Fezejet

  1       1|              természet kedvéből piros, és szemöldökei feketék, hanem
  2       1|            hölgy, szörnyű szőke hajjal és meglehetősen kövér termettel.
  3       1|             egy kicsit szakállas állal és rendkívül sovány termettel;
  4       1|              hogy ezeket az ittlevőket és még másokat is, akik most
  5       1|            hogy mikor csengettek neki, és ő bejött az ajtón, azt kérdezhesse,
  6       1|               Én tudom, hogy mit lehet és mit nem lehet fiatal leányoknak
  7       1|             amire ő akkorát üt ököllel és csizmasarkkal, hogy mind
  8       1|           kivont bádogkarddal hadonáz, és amellett keservesen bömböl.~
  9       1|                hall, mint „jó reggelt” és „jó éjszakát”, akik soha
 10       1|                ő ott ült a páholyában, és ki nem mozdult onnan, amíg
 11       1|              nézve nem léteznek, látta és elfelejtette őket, legfeljebb
 12       1|          férfivilág körszakállt visel, és hogy neki nagy gyanúja van
 13       1|             német grófnétól elég magas és finom eszmejárás, s fantáziájának
 14       1|             gazdagsága mellett fösvény és kapzsi. Ha pénzszerzésről
 15       1|            csónakot felfordította, apa és anya ott veszett, csak a
 16       1|                ki csak gyermeinek élt, és aki szeme láttára merült
 17       1|       deklinációk, konjugációk, motiok és más ördöngös állapotok fáradalmait
 18       1|          penzumokat Cornelius Neposból és Virgil Bucolicáiból.~Ezért
 19       1|           tudománnyal kifenve hegyesre és feketére. Viselete elegáns
 20       1|             feketére. Viselete elegáns és túlfinom, a divattól csak
 21       1|              öltönye igen feszes, ing- és mellénygombjait drágakövek
 22       1|                tart gyűrűi szépségéről és frakkja finom posztójáról;
 23       1|             inggallérjai pedig simaság és töretlenség tekintetében
 24       1|       előszobázzak? Egy Lapussa János! És kinél? Egy nyomorú semmiházi
 25       1|            hetvenkedés a család öregét és nőnemen levő tagjait illően
 26       2|               öreg Lapussának a nappal és éjjel minden órájában kell
 27       2|      gyerekeket lefektetik. Clementine és a cselédség vacsorál, senki
 28       2|                támad, megint felébred, és nógatja a frátert, hogy
 29       2|       koronázta volna, míg végre ötven és egynéhány esztendős korára
 30       2|         nyelven, mint magyarul, diákul és tótul, azt is mind a hármat
 31       2|               felolvasó szabad kosztot és kvártélyt s hónaponkint
 32       2|           előtt, hol volt az a sziget, és hogy megvan-e még?~– Jól
 33       2|                 Azzal jójcakát kívánt, és elment.~Demeter úr dühbe
 34       2|          azután fényes reggel elaludt, és három óra hosszat aludt
 35       2|              miszerint az ő fia, János és Hátszegi úr (lakik az Angol
 36       2|                a hatóság tudja ki, hol és mikor, és mindenáron akadályozza
 37       2|                tudja ki, hol és mikor, és mindenáron akadályozza meg.
 38       2|               úrfit direkte megrohanni és inhibeálni neki a nagyatyai
 39       2|               hogy csak hallgasson el, és ne mondja senkinek, hogy
 40       2|               tökéletes-e már az angol és francia nyelvben, sok hiányzik-e
 41       2|             követte el, hogy az atyját és unokahúgát (akit közelebb
 42       3|            majd én választom magamnak. És arra nem elég valakinek
 43       3|              én figyelmemet megnyerje; és nem elég neki a tavalyi
 44       3|              számára hozott vőlegényt; és a harmadik azt, hogy Henriette
 45       3|         elfelejt, amit tudott.~A missz és Henriette szót fogadtak,
 46       3|             akarod férjhez adni?~– No, és miért nem?~– Mert még gyermek,
 47       3|              ti ketten, hogy földszint és a második emeletben is meghallják,
 48       3|             meghallják, mit beszélünk. És ha tinektek semmi egyéb
 49       3|              utána járatsz, hogy ki az és mi az, mert János barátunk
 50       3|              valakinek kastélya, vára, és azért lehet fülig adós.
 51       3|             ilyenhez, ő majd utánajár, és megtudat velünk mindent;
 52       3|        megosztotta figyelmét az özvegy és a fiatal leány között, utóbb
 53       4|            mindig vidám, eleven, élces és bátor; az öregurat sokszor
 54       4|              vele; mindig kész fizető, és soha zavarba nem jön, ahogy
 55       4|         üzérrel szerződött, hogy ekkor és ekkor a mai áron átvesz
 56       4|               forinttal alábbszálltak, és így tulajdonképpen a báró
 57       4|               egyenlíteni ki, s a vett és eladott részvényeket egyik
 58       4|             fehérnemű, az a sok selyem és csipke; hat varróleány ül
 59       4|            nőnek a hivatása általában, és mi különösen egy rangbeli
 60       4|                ellene. Holnap lejövök, és fényes nappal meg fogok
 61       4|               az ételt sokáig állatja, és szeret mindenféle aranyos,
 62       4| Legegészségesebb a közönséges porcelán és üveg: az nem mérges.~– Holnap
 63       4|             mérgezési eset egy időben, és mind a kettő gondatlanság,
 64       4|               kellene tudni, hogy réz- és ezüstedényben nem kell semmi
 65       4|                próbásnak, 13 próbásnak és így tovább az ezüstöt, amint
 66       4|                így van megállapítva.~– És vajon az a fiatalember,
 67       4|               én reputációm dolga már! És ilyen nevezetes kettős kóreset
 68       4|            alkotását, a mérgek hatását és küljeleit; hanem az emberi
 69       4|             hogyléte felől. Clementine és egy vén cseléd felváltva
 70       4|            könnyen indulatba hozhatja, és végtére, mivel hebehurgya
 71       4|       kigondolt furcsaságot, mi legyen és mi ne legyen benne; annyira,
 72       4|             nálam, hogy kutatni fognak és ráakadnak; s mikor magamhoz
 73       4|                mind szépen összekötve.~És most megfogá kezét Henriette,
 74       4|            nézve ugyan elég erős lakat és feltörhetetlen zár volna
 75       4|             kötelességből, tél, tavasz és nyár kellemeiről, a földmívelés
 76       4|         szépségei közé; nagyon érdekes és figyelemre méltó tárgyak.~
 77       4|         penzumokat mind, végtül végig. És azután átlátta, hogy biz
 78       4|              valaha, hogy ő ezt tudta, és meg nem mondta, s valami
 79       4|               egy holtig való hivatal, és én meg nem foghatom, hogy
 80       4|               mit fog történni ezután, és hogy mi ennek mind az oka.
 81       4|               azt belehajítom, s elég. És azután nem fogja senki tudni,
 82       4|            mindazokról, amiket ott lát és hall, e kötelezettség Demeter
 83       4|             Ezen okirat alá levén írva és megpecsételve, Margari úr
 84       4|             párnát, hallgatni asszonyi és gyermeki jajveszékelést,
 85       4|               az öregen kívül János úr és Lángainé, egyéb senki. Henriette
 86       4|               mindjárt jó egészségben, és itthon lett volna is, e
 87       4|             bajt előre megérté, fiával és kincseivel együtt szépen
 88       4|             szerzé a hídvári uradalmat és a bárói címet. Ennek a fia
 89       4|               kizsákmányolni, s uzsora és zálogvétel útján roppant
 90       4|             szerzett Hátszegen, Hunyad és Fehér megyékben, úgyhogy
 91       4|          meghalt, csupán a kész arany- és ezüstpénzt harminc társzekéren
 92       4|                 Mindez adatokat a B, C és D alatti hiteles okiratok
 93       4|             egészséges ember, azt az I és K alatti bizonyítványok
 94       4|       szeszélyes, hogy tivornyakedvelő és a nevetségig ínyenc;~hogy
 95       4|           végett szükséges;~hogy durva és erőszakos; hirtelen haragjában
 96       4|           semmi dicsőségére nem válik;~és hogy végre a hozzá legközelebb
 97       4|            vannak számbavehetlen napok és hetek, amik mintegy hézagot
 98       4|             események, miknek kezdetét és végét senki sem tudja; ha
 99       4|               nem vett számba senki.~– És ön, ügyész úr? – kérdezé
100       4|              vette a kalapját, köszönt és elsietett.~Lángainé azután
101       4|          titkai, akikre nézve nagy baj és nagy szerencse, hogy el
102       4|             hangba csapva át, monda:~– És ha erre ő azt fogja mondani: –
103       4|              hagytad menni, s ha Isten és az én halottkezem nem védelmezi
104       4|        védelmezi öt, öngyilkossá lesz, és te nem is tudod meg: miért?~
105       4|             leányába voltál szerelmes, és az is tebeléd. Egy táncvigalomban
106       4|            innen fűződött odább. Kevés és nagyon ellenőrzött alkalmatok
107       4|               de a szerelem találékony és furfangos, tud magának utat
108       4|          tudtátok, hogy a család vénei és asszonyai nem értik az orátorok
109       4|             vallani, hogy ez igen szép és nagy áldozat. Ti mindennap
110       4|           retorikai virágokkal kezdve, és folytatva a szerető szenvedély
111       4|       hallatára; ki jöhetett volna rá? És mégis rájöttek. Ma, ezelőtt
112       4|                 Akartatok várni, tűrni és hívek maradni. Azonban mindezt
113       4|         mindezt meghiúsítá egy előkelő és gazdag kérő megjelenése,
114       5|               Hiszen más szegény ember és szegény leány is van a világon,
115       5|                amit visel, már kopott, és a szíved szakadna meg bele,
116       5|          megtakaríthassam más számára. És ezt nem vette rajtam észre,
117       5|              mert te is helybenhagytad és elfogadtad a kifőzött tervet;
118       5|               önt, mert mást szeretek, és mást fogok szeretni; nem
119       5|                hölgyet nejévé tenni.~– És ha nem mondaná ezt, ha önként
120       5|              szerelmes ember gyanakodó és furfangos, kitalál olyan
121       5|               fogom, hogy ő hű hozzám, és hűséget követel tőlem, s
122       5|            megmondja azt, amit érez; – és amit emberész be nem ér.~–
123       5|             fogom rá mondani, jól van. És azontúl senki sem sejtendi,
124       5|              innen. De őrizzék azután, és szemeiket le ne hunyják,
125       5|           kétségbeesésben találkoznak, és azon már változtatni nem
126       5|               most azokat a virágokat, és jöjjön az ő szobájába. Ugyanakkor
127       5|               papirost, húzd ki onnan, és nézd meg, mik azok. Henriette
128       5|        zsibbadva; nem tudott mozdulni, és nem tudott összeroskadni.~–
129       5|               nagyra becsül, ki gazdag és előkelő ember; hanem akarsz
130       5|                tudom, hogy kin kezdjem és kin végezzem a töprenkedést.
131       5|             aki álmában akar kiáltani, és mellén ül a nehéz álomlidérc.
132       5|              az utolsó feloldá hangját és könnyeit. Térdre rogyott
133       5|                 Térdre rogyott előtte, és annyi ártatlan könnyet sírt
134       5|              magadnak. Eredj szobádba, és fontold meg jól, hogy mit
135       5|       családunk rangjához illő dísszel és illendőségggel egy hozzád
136       5|               férfinak nejévé tegyünk, és arról, aki soha nem fog
137       5|             fog emelkedhetni, lemondj, és őt elfelejtsd; vagy pedig
138       5|         megállt egy virágcserép előtt, és nézett annak zöld leveleire
139       5|                élő emberrel, magába; – és arról nem tudott senki semmit. –
140       5|                borzadás: „megyek már!” és egy perc múlva nem látszik
141       5|               a leány csodálatos bátor és nyugodt hangon –, hanem
142       5|               a szomorú tanújeleket.~– És most, leányom, előtted a
143       5|                hogy a lemondás őszinte és tartaléktalan.~A leány sokáig
144       5|             engedelmet kért eltávozni, és hazament. Hóna alatt vitte
145       5|                Minthogy ők nem éheznek és nem fáznak, unalmukban bajokat
146       5|          szobájában, mely olyan csinos és rendes volt, amilyen nem
147       5|                te itt, igen erős volt, és elhatározott; én bámultam
148       5|          Szilárd hidegen mosolygott.~– És az a szó, ami bennünket
149       5|              mondám neki, hogy őszinte és igaz szót várok. Erre ő
150       5|           használhatsz embertársaidnak és hazádnak is. Egy derék férfinak
151       5|                 kezét ajkához szorítá, és sírt sokáig, zokogva, keservesen.~
152       5|                mennyegző báró Hátszegi és Lapussa Henriette között,
153       5|        Henriette között, nagy pompával és illő dísszel. A menyasszony
154       6|              elsőben ült a menyasszony és Clementine, ki addig könyörgott
155       6|            második kocsiban ült a báró és Margari; ki, amint kitűnt,
156       6|            volt felesége Hátszeginek – és még nem tudta, hogy milyen
157       6|               egyébiránt igen udvarias és előzékeny volt hozzá; nem
158       6|       Gerzsonnál; ő már értesülve van, és vár bennünket; a lovászát
159       6|              eléjük: úr, vendég, hajdú és agár.~Legelső a kocsiajtónál
160       6|             közé szorta. Az orra félre és tömpére van ütve, tán nagy,
161       6|             bor, mint tányér: szarvas- és őzág nyelű kések, villák,
162       6|                Henriette-et, melynél ő és Clementine voltak csupán
163       6|                ötleten. Olyan kezekkel és lábakkal napszámba járni!~–
164       6|          egyebet, mint hogy vadásztam, és újra vadásztam, paripa,
165       6|          vadásztam, paripa, agár, erdő és fenevadak, ez lett mindennapi
166       6|          egyébbel, mint áfonyabogyával és sült medvehússal.~– Az rossz
167       6|                 beéri mézzel, bogyóval és gyökerekkel, de ha egyszer
168       6|               menekült. Lénárd barátom és a többi urak már abban akarták
169       6|             lemállott rólunk a sok eső és sziklamászás miatt, de én
170       6|         fogadjunk, hogy itt van közel, és holnap rábukkanunk”. Lénárd
171       6|               ott volt a hátam mögött, és hallgatott; gyönyörű nagy
172       6|           beszélnek gróf Kengyelesyről és a feleségéről.~Délután öt-hat
173       6|            falun kívül, gazdag dohány- és repceföldek közepett feküdt,
174       6|            nagyon világos szőke hajjal és fehér szempillákkal, erősen
175       6|                meglátott, megszeretett és elszöktetett, mert a hölgy
176       6|            kérte ez is úgy nevezze őt, és tegezzék egymást. Egyszerre
177       6|              amire Kengyelesy nevetve, és egész fennhangon kiáltá
178       6|            helyekre Hátszegi titkárját és Hátszeginé társalkodónőjét
179       6|                tudja, mi lenne belőle?~És folytonosan naiv szívességgel
180       6|                végén.~Henriette ámult, és bámulta azt a tudományt,
181       6|     találkozának mindannyian; Hátszegi és hozzátartozói útra felkészülten.~
182       6|            felelt ő – egy szótaggal.~– És a kastély?~– Az is.~– Nem
183       6|             intézve), csak a paripákat és teheneket, s mától fogva
184       6|            hogy látta a pénz letételét és fölvételét, pedig biz ott
185       6|           fűzhesse tovább gondolatait.~És minő gondolatokat! Ilyen
186       6|               annak lába alól a földet és feje fölül a házat! – Minden
187       6|                ha ezen végiggondolt. – És mindehhez hozzá kell szokni!~
188       6|            ahol nem éri az embert szél és zápor.~Éppen csak akkorra
189       6|              báró maga segíti le nejét és Clementine-t, s sietteti
190       6|               villámszemű, gyors szava és tevés-vevése, amit úgy hínak
191       6|             szűk folyosón Henriette-et és Clementine-t a csaplárosné.
192       6|                dunnákkal; ágyak, ládák és szekrények szépen kifestve
193       6|           szépen kifestve tulipánokkal és basarózsákkal; az ablakokban
194       6|        ablakokban terebélyes muskátlik és rozmarinbokrok; egyik láda
195       6|             úrnőjének oly nagyon fájt, és oly jólesett. Hogy ez éppen
196       6|               asztalra, s arra feküdt, és csendesen elaludt.~Még csak
197       6|            elővette kerekes guzsalyát, és elkezdé azokat a tüneményes
198       6|                vízimadarakra, vidrákra és farkasokra, s hogy ezentúl
199       6|                úr jószágain levő házak és vendégfogadók. A nagyságos
200       6|        mindegyik, abban lakik a család és a majorság együtt. A templom
201       6|              tornyot, bástyát, patakot és völgyet – csak a menyasszony
202       7|             nem jöttek, hogy a hatóság és a község szemei előtt rejtve
203       7|             végezte a rabszolga vésűje és kalapácsa.~E bányákból nyert
204       7|              kapnak értük pengő arany- és ezüst pénzt.~Mintegy ötven
205       7|          aranyukból igazi hamis pénzt, és volt rajta hasznuk évenkint,
206       7|             volt – nagy haszon reménye és nagy bosszúállás félelme
207       7|            három nap óta itthon volna, és énhozzám ne jött volna el!
208       7|               utánuk rögtön falevéllel és görgeteg kövekkel a lópatkó
209       7|           minden liszt agyon ne égjen, és harmadszor azért, hogy ilyen
210       7|                mindent vállon kell le- és felcepelni. No, ennek kevés
211       7|              itt keresztül nem ment ma és tegnap. Két nap óta én vagyok
212       7|    őrletnivalója van.~Ahová pedig Onuc és Anica leszálltak, az egy
213       7|              leszek, ülj le a kőpadra, és várj itt reám.~A leány nyűgösködve
214       7|               egyszer, hogy nem lehet. És nem lehet. Addig van.~–
215       7|                   Legyen eszed, Anica, és ne bolondulj; nem jöhet
216       7|      örömhangon:~– A Fatia Negra!~Onuc és az őr hirtelen lekapták
217       7|             elhalmozni csókokkal ajkát és szemeit, amiket az álarc
218       7|                átkozza el ő is az eget és földet, saját vérét és csontjait,
219       7|            eget és földet, saját vérét és csontjait, koporsóját és
220       7|               és csontjait, koporsóját és a másvilági tüzet, ha valamit
221       7|                 Azelőtt egész katlanra és ölfára volt szükség, hogy
222       7|               Fatia Negra.~– Egy mázsa és nyolcvan font.~– Majd meglássuk,
223       7|           kivertek már. Hamarább megy, és kevesebb ember kell hozzá.~
224       7|           felejtsd el, hogy ez „Zain!” és hogy azt tőlem kaptad.~A
225       7|              előtt mindezt kalapáccsal és üllővel végeztük! Két nap
226       7|               felszaporodott egy mázsa és nyolcvan fontra!~Ezt olyan
227       7|          tolták előre, forgatták körül és peckelték odább az aranyakat;
228       7|              néma csodák szót fogadnak és szolgálatot tesznek.~Végre
229       7|             két ólomgomb végéhez Anica és a Fatia Negra álltak. Az
230       7|               Onuc odaugrott Anicához, és haragosan elrántotta onnan:~–
231       7|           lyukat fúrt vele az aranyon, és felfűzte azt a vékony fekete
232       7|               biztossal, mialatt Anica és a Fatia Negra egy kis mellékszobába
233       7|               ezt én mind végignéztem, és egyszer sem láttalak. Hol
234       7|            keresztet vetettem magamra, és elfordultam? Vagy azt kellene
235       7|              nem volt módja válaszolni és válogatni, mert száját lezárták
236       7|              Velem nem viszlek soha.~– És miért nem? – kérdezé a leány,
237       7|                az imént kapott aranyat és a feszületet.~– Hallod,
238       8|           midőn azt mondják: ez a férj és ez a nő nem szereti egymást!
239       8|                 a nemes lélek tűr vele és hallgat. Mi, férfiak, olyan
240       8|               Hídvárott egészen magára és korán letarolt lelke gondolataira
241       8|               levetve, kapát vett elő, és dolgozott késő estig.~Henriette
242       8|              hanem azután, hogy másnap és harmadnap és a nap minden
243       8|               hogy másnap és harmadnap és a nap minden órájában ott
244       8|              szót, mert én pap vagyok, és tudok koplalni. Aki pedig
245       8|               fáradság nélkül beseper, és könnyelműen ismét szétszór,
246       8|              szokott mondani, házamnál és házamon kívül, ahol elöltalál;
247       8|              innen örökre kitiltottam; és szavamat adtam rá, hogy
248       8|          Lénárd kezet csókolt nejének, és távozott.~Henriette azon
249       8|        tisztelt meg ily nagy jövedelmű és kevés fáradságú hivatallal,
250       8|              fordítom arra, ami Istené és a népé, akik minálunk a
251       8|                 illendő honoráriumért; és mind ez a nemes emberbaráti
252       8|         rövidebb útja, melyen öszvérek és poroszkalovak is szoktak
253       8|        Csakhogy ami út jó az öszvérnek és a poroszkának, azt nagyon
254       8|             paripája egészen átizzadt, és reszketett a nehéz fáradságtól.
255       8|               egyiránt fáradságos lóra és lovagra nézve; az ösvény
256       8|                s nyugtalanul prüszkölt és rázkódott, mennyire osztja
257       8|               s abban a pillanatban ló és lovagnő lebukik a mélységbe.~
258       8|            kengyelben volt, s a nyereg és kengyel szinte fennakadt
259       8|               Bámulatos volt ügyessége és testi ereje, amint néha
260       8|             gyámoltalan helyzetéből; – és lehozta azt is a völgybe.
261       8|           szétszakadt nyeregszerszámot és kantárt; felnyergelé a paripát,
262       8|                reám.~– Kik?~– Kecskéim és feleségem.~– Nőd is van?
263       8|          helyzete, a csodálatos segítő és az asszony, akit olyan szépnek
264       8|               szétszaggatott szerszáma és saját tépett öltönyei sok
265       9|           italhoz másféle kést, villát és poharat lásson felterítve,
266       9|                 de még a kenyeret sem, és talán mégis boldogok?~Pedig
267       9|      csupáncsak Marióra szép szemeibe.~És ez a csodaszép leány nem
268       9|           állat. Együtt járt-kelt vele és a nyájjal, segített neki
269       9|              be a havasok rengetegeit.~És ezt az embert szerette Marióra.~
270       9|             kecskepásztort, kit reggel és este, jövet-menet ott találtam
271       9|                itt alant – felelt ő –, és az mind be van zárva.~Képzelni,
272       9|             mézes bábjaikkal, méhseres és pálinkás csobolyóikkal,
273       9|                pálinkás csobolyóikkal, és sátorokat vernek a tisztáson,
274       9|            ereszkednek vele, alkusznak és odább mennek, ha nem bírtak
275       9|               azt azután szép furulya- és csimpolyaszóval lekísérik
276       9|     felkendőzve, pántlikázva minden ló és süveg; volt is aztán dínomdánom.
277       9|               fejedet! – Hogy kacagott és ujjongott ezen az ötleten
278       9|                menyasszonyt, hozományt és ivószerszámot, úgyhogy midőn
279       9|   ivószerszámot, úgyhogy midőn a medve és Juon kiugrottak a borókaerdőből,
280      10|            magának meséket tündérekről és uraik által maltretírozott
281      10|          kegyed oda meg is ígérkezett, és én egy szóval sem mondom,
282      10|           menjen. Tegyen mindent kedve és ábrándjai szerint. Csak
283      10|       úgynevezett mézeshetekben a férj és nő soha egy félórát sem
284      10|           hallgatá, amiket ő Hídvárról és annak úrnőjéről beszélt;
285      10|               akar hozzá lenni. Kíséri és kerüli egyszerre. Milyen
286      10|             udvariasan meghajtá magát, és beléegyezett.~– Az kedvesem,
287      10|              papné, az unitárius papné és az oláh papné; előtáncos
288      10|                férj nejének udvaroljon és szépeket mondjon. Talán
289      10|               jelenléte által. Szerény és alázatos lesz, mint illik
290      10|               egyszerű karika függőket és nyaklánc helyett egy fekete
291      10|              benne egy pár fülönfüggőt és egy nyakboglárt. A fülönfüggők,
292      10|              viselni.~Milyen egyszerű, és milyen kedves. Mennyire
293      10|     kitüntetésnek vették, hogy a bárót és nejét elfogadhatták; legszebb
294      10|                asszonyság, kinek kezei és feje folytonos reszketésben
295      10|             Negra bandája házára tört, és kirabolta. Azóta maradt
296      10|               ez a folytonos reszketés és könnyen ijedés. Az öreg
297      10|              meghódítani, mint a nőket és a gyermekeket. Ez az ő egész
298      10|                az ő egész kacérsága.~– És sikerül neki – tevé hozzá
299      10|        Hátszegi észrevette neje nyakán és fülében az új ékszereket,
300      10|            visszaforduló hintóval ő is és a bányásztiszt a hölgyek
301      10|               után fognak menni. Addig és azután is neje a háziasszonyra
302      10|              őt környező tisztelettől.~És valóban, aki e percben látta
303      10|              mindig úgy reszket a feje és a kezei, s mint kedves ismerőséhez,
304      10|           azoknak, kitéve, meggyalázva és védtelenül ennyi idegen
305      10|                ön e rablott ékszert?”; és akinek ő nem tudna e kérdésre
306      10|             felnyitá az egyik ablakot, és kitekintett. Azt látta,
307      10|                hogy annak alkalmatlan; és akiben most egyedüli védelmezőjét
308      10|               hogy a jó öregnek írjak, és megnyugtassam, tudatván
309      10|               odaborult férje keblére, és elkezde keservesen zokogni;
310      10|               magyarázat elől az utat; és a talány volt – Fatia Negra
311      10|                visel, hanem ez nem egy és ugyanazon ember; de miután
312      10|           többen is használják a nevet és álarcot; ami onnan is bizonyos,
313      10|               tudta árulni kedvesét.~– És én nem akarok nyugodni,
314      10|                megbántották. A szégyen és méltatlanság pírja szökött
315      10|           szegény szegényhez való”. Úr és szegény ember között nincsen
316      10|               sűrű náluk a párbajeset, és csodáig erősek hölgyeik
317      10|            ismerni a különbséget az úr és gazdag között.~Nem volt
318      10|         veszélyes vadászataikra: medve és vadkan a jelszó; előtte
319      10|    elmesélésével, fogadásokat tesznek, és közben kártyáznak. A hölgyek
320      10|            hisz az férfias mulatság, – és csupán úrnak való.~A medvevadászatok
321      10|          Gerzson úr is, a hős nyomorék és gróf Kengyelesy s számos
322      10|            vadászok, pecérek, idomárok és társzekeresek csapatostul
323      10|           kívül egyéb, mint Clementine és Margari. Margari persze
324      10|             ahol az embernek a ruháját és a bőrét össze lehet tépetni.~
325      10|               magát, rejtélyes alakját és a szégyent és a rémületet,
326      10|        rejtélyes alakját és a szégyent és a rémületet, mely őt vele
327      10|              kezde jönni, hogy Szilárd és Fatia Negra között valami
328      10|                létezni.~A legkedvesebb és a legrettentőbb két alak
329      10|             Fatia Negráról, asszonyom, és még egyébről is – szólt
330      10|            népe tudja, híres kuruzsló, és olyan szerek készítője,
331      10|         mindenféle bajban levő emberek és – különösen leányok. No,
332      10|               mert ami mérget a farkas és harapós eb megesznek, ahhoz
333      10|         meggebed, azt a másik elviszi, és semmi baja sem lesz tőle. –
334      10|         kalandokra jár Erdélyből Oláh- és Magyarországra, akkor az
335      10|             sőt ajándékokat hord nekik és feleségeiknek; gazdagon
336      10|           vannak; kis egyéves gyermeke és a szelíd medve. Férjét néha
337      10|               sem látja, kivált ősszel és télen, mikor a leesett hó
338      10|             Marióra ezalatt otthon ül, és fonja a gyapjút, miből férjének
339      10|                gyapjút, miből férjének és magának ruha fog készülni,
340      10|               csak egyszer látja nejét és gyermekét, hanem aztán ennek
341      10|                megzavarni.~– A pásztor és neje eddigelé semmitől sem
342      10|            lélek nem mer. Félnek tőle, és hódolnak neki, jobban, mint
343      10|              meg volnának számlálva.~– És én mégis tudok valakit,
344      10|          sietni fog, aki meg nem ijed, és aki nem fog irgalmazni annak,
345      10|               ez a nő nagyon féltékeny és nagyon merész!~– Csupán
346      10|             aszalt gyümölccsel, mézzel és friss túróval; Clementine-nek
347      11|            nyomon, egy kettős puskával és minden vadászeb nélkül.~–
348      11|           voltak zúzva; de annyi ereje és lélekjelenléte mégis volt,
349      11|             érintkezésbe, amiről úrnak és cselédségnek mit sem szükség
350      11|             mit tud, pedig ő még szebb és hajborzasztóbb meséket is
351      11|            szédülés kerülget, de a düh és kétségbeesés ébren tart.
352      11|              ez emberért, ez ördögért, és mennyire elárult!~A pórleány
353      11|                 Látszott, hogy legelső és legutolsó gondolatja az
354      11|              Az út arrafelé igen rossz és veszedelmes. Szerencsémre,
355      11|               velem voltak pisztolyaim és késem; hanem ez a vérszopó
356      11|            Marióra megismeré szavamat, és sietett kireteszelni az
357      11|    kireteszelni az ajtót.~Nagyon örült és nagyon csodálkozott, hogy
358      11|            látott. Átölelt, megcsókolt és sírva fakadt, először azt
359      11|                óta egyre fekszik; nyög és reszket; tegnapelőtt még
360      11|            Marióra reszketett e szóra; és még halaványabb lett, mint
361      11|              meg egy szépen kifaragott és kifestett helyes kis bölcső,
362      11|              közt. Folyvást reszketett és nyögött, mint egy hideglelős
363      11|               egymás közt beszélnek.~– És akkor eljön a kísértő, ki
364      11|               tudja, hogy egyedül vagy és védtelen.~Elmondék neki
365      11|           akkor ébren kell neki lenni, és védelmezni a nyájat.~– S
366      11|               drágább vagyok-e én neki és gyermeke, mint minden gazdasága?~
367      11|       elszorította; a kürt igen gyönge és szakadozott hangot adott.
368      11|         védhetem magam ellened. Eredj, és akaszd fel puskádat, pisztolyaidat
369      11|                puskádat, pisztolyaidat és vadászkésedet amoda arra
370      11|                rabló pedig ügyes volt, és acélruganyossággal hányt
371      11|              arca kipirult.~– Szeretem és éppen azért hal meg.~– Olyan
372      11|               mindkettő süket volt már és vak; a következő pillanatban
373      11|       felmászott, amíg Marióra zokogva és sikoltozva rohant le elkábult
374      11|           azzal lebocsátám a fegyvert, és elhajítottam magamtól.~A
375      11|        magamtól.~A leány elhallgatott, és eltakarta mindkét kezével
376      11|               mindkét kezével szemeit, és sokáig nem vette le azokat
377      11|                  Nem sírok – mondá ez, és a könnycseppek összeszorított
378      11|               idegen lények fájdalmai- és szenvedéseibe avatkozni
379      11|               csillagtávolban élő első és utolsó szerelmének tárgya
380      12|         fellármáztatja ugyan, éjfélben és hajnali álmukban; ki mikor
381      12|            ragadja ki családja köréből és a levesestál mellől; konzíliumot
382      12|              amazt kitörültetni belőle és mást íratni helyébe; néha
383      12|           kétféle orvosságot összeönt, és úgy szedi; attól természetesen
384      12|          szobáját. Ott ült a pamlagon, és írt. Naplót vezetett. Miről
385      12|           Korábban kezdtétek volna. Te és azok a másikak. Azok a rosszak.
386      12|         ujjával taktust ütve, monda:~– És mégis száz percenttel jobban
387      12|      biztosítalak róla, hogy én kemény és száraz ember vagyok. Engem
388      12|                 hogy odajöjjenek sírni és kezeiket tördelni a sírboltajtó
389      12|              tudod, hogy ő öreg ember, és beteg; azért nagyon ingerült;
390      12|             nagyon ingerült; az öreget és beteg embert minden jóravaló
391      12|               lenni; borulj oda eléje, és csókold meg a kezét; kérjed,
392      12|            megragadta nagyatyja kezét, és elkezdett zokogni.~Demeter
393      12|               fiú összeharapta ajkait, és többé nem sírt; de annál
394      12|            megélhetsz, ha én meghalok, és rólad el találok felejtkezni?
395      12|                e szóra; ajka elkékült, és arca elsápadt. Nem látott
396      12|           kenyeredből! Elmegyek tőled, és sohasem jövök vissza. Koldus
397      12|                gaz suhanc, még a tátit és minket inzultálni mersz?~
398      12|                János, leánya, Lángainé és az ügyvéd, Sipos.~Sok ideig
399      12|    elégtételvevéssel elhasítá kétfelé, és azután minden darabot ismét
400      12|       iratromladékot egy tálcára tevé, és János úrra bízta, hogy vesse
401      12|          csücske se maradjon belőle.~– És most tessék másikat írni,
402      12|          egymásra nézni, Hátszegi uram és Henriette asszony, ha ezt
403      12|  elhatározásával lépett atyja ágyához, és térdre borult előtte.~–
404      12|              állhatta tovább: fölkelt, és kiment a szobából, és odakinn
405      12|         fölkelt, és kiment a szobából, és odakinn könnyjeit kezdé
406      12|              rajtuk.~– Kelj fel innen, és ne játsszál énelőttem komédiát;
407      12|                óta keseríteni akartál; és azoknak, hidd el nekem,
408      12|              ágyán sem csal meg senki! És most hallgass. Szót ne emelj
409      12|            gyermekeid, unokáid mondtak és tettek, még a rád vetett
410      12|             jegyezve, amiket te tettél és mondtál; fel a tanúk nevei,
411      12|               nevei, akik előtt tetted és mondtad, s amily kegyetlen
412      12|            koldusbotra juttatja, olyan és hasonló kegyetlenséggel
413      12|              rút per lesz, szégyen rád és miránk; de te akartad, s
414      12|           Házadat ez órában elhagyom – és soha vissza nem lépek bele.~
415      12|            Isten irgalma legyen veled.~És azután nem nézett vissza
416      12|    kinyomassa-e Lángainé meg Henriette és Kálmán neveiket is, vagy
417      12|               vagy pedig csak a magáét és a Makszikáét, mint egyedüli
418      13|               Ménes, Magyarát, Világos és a körül lakó főurak pusztáin
419      13|                 pártolta, boszontotta, és mindent elmondott neki,
420      13|                 hogy önt keressem föl, és vigyem hozzá. De előre figyelmeztetem
421      13|        vacsoravesztő pille a lámpásba.~És így tovább.~Egy óra alatt
422      13|                öregúrral az asztalnál, és tarokkozik, aki a bemutatás
423      13|              grófnő szép asszony volt, és szépen is tudott öltözködni.
424      13|               igen szép szemei voltak, és igen szépen tudott mosolyogni
425      13|             hogy önnek kincsei vannak, és azok el vannak ásva. No,
426      13|        nagyapja új végrendeletet tesz, és kitagadja mindenéből.~Szilárd
427      13|           következik. A nő nem szeret, és nem szerettetik. Hozzáadták
428      13|             azóta, mint egy fejedelem. És most ez az ember egyszerre
429      13|                mindig a tied volna.)~– És ami a legmegalázóbb a nőre
430      13|             testvére eltűntének okait. És most jövök már arra, amiért
431      13|             egy embert fog felkeresni, és az senki más, mint ön.~–
432      13|          Pesten levő rokonait elhagyá, és sem Lángainéhoz, aki védője
433      13|           kedvesen nyújtá elé kezét.~– És engemet mindenről tudósítani
434      13|                grófné bizalmát iránta, és távozott. Estig gondolkozott
435      13|             egy lélegzet alatt tegezni és önözni.) Ezer milliom ördögbe;
436      13|               volt e itt, az nevetett, és tréfával ütötte el a kérdést.
437      13|                ki hajdan főnököm volt, és igen derék, rokonszenvre
438      13|               Valóban! Ön igazat mond. És azzal testvére meg lesz
439      14|           mondani, hová lett Juon Táre és Marióra.~Nem is sok gondja
440      14|              emberlakta helyre, előtte és utána meghitt emberei járnak,
441      14|                 ha téged megcsalnálak, és mást szeretnék?~– Igen;
442      14|    beteljesülnek. Meg fogok betegedni, és megrútulok; el fogok szegényedni,
443      14|                viselte, meg van halva, és semmi köze hozzám többé.~
444      14|           magához ölelte őt e szóra.~– És hátha kitalálom? Arról gondolkoztál,
445      14|             mindennap színházba járni, és nézni a pompás komédiát.
446      14|            Igen, igen – mondá a leány, és gondolta magában: csak egy
447      14|               pedig oláh leány volt: – és azt tudni kell, hogy az
448      14|          fölállítva, mikben sütemények és sültek voltak széles bükkfa
449      14|            felhalmozva a pompa okáért, és hogy lássék a nagy gazdagság,
450      14|           fogják a röppentyűket, a kék és veres tűzcsillagokat feleregetni.
451      14|              ott hegedűvel, tilinkóval és csimpolyával az ünnepély
452      14|                érkeznek már, egyenkint és párosával eregeti őket alá
453      14|        férfiakkal együtt öregasszonyok és szép leányok, ünnepi módon
454      14|           érkezik, addig járja a tréfa és a zaj; itt egy víg fickó
455      14|        kigondolta, válogatott átkokkal és bizonyozásokkal megterhelve,
456      14|            jelen, de ott volt az oltár és rajta a feszület, minden
457      14|            legutolsók között volt Onuc és leánya, a vőfélyekkel és
458      14|               és leánya, a vőfélyekkel és nyoszolyóleányokkal. Anica
459      14|               volt öltözve; a katrinca és a hímzett ing meg a gömbölyű
460      14|            ragyogott rajta az aranytól és drágakövektől, s hajtekercsei
461      14|                hajlékonyak, rugalmasak és e mai napra különösen elevenek;
462      14|           főnök, a föld alól jött elő.~És minő pompával jött elő!
463      14|             Negra! Te látatlanul jössz és távozol. Te nem vagy Istennel?~–
464      14|          vagyok ismerős; félnek tőlem, és hívek hozzám. Te magad is
465      14|             arra fogunk mi megesküdni, és akik jelen vannak, mind
466      14|        bámulának oda. Amint felemelte, és amint újra letűzte ismét
467      14|             megütött, midőn megfogtam, és megütött, midőn újra letettem –
468      14|                azokat, mintha álmodta, és mire fölébredt, elfelejtette
469      14|               esküt, hallgassátok meg; és szóljatok hozzá, ha meg
470      14|              mely eső képében Szodomát és Gomorrát megemészté, esküszöm
471      14|           földre, mely az áruló Dáthám és Abirám hadait elnyelé, esküszöm
472      14|             miatt az égből ledobatott, és a Malach Hamovesh angyalra,
473      14|                hegyét tartsátok felém, és megtudjátok, ki van itt
474      14|        egyszerre minden ember könyökét és inait megsajgatta. A szegény,
475      14|         aranyat vert arannyá változni.~És valóban, a Fatia Negra,
476      14|        ismernek ezen a néven kicsinyek és nagyok, esküszöm a bűbájos
477      14|         védelme, hogy úgy legyek áldva és meg nem átkozva, földön
478      14|                meg nem átkozva, földön és föld alatt, amily igazán
479      14|              szeretem, szeretni fogom, és nőül veszem; soha el nem
480      14|            veszem; soha el nem hagyom, és magamat tőle el nem tagadom,
481      14|             verjen meg a csontszáradás és nyavalyatörés; undorodjam
482      14|            undorodjam ételtől, italtól és asszonyi arctól; áruljon
483      14|         eskümhöz valaha hű nem leszek, és hozzá hű nem voltam eddig; –
484      14|             ember, azután megint kettő és ismét kettő, amíg lassankint
485      14|          oltáremelvényen, s a gyűlölet és utálat elkeseredésével szép
486      14|                kérlelhetetlen ellenség és egy csapat fegyveres ember
487      14|            férfi szuronya meredt eléje és egy hosszú nyelű fejsze
488      14|         felhalmozott bengáli tűzhegyek és az elpattogó röppentyűk,
489      14|         sikoltoztak, taposták egymást, és menekültek magasabban álló
490      15|             nincsen zsidó, minden bolt és csárda örmények és oláhok
491      15|                bolt és csárda örmények és oláhok kezében van; a nép
492      15|             minden belehullott gallyat és falevelet hetek alatt kővé
493      15|               távolabb vannak az aklok és félszerek; földszint kőből
494      15|              szoba, de elég, kényelmes és tágas is, megférnek benne,
495      15|               hanem félig szívességből és jó barátságból; számadásai
496      15|       egyszerűek: ha valaki gyalog jön és csak szállást kíván, annak
497      15|                két garas, ha lovon jön és vacsorál, egy forint; ha
498      15|                egy forint; ha még bort és pálinkát is diktál föl,
499      15|          fizessen, hanem kezet szorít, és odább megy; szerencsés utat
500      15|               Makkabesku büszke ember, és sokat tart a nemességére.