Fezejet

501      14|           fecsegett az:~– De azután még azt is álmodtam, ezért már igazán
502      14|                 kérdésre az orrát, mert azt szerette volna rá felelni,
503      14|                rongyokba, s onnan nézni azt a pompás komédiát, amikor
504      14|                 árulni. De ne mondjátok azt senkinek. Nem szabad elijesztenünk
505      14|             hogy pénzzé kiverjük; sokan azt gondolták magukban, hogy
506      14|              már gyanújok van. Még csak azt hiszik, hogy évenkint ötven-hatvan
507      14|          vándorol tilos utcákra; de még azt sem tudják, hogy öt-hat
508      14|              hogy amit a férfi hazudik, azt legyen, aki elhiggye”.~Anica
509      14|             pedig oláh leány volt: – és azt tudni kell, hogy az oláh
510      14|           formát aszerint mondva, ahogy azt Fatia Negra maga kigondolta,
511      14|               tevő köpönyegben, s mikor azt leveti magáról, akkor …
512      14|               Mindenki meg van lepetve; azt hiszik, ördögökkel cimborál
513      14|                esküvés előtt le szokták azt rakni.~Onuc alázattal járult
514      14|          dehogynem; ezek az emberek, ha azt hinnék, hogy égből szállottam
515      14|                Gyulafehérvárra; de mert azt hiszik, hogy a föld alól
516      14|           szeretsz, mert félsz.~– Haha! Azt te majd meg fogod látni,
517      14|             csak tréfáltam veled, mikor azt mondtam, hogy félek.~– No,
518      14|          mindjárt. Látod ott az oltáron azt a feszületet, arra fogunk
519      14|              mert hamispénzverők teszik azt, nem is az égbe kell annak
520      14|                 s felemelve, megfordítá azt, egy az oltáron levő nyílásba
521      14|              megfordított végével tűzve azt vissza úgy, hogy talapzatával
522      14|                 ezen a világon. Aki még azt a felső napfényes világot
523      14|          tudományokban járatlan emberek azt hitték, az ördög futott
524      14|                a napvilágra addig, amíg azt nem teszem.~– Megesküszöl
525      14|               ahogy nekem megígérted?~– Azt hallani fogjátok.~– No,
526      14|              áldást képviseli az?~Anica azt kívánta, hogy a Fatia Negra
527      14|            elvinni innen?~– Félsz, hogy azt teszem?~– Veled elmegyek
528      14|                el ott engemet. Tudd meg azt, hogy én voltam ott jelen
529      14|               borszeszlángon; jól tudva azt, hogy ez nem gyújtja meg
530      15|                 hogy csináltassátok meg azt a rossz helyet, már legalább
531      15|                 vidéket sarcolja: pedig azt mondják, hogy már le akart
532      15|                domnule. Nem szeretem én azt úgy, énrám ne mondhasson
533      15|            eltört kocsijához –, én csak azt mondom, hogy nagyon szeretném,
534      15|            menne el kegyelmed. Elhozzák azt a hintót a cselédek is.~–
535      15|               de amikből az archeológok azt olvasták ki, hogy azt valami
536      15|       archeológok azt olvasták ki, hogy azt valami dáciai prokonzul
537      15|                 kilőtt fegyvert, mintha azt várná, hogy az mégegyszer
538      15|               mintha álmodta volna csak azt, hogy lőtt, s még egyszer
539      15|           akarná, hogy újra lőjön, hogy azt a kísértetet megölje, ami
540      15|                egy rántással kicsavarta azt a kocsmáros kezéből, s a
541      15|                 arannyal el volt tűnve. Azt később megtalálták a patakban,
542      16|        Henriette-nek nem volt bátorsága azt felelni vissza, hogy ha
543      16|                 Mi lesz azoknak a vége?~Azt láthatta, hogy férjétől
544      16|                lehessen nejének ezúttal azt várhatni, hogy férje kiszabadítsa
545      16|              asszony; de most egyszerre azt hitette el magával, hogy
546      16|                 volt. Legalább mindenki azt hitte – ő maga is.~A grófné
547      16|                  Hátha például én önnek azt mondanám; kedves barátom,
548      16|            pedig én szívesen folytatnám azt a fináncminiszteri tréfát,
549      16|          zongora elefántcsontjain. – Én azt az egész esetet hihetetlennek
550      16|               kicsit mesésen hangzik.~– Azt hiszi tán, hogy a kocsmáros
551      16|                    mert én láttam magam azt az ütést, amit Makkabesku
552      16|             valamit, kedves barátom; én azt gondolom, hogy önnek van
553      16|               lát különbséget; nem érti azt, hogy vannak esetek, amidőn
554      16|             keresztyéni kamatot. Csupán azt az egyet kérem, hogy ennek
555      16|                szokott járni, s betölté azt, annak rendi szerint. A
556      16|                tudja megtagadni nejétől azt a segélyt, ami annak boldogságát,
557      16|            nehogy további ott időzéssel azt a gyanút nehezítse magára,
558      16|             berántott; igaz ugyan, hogy azt a fickót most miattam eltünteti,
559      16|            alkuszféle, aki pénzt kerít, azt már elhitte, s kezdett rá
560      16|               még csak ezután várt reá.~Azt jól sejtette, hogy Kengyelesynének
561      16|                 aláíratott váltó, hanem azt álmában sem képzelte volna,
562      16|                hanem azért meg lehetett azt érteni; a levélhez odacsatolta
563      16|            postára tevé. Másnap kellett azt megkapni Henriette-nek.~
564      16|                 veheti már nejétől; sem azt meg nem vallhatja neki,
565      16|          csinálnia hozzá, és elfogadnia azt a nemes lelkű atyai szerepet,
566      16|          találni rendeltetésük helyére, azt állítani egész bizonyossággal
567      16|             árnyékát gyanútlan lelkére, azt felelé az ajánlatra, hogy:~–
568      16|             legjobban féltek, a váltót, azt úgy el tudom rejteni, hogy
569      16|                  a gyönyörű társaságok; azt mind elmulasztani. Csak
570      16|              szegény nő kétségbeesését, azt mondá neki:~– Jól van, báróné;
571      16|                azért egy nőt megvédeni, azt hiszem, mindig elég vagyok,
572      16|                ördög ellen is; előttem, azt mondom, hogy ne tűnjön fel
573      16|           kapkodja el, mint a legyeket; azt fogadom.~– Ön elmulasztá
574      16|          ehelyett azonban nagy jámborul azt felelte:~– Azt hiszem, ha
575      16|                 jámborul azt felelte:~– Azt hiszem, ha én szerelmes
576      16|             jött be a terembe, mint aki azt akarja, hogy ne aludjanak
577      16|             mert nagyon nyugtalan.~– Én azt természetesnek találom.~–
578      16|               emelve ki szekrényéből.~– Azt ugyan bölcsen tetted.~–
579      16|                hajtani a lovakat.~– Oh, azt nem engedem – szólt Henriette –,
580      16|                s benn a fedett hintóban azt nem tehetném.~Hátszegi nevetve
581      16|                 nem kehes-e valamelyik? Azt látta, hogy mindegyiken
582      16|            beleakadt az istrángba, amíg azt kiráncigálhatta. Néha hátra
583      16|                 olyan messzire elkíséri azt a dicsfény; aki ezt először
584      16|           kívánsága volt Gerzson úrnak, azt ugyan hamar meghallgatta
585      16|            gyalázatosan sántított, hogy azt rettenetes volt nézni.~Gerzson
586      16|               pipaszárát.~– Mi lelhette azt a kovácsot? – sápítozék
587      16|                 és tarisznya.~Henriette azt felelte mindig, hogy ő nem
588      16|             Csak nem halt meg?~– Biz az azt cselekedte.~– Mikor?~– Csak
589      16|               nem ugrott.~– Miért tette azt?~– Sokat búsult a szeretője
590      16|           odábbálltam volna, bizonyosan azt mondta volna minden ember,
591      16|                 időzni! Az ember mindig azt hiszi, hogy az elköltözött
592      16|            teljesítetlen maradt, s most azt végrehajtani feljár; de
593      16|                 vízzel a kályha vállán, azt felvette, és megöntözé az
594      16|             csatlatkozik a sors, amikor azt hiszi, hogy rajtunk kifog?
595      16|               ami ajkaira ragadt, lopva azt is letörlé kendőjével. Irtózott
596      16|                az úton meg a kocsirázás azt mégjobban felfokozta: olyan
597      16|              gyönyörködve nézte.~– Csak azt csodálom – szólt a hölgy –,
598      16|            tévedni egy szalmaszálat is; azt ő már nem engedi magára
599      16|                 s éppen ezzel emelik ki azt a nagy különbséget, ami
600      16|            ajtaján jól csukódó zár van. Azt bezárta. Félénk kíváncsisággal
601      16|                csárdaajtónak tartott, s azt nyitogatni próbálta.~Henriette
602      16|           tornácajtó már recsegni kezd. Azt feszítik befelé.~Most már
603      16|                 váltót kapott férjétől; azt adja ki, és esküdjék meg,
604      16|             hangja, midőn a rabló előtt azt kellett hazudnia, hogy az
605      16|               álarchoz, és leszakította azt a rabló képéről…~… Meglátta
606      17|            kerülhettek ide?~– Nem tudja azt senki, kérem alássan; mert
607      17|               utánuk jönnének. Ők maguk azt mondják, hogy Aradrul jöttek,
608      17|               hanem az persze nem igaz. Azt éppen úgy nem lehet megtudni,
609      17|                hogy honnan jöttek, mint azt, hogy hova mennek innek.~–
610      17|                 nem nyomtattuk a búzát; azt beragasztották háromszínű
611      17|                 villámlást produkál, de azt titkolja, hogy mivel. Ami
612      17|            pedig a könyvtárukat illeti, azt akárki elviheti szépen a
613      17|               öt-hat darabjuk van, s ha azt végigjátszották, megint
614      17|               egy darabot; hát ilyenkor azt cselekszik, hogy más nevet
615      17|           külföldi publikum nem engedte azt végigjátszani, hanem felkiabált
616      17|              úrnak, hogy írja oda, de ő azt felelte rá, hogy az szemtelenség
617      17|             hogy az szemtelenség volna, azt is tanácsoltam neki, hogy
618      17|              mint csupa kardos darabot, azt mondja, hogy ezek a klasszikusok.
619      17|                 cédulát; de nem akarja, azt mondja, hogy ő ilyen szemtelenségekre
620      17|                arra, amire a többiek.~– Azt szeretem benne, hogy büszke;
621      17|              sincs is még a nézőhelyen; azt mondja, hogy a halogatás
622      17|               jegyet hozott Szilárdnak, azt mondván, hogy az igazgató
623      17|               tűz legyen a játékban; én azt becsülöm, ha mindjárt hiányos
624      17|            volna megnézni senki.~– Csak azt csodálom, hogy kegyetek
625      17|         színpadra, neki Moor Ferencnek; azt átölelte, megcsókolta festékes
626      17|                 nincs családi nevem; ha azt akarja ön, hogy valami beszédet
627      17|              ember tudhat mosolyogni.~– Azt hiszi ön, kedves régi barátom,
628      17|                  amit már elhajítottak, azt teszem fel. Idáig vagyok
629      17|               gazdagság az Isten, s aki azt bírni akarja, az a féreg!
630      17|            szememre nyomom a kalapot, s azt mondom: „térj ki előlem,
631      17|                 gyermekre. Eleinte csak azt hitte felőle, hogy ifjúkori
632      17|            magát értem. Rokonaim úgyis, azt hiszem, hogy nagyon keveset
633      17|               Demeter úr már nem hallja azt meg, mert meghalt.~– Meghalt?
634      17|           gyászeset fölött kifejezni.~– Azt kitalálta ön, ők erősen
635      17|          Megijedtem, hogy valaki megint azt fogja kívánni, hogy kezet
636      17|             kedvéért. Én boldog vagyok, azt tudva, hogy elfeledtek.~–
637      17|                 az igen szép, ha valaki azt mondhatja magáról, hogy
638      17|                 mernék vallani.~Szilárd azt kezdte hinni, hogy gyanúja
639      17|           szegény. Lesz gondom rá, hogy azt a váltót visszaszerezzem,
640      17|        jutalomjátékaimból legelőször is azt fogom törleszteni.~Szilárd
641      17|                   Bocsásson ön, megölöm azt a gazembert! Megölöm! Meggyilkolom.~
642      17|                megölni? Miről beszél?~– Azt a gazembert, azt a Margarit…~–
643      17|              beszél?~– Azt a gazembert, azt a Margarit…~– Hogyan? Az
644      17|               hogy elmegyek színésznek; azt mondta, hogy jól teszem,
645      17|             azonban ismét visszajött, s azt mondá, hogy az uzsorás nem
646      17|                 Margari biztatott, hogy azt biz aláírhatom helyette,
647      17|              Most azonban képzelheti ön azt a zavart, amiben a báróné
648      17|              azután ment fekünni, midőn azt már aludni sejté.~Reggelre
649      17|              mikor választania kellett, azt ölelte karjára, s elfutott
650      18|               szöktesse el Hídvárról, s azt végre is hajtják: éppen
651      18|               regényesebb: ő mindenáron azt kívánta, hogy őt elszöktessék,
652      18|           Gretna Green-i kovács, erővel azt akarta, hogy mindjárt a
653      18|    gazdaságocskát; bizony ilyen nagy úr azt meg sem érezné. Aztán érzi
654      18|          Azonban Clementine nem engedte azt megtörténni, via facti elfoglalva
655      18|                akkor kell.~– De hátha ő azt mondja, hogy „nem”.~– Azt
656      18|               azt mondja, hogy „nem”.~– Azt mondja? Azt ő nem mondja;
657      18|               hogy „nem”.~– Azt mondja? Azt ő nem mondja; vagy ha ő
658      18|                 ő nem mondja; vagy ha ő azt mondja, akkor majd én is
659      18|            hagyok békét, nekem meg kell azt mondanod, hogy tudjam.~Margari
660      18|              ostoba! Ha valaki megtudja azt, amit én tudok, akkor becsuknak
661      18|               mindenkinek, nem tekintve azt, hogy ki nagy, ki alacsony.
662      18|       amennyivel kevesebb volt a szíve, azt felelte volna erre a tudakozódásra,
663      18|             hogy nem ismeri közelebbről azt a becsületes embert, s éppen
664      18|              iszen én nem leszek fukar, azt tapasztalni fogja.~– Én
665      18|              követte el; hanem egyúttal azt is, hogy erre őt Margari
666      18|                szokta kezelni. János úr azt hitte, hogy ebből a zsákutcából
667      18|                 a nyugtatványt megírta, azt földhöz vágá; a csörömpölésre
668      18|    csörömpölésre beszaladt a komornyik, azt kérdve, hogy miért méltóztatott
669      18|                 méltóztatott csengetni, azt hátba vágta, kikergette,
670      18|           Margari fog vallani? Mindegy; azt nem kell elismerni. De az
671      18|                szőlejébe; a cselédeknek azt mondani, hogy ott fog mulatni,
672      18|                lelkének; ahelyett, hogy azt mondta volna rokonainak:
673      18|         belecsavarta magát köpenyébe, s azt hivé, hogy mármost futhat.~
674      18|               akarni mondani.~(No, hisz azt majd megtudod, csak eredj
675      18|            megcsókolnom. Majd én viszem azt a táskát a hintóig. A pálcáját
676      18|                 kend ide?~Margari egyre azt hitte, hogy a nagyságos
677      18|       bömböléssel, hanem szerette volna azt előbb látni; mert gondolta,
678      18|               szolgabíró.~Legelőször is azt hitte felőle, hogy az most
679      18|             vagyok kiküldve, s megtudva azt, hogy a tekintetes úr magával
680      18|              Margarit! A szolgabíró még azt is látta, hogy pénzt adott
681      18|               férfiú mellének feszítve, azt olyan messzire eltolni magától,
682      18|                 csúnya kelepcében volt. Azt nem felelhette Margarinak,
683      18|               állt a szolgabíró, akitől azt tegnap megtudta. Csak legjobb
684      18|                    Ejnye, gazember; még azt mondja, hogy én parancsoltam.~–
685      18|           lovának a farkához kössék oda azt ott ni, mert az a főcinkos!~
686      19|              hosszabb ideje lenne, amíg azt kinyítják.~Csakugyan be
687      19|               maradt a csengettyű húzó; azt azután zsebébe tette, élő
688      19|             félrefordult, úgy nevetett.~Azt hitte, hogy csakugyan őrültek
689      19|           körülállókhoz fordulva. – Még azt kérdi, hogy mit nevetünk?
690      19|                  ez már nagyon sok. Még azt kérdi, hogy él-e. Pajtás,
691      19|                  másodszor kényszerítéd azt a szegény asszonyt éjszkára
692      19|                 garázdálkodni; utoljára azt sem tudtad, fiú vagy-e vagy
693      19|                 igen rossz elmésség, és azt kikérem magamnak.~Kengyelesy
694      19|           lehetetlen! A báróné hallotta azt, hogy a lovakkal mi történt,
695      19|             értek, leszállt a part alá, azt a kulacsot maga kiöblítette
696      19|               való a ló.~A kocsis ebből azt vette ki, hogy az ura le
697      19|                nagyságos asszony beteg; azt virrasztják.~– Hát az urad
698      19|           asszonyodnak?~– Én nem tudom, azt mondják; hogy megbolondult.~–
699      19|            veszett állat, hát ki mondta azt neked?~– Hát ki mondta?
700      19|               nem lehet.~– Te fickó, én azt mondom, hogy a te gazdád
701      19|            volna.~– Hol? Dehogy hallani azt. A kutyák ugatnak a ketrecben.~–
702      19|                  majd felkeres ő engem, azt fogadom; várj csak egy kicsit.~
703      19|               tárcájából egy levelet, s azt térdére fektetve, irónnal
704      19|                de hátha fel sem bontják azt, csak olvasatlanul a tűzbe
705      19|           rongyosan hagyta a zsúptetőt, azt zöld venyigével befoldozta
706      19|               igaz, s kegyed nem tartja azt, hogy „malo Cocam, quam
707      19|                beleereszti, hogyan kell azt forgatni a kalánnal, hogyan
708      19|                után még egyszer mondani azt a hat vad nevet, amit az
709      19|                úgy van. Én eleinte csak azt hittem, hogy extemporizált
710      19|             mindegyik érdemli.~– Mit?~– Azt, hogy él.~– S micsoda összeköttetésük
711      19|               van ezeknek a házúrral?~– Azt nem tudom határozottan körülírni.
712      19|             Szegény szülőim voltak, kik azt akarták, hogy kézműves legyek.
713      19|        nemzetiségük irányában, elég, ha azt teljesítik híven. De hittük,
714      19|           gazdagok segítenek valósítani azt a boldog álmot, aminek mi
715      19|       gyermekkorától fogva, s naponkint azt láttam, hogy amit angyalnak
716      19|                  És mit tett ellene? Én azt mondom uram, hogy ha Hátszegi
717      19|                 de készakarva halogatom azt; várok még valamire.~– Szabad
718      19|         véletlen ötletjött eszébe.~– Ön azt mondá, hogy valamivel megsértette
719      19|              akkor ejté rajta két szeme azt a gyalázatot. Hogyan lehet
720      19|              holdvilágban, egyszer csak azt veszi észre, hogy az ablakon
721      19|                rajta keresztül.~Gerzson azt hitte, hogy nagyon jó lesz
722      19|                szól ön a tartalmához?~– Azt, hogy önnek rögtön sietni
723      19|             magát rajta.~– Teringettét, azt sem hittem volna, hogy még
724      19|        veszedelemben forogna miattam?~– Azt ne tessék kérdeni. Én tisztában
725      19|                 Gerzsont, hogy tegye el azt a rajta levő tóga zsebébe,
726      19|               többé. Gerzson észrevette azt, s a pópa búskomor sóhajára
727      19|        áldozatáért nem maradok adósa.~– Azt remélem, uram. Arról egyébiránt
728      19|                 otthon lesz, olvassa át azt az iratcsomagot, amit megőrzésül
729      19|              vérmedvét megneszelé, hogy azt mint kell körülkeríteni,
730      19|           lövésre bevárni. Érteni fogja azt kegyed jól.~Gerzson keveset
731      19|              feljönni. Talán megátkozta azt. Azután hirtelen elcsapott
732      19|           történt veled?~– Nem tudom én azt egészen elmondani. Amennyit
733      20|                nő soha el nem mondhatta azt senkinek. Talán maga is
734      20|             hallotta senki régen.~Ezért azt hiszik felőle, hogy megőrült.
735      20|                 ideálszépség bűbáját, s azt kezdé hinni, hogy ez csak
736      20|               bűneinkért mindnyájunkat, azt tudja már nagyságod! De
737      20|                 s meg hagyták menekülni azt az egyet. Óh, ha ez eszembe
738      20|               voltam egyetlen gyermeke. Azt is elvették: házát, bányáit,
739      20|              mind. Engemet odahívattak. Azt mondták, hogy megjutalmaznak,
740      20|              Nagyságos asszonyom; nekem azt mondták ott az urak, hogy
741      20|               Negra nevét kiejté.~Anica azt várta, hogy valami biztató
742      20|              szótlan volt, mint mindig. Azt hitte, hogy már egészen
743      20|              Asszonyom, gondolja meg ön azt, hogy van egy szerencsétlen
744      20|                 hordta magán nyomát, és azt mégis meg kellett írni,
745      20|                találni. Senki sem vette azt észre.~Még aznap találkozott
746      20|             újra megírta, újra odalopta azt, s valamerre fordult a főúr
747      20|         kérdezték már.~– Én mindenkinek azt feleltem eddig, hogy nem
748      20|                igaz.~– De ha én egyszer azt találom mondani, hogy ez „
749      21|               az úton ezer arannyal, de azt olyan zseniálisan tette,
750      21|             lenni, országos perzekútor. Azt akarom, hogy hat megye bízza
751      21|               ítéleteket.~– De ki tudja azt, hogy a Lúcsia-barlangi
752      21|             eleven emberből?~– Igen, én azt hiszem.~– De ha a valószínűtlenség
753      21|                ott kelle eddig tartani. Azt azonban elébb-utóbb fel
754      21|                 mozdul, meg ne kísértse azt visszafoglalni. Mert tudom,
755      21|                volna elég. – Így hitték azt tudniillik a méltóságos
756      21|               enyim; tőlem vettétek el. Azt most vissza akarom venni.
757      21|       Gyakorlott vívók mindjárt tudják, azt, ha ellenfeleiket letörhetik-e,
758      21|                  s csak azért kiáltotta azt, mert látta, hogy a katonák
759      21|              jól el voltak látva; hanem azt az egyet igen jól tudhatták
760      21| postaszekerekből kivették az aranyat, s azt szétosztották a katonaság
761      21|               arany annak az eszét, aki azt merte tenni.~De megtevé!~
762      21|              lovaik voltak.~A főhadnagy azt parancsolá katonáinak, hogy
763      21|              ellenszegült a parancsnak: azt állítva, hogy első feladat
764      21|            mindegyike feje fölött hordá azt a veszdelmes mágnest, mely
765      21|         sátánnal kár volt kikötni. Hisz azt tudja minden ember, hogy
766      21|               rablók igen okosak voltak azt belátni, hogy ha ők itt
767      21|                  hogy ha ők itt hagyják azt a néhány ezer darab aranyat,
768      21|              kullogó gyalog konfráterek azt itt szépen felszedik a maguk
769      21|                fújta volna el; reggelre azt sem lehetett tudni, hova
770      22|             eszébe hagyja magának jutni azt a vakmerőséget, hogy fényes
771      22|                fel helyéből: „megmondta azt előre Satrakovics!”, s azzal
772      22|           segélyül hívása nélkül irtsák azt ki országukból.~A katonai
773      22|        rendszeres védelmi tervük volna, azt összekuszálja, másfelől
774      22|                 hanem az öreg táblabíró azt felelte rá, hogy arra senkinek
775      22|           melyik gyanúsan viseli magát, azt küldd vissza hozzám parasztkíséret
776      22|       észrevétlenül jusson be Erdélybe, azt ezen az úton legkönnyebben
777      22|               tusát üldözői ellen; ahol azt, akinek utolsó embere is
778      22|                 le a csermelypartról, s azt a gomblyukába tűzé. Régi
779      22|         szakítani; hajdan mindig átadta azt kedvesének; sóhajtva bizalmasan; „
780      22|                 vitt őrletni a malomba; azt elvitték magukkal kalauznak.
781      22|            intézve magához a kalauzhoz, azt is útnak ereszté, megparancsolva
782      22|                kapott, a pandúrőrmester azt mondá Szilárdnak:~Szolgabíró
783      22|         Szilárdnak:~Szolgabíró úr! – Én azt hiszem, hogy ez a fickó
784      22|                 eső vidéket.~– Magam is azt hiszem.~– De akkor szelet
785      22|               megugrik előlünk.~– Éppen azt akarom. Így az a baj, hogy
786      22|                 utána; – hogy mit akar, azt ugyan ki nem találhatta
787      22|                 itt az erdőben tévedni, azt nagy hamar megérheti.~Egyszer
788      22|              megérheti.~Egyszer azonban azt parancsolja kísérőinek,
789      22|                Ez a „római kapu”; sokan azt hiszik, hogy a rómaiak fúratták
790      22|             küldött Gerzsonnak, melyben azt írta: „Bizonyos vagyok felőle,
791      22|                egész barlangot.~Szilárd azt hitte, hogy jól megérté
792      22|                sok embert megdöbbent ám azt a fekete arcot látni, amin
793      22|             olyan, mint az acél; akiről azt hiszik, hogy sem kard, sem
794      22|          csendes, mint a kísértet, hogy azt csak egy vak fülei veszik
795      22|               Amit kegyes utazók adnak, azt megosztom szegény házigazdámmal,
796      22|            végit, s ismerem már annyira azt a helyet, hogy tapogatózva
797      22|                  valami szekér elgázol. Azt gondoltam hát ki magamban,
798      22|         morogtak egymás között, s végre azt mondák, hogy ez nehéz sor
799      22|            szoktak sokat tréfálni. Mind azt mondták, hogy pandúrokat
800      22|              Negrának minden biztatása, azt mondták, hogy ki-ki bújni
801      22|              hogy rátok ne találjanak”, azt mondá a vezér; „majd én
802      22|             fejem fölött. De te hidd el azt uram, hogy amit a Fatia
803      22|                a Fatia Negra kimondott, azt meg is fogja kísérteni.~–
804      22|               afelől, hogy nem álmodtad azt, amit nekem elmondtál?~–
805      22|             nyithatja fel szemeit, hogy azt mondja, ébren vagyok, látok!
806      22|            bizton várhatsz reá.~Szilárd azt mondá Juonnak, hogy azok
807      22|              melyet nem láthatott; csak azt tudhatta, hogy az még feje
808      22|          hangzott az erdőkben; a molnár azt mondá, hogy alkalmasint
809      22|                 vadászik medvére.~– No, azt ugyan most rosszkor teszi –
810      22|           egymással szembemenni, és még azt is mondani egymásnak, hogy „
811      22|            tartaná emlékében tartogatni azt a szomorú katasztrófot,
812      22|                 melyet üldözni fogok, s azt nem tudom, hová vezet.~–
813      22|                 olyan embereknél leltem azt, akik maguk is érdekelve
814      22|              különben úgy adhatta volna azt vissza, ahogy átvette. Az
815      22|                 kiadta az aranyakat. Én azt előre is tudom, hogy a Fatia
816      22|                 bekocogtatnak hozzá, és azt mondják, hogy „itthon van-e
817      22|              igen jó ötlet! Én magam is azt hiszem, hogy a jámbor zsiványt
818      22|               mint az erdőben; mert már azt a mai világban bizony senki
819      22|                 az szokva. Mármost csak azt sajnálom, hogy az én aranyaimon
820      22|              ahogy jónak látom.~– Ebből azt érthetem, hogy kértemre
821      22|               rablót, a Fatia Negrát, s azt képzelé, hogy szemei találkoznak
822      22|                 nem tudta verni fejéből azt a mondást, hogy az egy kiégett
823      22|              Hát ki? A Fatia Negra.~– S azt hiszed, hogy lenne bátorsága?~–
824      22|                 hogy lenne bátorsága?~– Azt tudom, hogy már útban van.~–
825      22|            vagyok hozzá.~– Miért teszed azt?~– Azért, hogy majd ha a
826      22|                  Ki fog úszni belőle.~– Azt teheti; de pisztolyai telemerülnek
827      22|            állni.~– Nem tudom, uram, de azt sem tudom, hogy ennyi fegyveres
828      22|              mintha aludnék, pedig csak azt lesi, hogy a Fatia Negra
829      22|            egyedül. De azért semmi baj. Azt tesszük, hogy ő is egyedül
830      22|               hogy ő is egyedül legyen. Azt nem lehet most megtudnunk,
831      22|                  Huszonhárom nem érezte azt, a huszonnegyedik pedig,
832      22|                ekkor tőle az erős Juon. Azt bizonyosan tudta, hogy vármegye
833      22|                 vagy bölényre, tudhatod azt a rendet, hogy olyan fegyverre
834      22|               magával, Juon megszagolta azt, s azt mondá, hogy vadméh
835      22|                 Juon megszagolta azt, s azt mondá, hogy vadméh viasza.~–
836      22|               Szilárdnak; aki e percben azt hivé, hogy gyávaság volna
837      22|                 miatt lankadni kezde, s azt is veheté észre, hogy ellenfele,
838      22|                 ablakai felett legalább azt sejteték, hogy ez valami
839      23|                 érdekelni. Lénárd vette azt észre.~– Az uraságnak azt
840      23|               azt észre.~– Az uraságnak azt a szobát nyittassa fel,
841      23|             vendégül hítta magához, még azt a közönyt is tanúsítva mellette,
842      23|              fenyegető szívébe ütni.~De azt sem akarta megérni, hogy
843      23|              élő állat sehol.~Henriette azt hivé, hogy a ház gazdája
844      23|           eltávozáskor vette figyelembe azt a különös körülményt, hogy
845      23|                 házra; a negyedik végre azt felelte az úrnőnek, hogy
846      23|              elől abba meneküljön; mert azt hiszik, hogy azt a rossz
847      23|       meneküljön; mert azt hiszik, hogy azt a rossz lelkek lakják.~Henriette
848      23|                egykori lakókat, s a nép azt hiszi, hogy benne kísértetek
849      23|           vadászt tartson a háznál, aki azt egyúttal őrizze; ha zárva
850      23|              találja hozni az öregúrnak azt az egész dolgot, ha egyszer
851      23|            sugarát az égből, és sietett azt követni.~Fölvette sálját,
852      23|             nagyságos asszonyt; azonban azt mindenki tudta, hogy nem
853      23|             maga most ugyancsak felült; azt gondolta, én vagyok a nagyságos
854      23|                  hogy daloljam folyvást azt a nótát, amíg csak azt látom,
855      23|         folyvást azt a nótát, amíg csak azt látom, hogy a bokrok között
856      23|                 a rózsabokroktól rejtik azt magas bükkfák.~Néhány perc
857      23|          hallott e tájon; többek között azt, hogy mikor egy ablaktábla
858      23|               Tán csak álmában képzelte azt hallani, s oly rémes volt,
859      23|              hangja van minden nesznek.~Azt képzelé kivenni a mély csendben,
860      23|              lihegését; – és megismerte azt.~-– Ez volt a Fatia Negra!
861      23|                álmodók szokták képzelni azt; s amellett világosan látott
862      23|                Ön visszafordul innen, s azt mondja, hogy nem bírt utolérni.
863      23|            fejét. A lövés semmivé tette azt.~Sohasem tudta meg senki,
864      24|                 őt meg, s mindannyiszor azt a választ kapta vissza,
865      24|                 mehet. Mikor jöhet hát? Azt nem tudja. Végre azt izente
866      24|               hát? Azt nem tudja. Végre azt izente vissza, hogy se ma,
867      24|      jelentésből.~– Hm, ez elég nagy – (azt akará mondani Sipos úr: „
868      24|                 nem én vagyok az oka; – azt tetszik tudni, hogy nem
869      24|              sincsen kőből. Nem tetszik azt hinni, pedig igazán mondom,
870      24|                 engemet és édesatyámat. Azt bizonyította ellene, hogy
871      24|           cselszövénnyel vonatott bele, azt uraságod maga legjobban
872      24|               megbízottja volt.~– De én azt tagadom.~– Tudom. Csakhogy
873      24|      tagadásánál.~– Egyet mondok, uram: azt tudja ön, hogy én gazdag
874      24|                 Egyszer csak fölkelt, s azt mondá Siposnak:~– Tudja
875      24|              Henriette maga jószántából azt fogá mondani, hogy a sokféleképpen
876      24|                aláírásával van ellátva, azt kifizetné, s megsemmisítené,
877      24|               alul nem alkuszunk.~– Jó, azt mondtam, hogy mindenbe beleegyezem,
878      24|                is tennem?~– Legelébb is azt a negyvenezer forintot elküldeni
879      24|               elismeri rajta.~– De hisz azt mi úgyis megsemmisítjük;
880      24|                van.~János úr tudniillik azt tette, hogy amint Sipostól
881      24|               jószágigazgatójától, hogy azt a kérdéses negyvenezer forintot
882      24|                jó erősen fizetni, ahogy azt Sipos jó előre tudta.~Henriette
883      25|          érvényességét, s ki is fizette azt; a törvényszék nem üldözi
884      25|                 legelső kérdezősködésre azt tudta meg, hogy a kérdéses
885      25|                éjjel-nappal rálesettek: azt gondolá ki, hogy háziasszonyával
886      25|               mondta, hogy köhög, hanem azt felelte: „Koldus vagyok,
887      25|                 szegény asszonyt, akkor azt felelte Szilárd:~– Én nem
888      25|                 történt halálhíre után, azt rokonai sohasem tudták meg;
889      25|                valami tárgyról szeretik azt mondani: ez az enyim. Sokan