy.~– Margari Ferenc ugye?
 7       6|   újságokban a nevét! – folytatja Kengyelesy, mire Margariban az a gondolat
 8       6|             Nem, nem! – magyarázá Kengyelesy –, hanem van Pesten egy
 9       6|        azután nagy naivul ráütött Kengyelesy vállára:~– Maga nagy ostoba!
10       6|          bók rád nézve – veti oda Kengyelesy tréfás észrevételét.~– Maga
11       6|     betyárosan; maga kis betyár!”~Kengyelesy nem győz ellene tiltakozni.~–
12       6|        fojtani.~– Apropó! – szólt Kengyelesy Henriette-hez fordulva. –
13       6|  rosszkedvű férjeket.~A meghívást Kengyelesy is udvarias köszönettel
14      10|            a hős nyomorék és gróf Kengyelesy s számos ismerős arc távol
15      10|    légyottjuk szokott lenni.~Gróf Kengyelesy nem hozta magával nejét;
16      10|        ellen fordult a szerencse; Kengyelesy gróf visszanyerte tőle az
17      11| vakmerőség volt – veté közbe gróf Kengyelesy, olyan komoly képpel, mintha
18      11|    énvelem? – szólt hetykén a kis Kengyelesy gróf, amin az egész társaság
19      11|         ki nem fognak rajta; gróf Kengyelesy pedig azt magasztalá benne,
20      13|                 Az aradi estélyek~Kengyelesy gróf csakugyan szerencsésen
21      13|          Arad valóságos Eldorádó.~Kengyelesy grófnőnek nem kellett az
22      13|         látta egynehányszor, hogy Kengyelesy már kezdett nyugtalankodni
23      13|         volt, ott megbarátkoztak. Kengyelesy grófot azután, ha egyszer
24      13|         Ebédelt már? – kérdé gróf Kengyelesy ijedten. – Ah, kedves barátom,
25      13|         Áh, ha há, bravó – kiálta Kengyelesy. – Még hölgyek közt is korteskedés!~(
26      13|           másnapi fényes estélyen Kengyelesy grófné olyan fehérpontos
27      13|    társaság tudta (tudhatta, mert Kengyelesy elmondta mindenkinek), hogy
28      13|       nevetett rajta nagyon, maga Kengyelesy is.~Vámhidy természetesen
29      13|           valami újságot, s mikor Kengyelesy éles hangú kacagása nagyon
30      13|         még abban sem jelent meg. Kengyelesy kérdezősködött felőle fűtől-fától,
31      16|      megmondtam – fecsegett aztán Kengyelesy, ha Vámhidyt előkaphatta –,
32      19|    őrültek közé jutott, míg végre Kengyelesy elébe nem jött, s két kezét
33      19|         feleségét – sipíta élesen Kengyelesy.~– Ez magam előtt is rejtély –
34      19|           tréfát sem látok benne.~Kengyelesy, látván, hogy Gerzson úr
35      19|          és azt kikérem magamnak.~Kengyelesy vállat vonított.~– Nem gondoltam,
36      19|   visszatérsz vele üresen Aradra. Kengyelesy gróf úr majd aztán tudatja
37      21|       megyegyűlési filippika után Kengyelesy –, miféle mérget vettél
38      25|           Sohasem házasodott meg. Kengyelesy és a hozzá hasonlók gyakran