Fezejet

 1       1|           már nyolc esztendő óta. Biz az unalmas dolog nagyon.
 2       1|    küldeni. De miután látta, hogy biz azok egy cseppet sem ügyelnek
 3       1| keresztülküzdeni segítse neki; de biz abból csak az lett, hogy
 4       2|     negyedórácskát bólintgatni; – biz ez nem valami mulatságos
 5       2|           Én ismerem, hogy kié.~– Biz azt nem ismered.~– Ahám!
 6       3|  óhajtásainak tárgya lehessen, de biz ő nem vett észre arra való
 7       4|           remekműnek ismert el, s biz az első fejezetnél nagyon
 8       4|     Kleerri végre azt mondá, hogy biz az ő torka már kiszáradt,
 9       4|       Margari olvashatna fel.~– A biz igaz. Az már olvashat fel.
10       4|           És azután átlátta, hogy biz ezeket igen nagy oka lehetett
11       6| számláltak sorba Henriette-nek; ő biz annak egynek sem tartotta
12       6|      pörkölt, tepertős galuska.~– Biz ez csak vadászos vacsora,
13       6|    kellett volna jelen lennem. Az biz elmaradt szépen. Menyasszonyom
14       6|         ha ez őneki leánya volna! Biz az meglehet, hogy akkor
15       6|    mártogatott teájába.~– Úgy van biz az, hogy ma reggel megalkudtunk
16       6|    letételét és fölvételét, pedig biz ott semmi pénz sem tétetett
17       6|          Uram, ne hagyj el! Nini, biz a nagyságos úr! Jaj, be
18       6|      kiváltképpen asszonyságokat; biz a vén Ripa hozzájok sem
19       6|           S eltették télire?~– El biz azt; de nem sokat törődött
20       6|      nyújtotta a tokot a bárónak. Biz ő nem kockáztatja az életét,
21       6|  Clementine-t, miután látta, hogy biz itt senkinek sem vágták
22       7|       kiszámolásnál.~– Nem leszek biz én, öreg, ha felét nekem
23       7|          állta már tovább a folt, biz az szétszakadt.~– Domnule? –
24      10|          fickó a felkeresésre, de biz annak mindig az lett a kimenetele,
25      15|     nagyságos úrnak.~– Nem megyek biz én, mert én magam is utána
26      16|         az a gyeplűs ló sántít.~– Biz az sántít – felelt rá a
27      16|              Csak nem halt meg?~– Biz az azt cselekedte.~– Mikor?~–
28      16|        tartozott.~– Nemigen estek biz azok rajta kétségbe; levették
29      17|     fogásokat megenged magának.~– Biz ez nem szép fogás; de így
30      17|          búbánatát eltemeti.~– A’ biz a vándorszínészkedéssel
31      17|       Margari biztatott, hogy azt biz aláírhatom helyette, hiszen
32      18|        gazdaságot kezdhetne.~– A’ biz igaz. Úgyis van neki akárhány
33      21|            Eredj. Ne bolondozzál. Biz az megmarad. Hiszen nem
34      21|         Hát kik lettek volna? Tán biz őkegyelme két külön szerzetnek
35      21|           a maguk táskájába; hát, biz ők csak ott telepednek meg,
36      22|         vele. Paplanos ágyhoz van biz az szokva. Mármost csak
37      23|    kérdezősködni fűtől, fától!~De biz az mind hiába volt már;