Fezejet

 1       1|            ahol senki sem szerette egymást.~De mégsem! Még volt egy
 2       2|         mind a ketten megölték már egymást, el is vannak régen temetve:
 3       5|       lesznek tűrni, hogy lelkeink egymást el nem hagyják, fájdalomban,
 4       5|            mi nem fogjuk megérteni egymást. Te vesztére törsz egy szegény
 5       5|          testvér. Nagyon szerették egymást.~– Harmadszor pedig azt
 6       5|          úgyis jobb, ha nem látjuk egymást.~– Másodszor, kérem, hogy
 7       5|          egy év múlva elfelejtitek egymást.~Szilárd hidegen mosolygott.~–
 8       6|        soha meg nem haragusznak, s egymást mindig fölkeresik. A grófnak
 9       6|            nevezze őt, és tegezzék egymást. Egyszerre otthonossá tette
10       6|        legyen, hogy két ember, aki egymást jó barátnak nevezi, ilyen
11       6|            hidegvérrel tönkretegye egymást. Hogy egy ember beszálljon
12       8|        férj és ez a nő nem szereti egymást! Pedig milyen derék, szép
13       8|           az, hogy mégsem szeretik egymást? Egy-egy közbámulásban részesülő
14       9|       fiatalság csak egyszer látja egymást esztendőben, a geinai leányvásáron.
15      10|     legnagyobb részében nem látták egymást.~Az úgynevezett mézeshetekben
16      10|            halat ábrázolt, melynek egymást hátaló pikkelyei éppen olyan
17      10|            kirándulások válták fel egymást; a fiatal nő megismerkedett
18      10|         körül. Ezek nem iparkodnak egymást pompával felülmúlni, mert
19      10|             vérebeikről beszélnek; egymást tüzelik kalandok elmesélésével,
20      10|    eddigelé semmitől sem féltették egymást. Nagyon jó ott abban a magányban
21      11|          két vadkan hörgése, amint egymást alá s fel hurcolták a gyepen,
22      12|           fogunk örülni, ha látjuk egymást.~Lángainé megköszönte Demeternek
23      14|        beszélsz, s esküdtessük meg egymást, hogy soha egy szót nem
24      14|  ordítottak, sikoltoztak, taposták egymást, és menekültek magasabban
25      17|            kisleánykák ijesztgetik egymást ajtón keresztül, férfihangot
26      17|    csúsztak előtte, hogy gyűlölték egymást a kedvéért, hogy adta el
27      17|     csizmámat törültem, s kínozzák egymást kincseik kedvéért. Én boldog
28      18|      kezeikkel melleiket ütögetve, egymást fenyegetve, lábaikkal toporzékolva,
29      18|            félrevágva, hangjaikkal egymást túlordítva.~– Micsoda? Mindent
30      18|      szolgabíró, hogy már elkezdik egymást tegezni, interveniált, hogy
31      19|        borultak, és összecsókolták egymást, különösen a kocsis nagyon
32      21| használhattak ellene, mert könnyen egymást lőhették volna meg a zilált
33      22|        három óra múlva váltsák fel egymást.~Délre kipihenték magukat
34      22|         Fatia Negrát? – dörmögének egymást közt a vén pandúrok.)~Hanem