Fezejet

 1       6|       szinte kettő lett. Itt rossz út következett, a süppedékes
 2       6|        neki a mezőnek, merre semmi út sem vezet, s azután hajtanak
 3       6|            utat ott is, ahol semmi út sincs. Egy negyedórányi
 4       6|       mindig összébb szorulnak, az út sokszor meredeken visz föl,
 5       6|   hallgatag házak maradoznak el az út mellett, amik közül egy
 6       6|        hegyhátak közé emelkedik az út, ahol csak elszórva állt
 7       6|           tőlük kérdeni: „merre az út vissza, hazám felé?”~Késő
 8       7|       léptettek tovább.~Ez igen jó út azoknak, akik nem óhajtják,
 9       7|           azért, hogy ilyen furcsa út vezet hozzá vízmeder hosszában,
10       8|        egyedül indult hazafelé. Az út kanyarogva visz a völgyben
11       8|           a völgyben.~Csakhogy ami út jó az öszvérnek és a poroszkának,
12       8|            a síkon sokkal rövidebb út, mint huszonöt a meredeken.
13       8|            Henriette, mire a hegyi út tetejére felért, mert paripája
14       8|          tett volna érte.~Pedig az út terhesebb része még a lejtőn
15       8|            helyre jutottak, hol az út egyik oldalán éktelen mélység
16      11| megindultam a jeges völgy felé. Az út arrafelé igen rossz és veszedelmes.
17      14|   ércolvasztó ajtajához; s hogy az út a menekülésre előtte zárva
18      15|           utasnak.~Szerencsére, az út fele táján esik a mikalai
19      16|         öcsém miatt.~– Csakhogy ez út most nagyon veszedelmes
20      16|            elfelejtettem. Hanem az út most nagyon bátorságtalan.
21      16|   időjárással olyan kemény arra az út, mint az acél; érdemes lesz
22      16|      gyorsítani futást, ahol jó az út, lassítani, ahol döcögős,
23      16|        számtalanszor megpihenve az út közepén; amikor Gerzson
24      16|            emlékezett itt-amott az út mellett elmaradozó tárgyakra,
25      21|        azóta minden ember, s ha az út közben heversz is holtrészegen,
26      21|       postaszekeret beledöntsék az út melletti árokba.~A dzsidások,
27      21|       megjelenésükre szétfutott az út melletti bokrok közé, s
28      22|          el ne felejts!”~Lefelé az út égett erdőn visz keresztül.
29      22|           állt, hogy jól visz-e az út erre meg amarra; az unalomig
30      22|           csermely túlsó partjára, út nélkül belevágtatott az
31      22|            a völgybe lefelé.~Ez az út már kétségbeejtő volt rá
32      23|           van nőve fűvel; sehonnan út nincs tapodva hozzá.~Néhány
33      23|         erdőre, s ott mindenütt az út mentében, a fák között haladva,