Fezejet

 1       1|        Maga katona lesz.~– Igen – felelt a fiú durcásan szepegve –,
 2       1|            Lángainé hideg gúnnyal felelt a ki nem kerülhető kérdésre:~–
 3       1|          nézni?~Lángainé keserűen felelt:~– László éppen ilyen szerepeket
 4       2|       jeles ember.~Demeter úr nem felelt rá semmit. Összeszorítá
 5       2|           félénk szemeivel, s nem felelt neki semmit.~De felelt helyette
 6       2|        nem felelt neki semmit.~De felelt helyette az öregúr, jól
 7       5|      vajon mit beszélhetett vele? Felelt az neki? Kérdezett tőle
 8       5|          megnyugodhatunk?~– Meg – felelt a leány csodálatos bátor
 9       5|         ember.~– Helybenhagyjuk – felelt rá Demeter úr –, úgyis jobb,
10       6|           nem tudok lovon ülni! – felelt a gyermekasszony őszintén.~–
11       6|        nyílt mosolygással.~– Az – felelt rá Henriette szórakozottan.~–
12       6|         Lénárd?~– Azt nem tudom – felelt Hátszegi hideg mosolygással.~–
13       6|           óra múlva!~– Jól van! – felelt rá Hátszegi, s arra mind
14       6|       Kengyelesy-puszta?~– Szép – felelt ő – egy szótaggal.~– És
15       6|      méreg, amire Henriette azzal felelt, hogy egy darabot kivett
16       6|           Hogyne ismertem volna – felelt a menyecske –, nagyon is
17       7|           a jólelkek.~– Az igaz – felelt rá az öreg csendesen. Ha
18       7|              Mit tudsz te ahhoz – felelt neki az öreg, elhelyezve
19       7|  hallgatni fog. Anica tíz csókkal felelt e mondásra. Eltalálta: éppen
20       7|           csendes, dörmögő hangon felelt neki:~– Ha még egyszer eszedbe
21       7|       sejtett, most már nyugodtan felelt:~– Ne búsulj, visszaadtam
22       9|           ember lakik itt alant – felelt ő –, és az mind be van zárva.~
23      11|        múlva a távol hegyek közül felelt rá egy másik kürt, mintha
24      11|       Ébren vagyok, mit akarsz? – felelt neki vissza az asszony.~–
25      12|      hozzá hízelgő …~– Az a jó! – felelt rá kegyetlenül a beteg ember. –
26      14|            Akkor is szeretnélek – felelt a kalandor.~– Eredj! Hiszen
27      14|           Szád megégette számat – felelt a leány, s midőn a Fatia
28      16| zongorázott.~– Az nem valószínű – felelt magának a báró –, mert én
29      16|       Megérdemli a Fatia Negra! – felelt rá komoly nyomatékkal Gerzson. –
30      16|         sántít.~– Biz az sántít – felelt rá a kocsis.~– Szállj le,
31      16|      ivószobából rekedt férfihang felelt vissza.~– Nó, ki az, nó?
32      17|          Bizonyára – nem bánom” – felelt rá Nagy úr hidegvérrel. – „
33      19|    volnának azok?~A pap húzódozva felelt:~– Olyan emberek, akikkel
34      21|         Egy mély, dörgő férfihang felelt neki onnan túlról:~– Én
35      21|        nekem a katonai becsület – felelt a tiszt, s azzal dzsidásait
36      22|     fillér.~– Köszönöm, báró úr – felelt rá hidegen Vámhidy –, utasításaim
37      22|       várakozó Juon örömrivallása felelt. A vak megismeré a Fatia
38      23|        szobáét nyitá fel. Ott sem felelt senki a felhívására. A harmadik