Fezejet

 1       1|  tekintetétől az öreg zsarnoknak, mire aztán a missz durcásan felkelt
 2       1|         nyitotta előtte az ajtót, mire aztán a kis családi princ
 3       2|          jól van-e fordítva, hogy mire mentél már, hogy nem hiába
 4       2|   megkérdezni halkan: mi tetszik. Mire az az odahajló fülébe azt
 5       4|    hangzottak a másik szobában, s mire az visszatért, már akkorra
 6       4|         most Margari úr felolvas, mire aztán Margari vagy tíz lapot
 7       4|           azt ismernie; ki tudja, mire jó az embernek egynémely
 8       4|          ott a kandallóban a tűz, mire a komornyik bejön, akkorra
 9       4|           helyeslé Demeter úr is, mire János úr hátrahúzta magát
10       5|           fogja észrevenni senki, mire gondolok. Nyugodt, csendes
11       6|           Hajnal felé aludt el, s mire fölébredt, akkor már az
12       6|             folytatja Kengyelesy, mire Margariban az a gondolat
13       7|    megüsse; mert az halálos ütés. Mire a leány, mintegy büszkén
14       7| szemöldökét felhúzva homlokára, s mire a Fatia Negra keresztülment
15       7|     Mehetsz odább.~Hajnal hasadt, mire hazaértek. Amint Anica szobájába
16       8|       sikere lett, hogy belehalt; mire Henriette odaérkezett hozzá,
17       8|     szépen fenn volt a holdvilág, mire Hídvár felé visszafordult.~
18       8|      erősen tapasztalá Henriette, mire a hegyi út tetejére felért,
19      10|        tudta e különös mozdulatot mire magyarázni.~Az özvegy papné
20      12|        halljuk, miért jöttél ide? Mire tanított be Lángainé nagynénéd?
21      14|    fürtjeit ujjaira tekergetve.~– Mire? – kérdezé a kalandor.~–
22      14|   kalandor.~– Mit gondolsz? Ugyan mire?~– Ahá! – szólt az mosolyva. –
23      14|        azokat, mintha álmodta, és mire fölébredt, elfelejtette
24      15|          készen legyen a vacsora, mire visszajövök; majd meglátom,
25      16|           jött, köszönt, leült, s mire rákerült volna a sor, hogy
26      16|           hozni.~Éjfél után volt, mire visszatért ismét a terembe,
27      16|        hamar meghallgatta a sors; mire még egy negyedórát haladtak,
28      17|     ütögetett pohárból származik; mire valami nagyon fortélyos
29      19|         valamire.~– Szabad tudnom mire?~– A bárónak írtam egy levelet,
30      19|           embereit, ő tudta, hogy mire készül.~Gerzson úr pedig
31      19|          ott maradt. Az nem tudja mire vélni ura és házigazdája
32      21|   főhadnagy altiszteinek intve. – Mire társai ideérnének, leverjük
33      21|      Negra megérkező cimboráinak, mire azok mind leugráltak lovaikról,
34      22|       dolog van itten készülőben; mire az készséggel szót fogadott;
35      24|      hurcolva a szerencsétlent, s mire a túlsó partra ért, úgy