Fezejet

 1       1|          a hullámok közt, s azóta Henriette-nek nagyatyja házánál kelle
 2       2|     hagyta.~Szakasztott mása volt Henriette-nek arcvonásaiban, csakhogy
 3       4|        azt hiszi, ügyvéd úr, hogy Henriette-nek jó lesz a báróhoz nőül menni?
 4       5|        Demeter úr, helyet mutatva Henriette-nek az asztal mellett, melynél
 5       6|       lovászát idáig előreküldte.~Henriette-nek jólesett, hogy idegen ember
 6       6|      vénebb urat számláltak sorba Henriette-nek; ő biz annak egynek sem
 7       6|         már egymás közt beszélik.~Henriette-nek pedig igen mindegy volt,
 8       6|           értésére adott.~Azonban Henriette-nek mégis elég ideje maradt
 9       6|           még ezen fölyül is tud.~Henriette-nek valami homályos sejtelem
10       6|    bajuszát, szépen kezet csókolt Henriette-nek, azután Clementine-nek is
11       6|    abrosszal. Clementine azt súgá Henriette-nek, nincs-e ebben méreg, amire
12       8|     ékszereket hordott számára, s Henriette-nek végtelenül fájt az, hogy
13       8|     Néhány perc múlva úgy tetszék Henriette-nek, mintha a mélység fenekéről
14       8|   megveregeté, s mosolyogva monda Henriette-nek:~– Derék egy úri ló! Kár
15      10|                   A fekete ékszer~Henriette-nek az időtől fogva sajátszerű
16      10|          vidék ellen?~Ezen azután Henriette-nek volt min gondolkozni napokon,
17      10|       hogy a nők ennyire imádják.~Henriette-nek mosollyal kelle elismerni,
18      11|       hozták haza gyalogszekéren, Henriette-nek nagy ijedelmére.~A bárónő
19      11|           ijedtem volna meg tőle.~Henriette-nek nem jutott eszébe e percben
20      11|       szép szelíden kezet csókolt Henriette-nek; s erőtetett szilárd léptekkel
21      12|       világos előttem, hogy ha én Henriette-nek egy félmilliócskát hagyományozok,
22      13|  iparkodik neje előtt eltitkolni. Henriette-nek voltak jótékonysági kiadásai,
23      13|           is mondják, hogy miután Henriette-nek megvan ez a szokása, hogy
24      13|   illetőleg nem nekem, de szegény Henriette-nek.~– S érdemesít rá, hogy
25      13|         azt semmi áron nem akarja Henriette-nek megmutatni; sőt, megparancsolta
26      13|            ah, azt a névaláírását Henriette-nek ő ismerte igen jól!~– Összeüt
27      16|      magára nagyatyja gyűlöletét.~Henriette-nek nem volt bátorsága azt felelni
28      16|     akiért remeg, megszabadítson.~Henriette-nek nagy alkalma volt a hídvári
29      16|       Másnap kellett azt megkapni Henriette-nek.~Ki volt tehát szebben meglepetve,
30      16|            aki alig csókolt kezet Henriette-nek, rögtön hozzáfogott az ostromhoz:~–
31      16|        hazasietett; Lénárd ajánlá Henriette-nek, hogy menjen aludni, ki
32      16|   acéllemezt, és adja át.~E szóra Henriette-nek minden vére fejéhez tódult;
33      17|         forint nem a világ, mi az Henriette-nek. Ha magam is kérném, tízannyit
34      23|         nagyon jól ismerte nejét; Henriette-nek nem volt bátorsága a tőrt,
35      23|           reggelig nem ér vissza.~Henriette-nek egy percben az jutott eszébe,
36      24| beleegyezem, és nem vonom vissza; Henriette-nek és annak a rossz fiúnak
37      24|       valami pesti üzérnek.~Tehát Henriette-nek a saját szívességtételét