Fezejet

 1       9|         egyetlenegy szép leánya, Marióra, arról már van nagysádnak
 2       9|     kilátás nem volt, csupáncsak Marióra szép szemeibe.~És ez a csodaszép
 3       9|        És ezt az embert szerette Marióra.~Van ezen a vidéken egy
 4       9|     hírhedett szépségeknek, mint Marióra, nem lett volna szükség
 5       9|     élhetett volna anélkül, hogy Marióra arannyal hímzett ingeit
 6       9|         valaki mégis maradt ott: Marióra, ő nem futott a futókkal,
 7       9|        csak meg sem nézett. Csak Marióra volt ránézve aranyból, más
 8      10|       Juon Táre felesége, a szép Marióra. Különben csak vasárnaponkint
 9      10|  regényes hely. Ott lakik a szép Marióra egyes-egyedül. – De rosszul
10      10|    tapostatva a lehullott havat. Marióra ezalatt otthon ül, és fonja
11      10|       völgybe a nyáját Juon, hol Marióra lakik, csak egyszer látja
12      10|         szaggatna akárkit. Pedig Marióra szavára hunyászkodva bújik
13      10|          minden kincse; s amiért Marióra ajtót mutatott az álarcos
14      10|          van védve. A medve csak Marióra szavára bocsátá el a fekete
15      10|     mégis az enyim fogsz lenni!” Marióra másnap kétségbeesve jött
16      11|      maga fejtett a hegyek közt.~Marióra megismeré szavamat, és sietett
17      11|           ki a medvét megétette.~Marióra reszketett e szóra; és még
18      11| megvetendő egy férfi, aki gyáva!~Marióra kis kunyhóját a kürtő alatt
19      11|      érkezünk.~– Nem úgy – szólt Marióra –, ne menj sehova. Ha Juonnak
20      11|   mérföldnyire elhallik a szava. Marióra gyenge volt hozzá. Máskor
21      11|        bár magamat tudtam volna. Marióra aggódva mondá, hogy mi fog
22      11|  kandallóban, a kisgyermek sírt, Marióra ölébe vette s elaltatá,
23      11|        el ne legyen árulva, hogy Marióra nincs egyedül. Alig múlt
24      11|        hallom ismerős hangját:~– Marióra, alszol-e?~– Ébren vagyok,
25      11|        az asszony.~– Bocsáss be, Marióra, nyiss ajtót.~Én súgtam
26      11|       meg őt, gonosz! – szidá őt Marióra, bár ezt nem én súgtam neki.~
27      11|      megcsaltad – válaszolt neki Marióra.~Ekkor a rabló esküdni kezde,
28      11|        kellett a játékot tovább. Marióra egy gondolatnak nem volt
29      11|          ez nem igaz, súgá nekem Marióra; nekem egy húszasom sincs.)~–
30      11|    Könnyen beszélsz – szólt erre Marióra –, most ideadod, s ha bebocsátlak,
31      11|         miután fegyvereit, ahogy Marióra mondá neki, felaggatá a
32      11|       magyarul a kísértő, melyet Marióra nem értett, aztán hízelegve
33      11|    viszlek, ahova nekem tetszik.~Marióra kezeit tördelé, s nem hallgatott
34      11|         Vigyázz, Juon! – sikolta Marióra kétségbeesetten, hangját
35      11|          partra felmászott, amíg Marióra zokogva és sikoltozva rohant
36      14|           hová lett Juon Táre és Marióra.~Nem is sok gondja volt