Fezejet

 1       1|      Hahn-Hahn Ida grófnő mondása jutott rájuk néha eszébe, aki keleti
 2       2|         is akart, de akkor eszébe jutott, hogy hónalj alatt ki van
 3       4|         meg Clementine sehogy sem jutott valami összefüggés birtokába,
 4       4|    választották ki, amidőn eszébe jutott, hogy egyet ama véghetetlen
 5       4|     kerülni.~Demeter úrnak valami jutott eszébe.~– Jól van. Jól van,
 6       4|      válogatott. Sok ravaszsággal jutott a verespataki aranybányákhoz,
 7       5|    keservesen.~Sipos úrnak eszébe jutott, mit Szilárd apjától annyiszor
 8       6|        lehúztam a lábamról, akkor jutott eszembe, hogy hisz énnekem
 9       6|          tanyát látott, mindig az jutott eszébe, hogy milyen jó volna
10       7|          olyan büszkén mondá! Nem jutott eszébe, hogy most a föld
11       8|   letépték; e kínos helyzetben az jutott eszébe, hogy ideje maradt
12       8|           asszonyom.)~(Még eszébe jutott neki abban az állapotban
13       8|          kapuja előtt állt, akkor jutott eszébe, hogy megmentőjét
14       9|     szomorú.~Tóbicának egyszer az jutott eszébe, hogy jó volna neki
15      10|     ékszer; honnan kapta, mi úton jutott hozzá, milyen régen birtokában
16      10|           hogy megtudjam, mi úton jutott az a végzetes ékszer kegyed
17      10|            Fatia Negra maga.~Hogy jutott a fekete ékszer az ő kezéből
18      10|            s arra a meggyőződésre jutott, hogy ez a nő nagyon jól
19      11|           tőle.~Henriette-nek nem jutott eszébe e percben afelől
20      11|         csak pénz kell. Miért nem jutott hamarább eszedbe, hogy nekem
21      12| konzíliumot tartani.~Egy napon az jutott eszébe, hogy Sipos úrral
22      13|     félbeszakítá beszédét; valami jutott eszébe: ah, azt a névaláírását
23      14|           rémület után csak akkor jutott eszébe valakinek, hogy a
24      16|       ütni a nyeregből.~Eddig nem jutott eszébe feltűnőnek találni,
25      16|    akaratlan fecsegéseiből; ekkor jutott eszébe, hogy hiszen az igen
26      16|           az, amit érzett. Eszébe jutott, hogy ez az ember az, akit
27      18|           a Király utca szegletén jutott eszébe, hogy hiszen saját
28      18|           torzulat, s vesztére az jutott eszébe, hogy ő most életében
29      19|       hogy csakugyan őrültek közé jutott, míg végre Kengyelesy elébe
30      19|           vadásznak, midőn meg az jutott eszébe, hogy de hátha fel
31      22|         belőle.~Vámhidy tehát oda jutott, hogy saját huszonnégy fegyveres
32      23|        Néhány forduló után eszébe jutott, hogy szép volna idelenn
33      23|      Henriette-nek egy percben az jutott eszébe, hogy be kellene
34      24|           Lapussa Demeter nevének jutott ki. Ő sem szerette ugyan
35      24|   átkozott Margari!~(Margari baja jutott legelébb is eszébe, annak