Fezejet

 1       1|    páholyában, és ki nem mozdult onnan, amíg valakinek egy szó
 2       1|        hordja, úgy hunyorogva le onnan a magasból az emberiségre,
 3       3|        is feküdt megint hanyatt, onnan ítélt.~– Te nem tudsz semmit,
 4       5|         csomag papirost, húzd ki onnan, és nézd meg, mik azok.
 5       6|           úgy látszik, mintha az onnan le volna tépve. Ugyanazon
 6       6|          a levegőbe két ölnyire, onnan meg bukfencet vetve fejtetőre
 7       6|          volt, kergette a rókát; onnan nem is tértek elébb vissza,
 8       7|          és haragosan elrántotta onnan:~– Eredj innen, bolond!
 9       8|       vele, hogy szabadítaná meg onnan?~A férfi azonban egyre közelebb
10       8|  mélységű sima falon alárohanni!~Onnan már könnyű volt az örvény
11      10|     Déván járt a kalugyer, mikor onnan visszajött, sokat tudott
12      10|         e percben; messze volt ő onnan, nem is sejtve, nem is álmodva,
13      10|          a nevet és álarcot; ami onnan is bizonyos, hogy egypárszor
14      11|          szerencsére célba vette onnan alulról. A tapasztalt öreg
15      12|       volna, hogy eltávolítsa őt onnan; azonban Demeter úr meggátolá.~–
16      12|       kémény szeleltető odujába, onnan várta be a további eseményeket.~
17      12|          rajta. Te eltaszítottál onnan, te átkot mondtál gyermekeidre;
18      13|     által eszközül visszahívatva onnan. A másikra, a gyermekre
19      14|  beburkolva koldusi rongyokba, s onnan nézni azt a pompás komédiát,
20      14|     kellékei vannak fölhalmozva; onnan fogják a röppentyűket, a
21      14|        fel a sírban, s feljárjak onnan holtom után, ha ez ellen
22      14|        leány állt; ezt emelte le onnan, karjára véve, mint egy
23      17|     szolgabíró szemét kerülte, s onnan szólala fel, mondván:~–
24      18|          leülhetett, rázhatja az onnan!~– Ne búsulj asszony – vigasztalja
25      19|        végig az egész futtatást; onnan látta, mint futtat saját
26      19|      szóra, olyan sietve ment el onnan. Az ottmaradók – persze
27      19|      kiálló kövezetén a falra, s onnan nézte közelebb az ablakon
28      20|         egyszer visszatekinte, s onnan látta, hogy a leány le van
29      21|      dörgő férfihang felelt neki onnan túlról:~– Én vagyok a Fatia
30      21|          melletti bokrok közé, s onnan kezdett el rájuk tüzelni.~
31      22| boltozata alá, ahova nem jő víz, onnan várom be a végit, s ismerem
32      23|         az a vakmerő tolvaj, aki onnan valamit elorozzon, sem az
33      23|         közelebb van, kivezetné. Onnan aztán eljuthatna Pestre,
34      23|  lámpavilágot?~A komornyik éppen onnan jött, s tudta, hogy ott
35      23|  homlokon csapva magát, s futott onnan eszeveszetten, magában lelkendezve: –
36      23|       innen oda, akként a halott onnan visszajárhat?~Hátha az lenne