Fezejet

 1       1|         akkor valami éles, kelletlen hangon megszólalt:~– Louis!~A cseléd
 2       1|     megszólítsa édes, vékony, nyájas hangon.~– Nagyságos úr.~Ezt először
 3       1|            utána kiáltott engesztelő hangon:~– János, de mit akarsz?~–
 4       2|            örömtől egészen elfulladt hangon.~– Méltóságos báró Hátszegi
 5       4| magaviseletéből, kik most mind olyan hangon beszélnek vele, mint egy
 6       4|       hatását; akkor csendes, szelíd hangon szólalt meg:~– Nos, tehát
 7       4|         férfi, elfogult, bánatnyomta hangon. – Én azt tanácsolom, hogy
 8       4|           pattogott János hetvenkedő hangon. – Essünk át rajta minél
 9       5|           fölkelt, s csendes, tiszta hangon mondta:~– Mind igaz, úgy
10       5|          csodálatos bátor és nyugodt hangon –, hanem kérem most én is
11       6|     csókolhassa meg; furcsa könyörgő hangon mondá neki:~– Hanem akkor,
12       7|              azután csendes, dörmögő hangon felelt neki:~– Ha még egyszer
13      10|              nő iszonyattól áthatott hangon, melytől dermedés állt a
14      10|         szétnézve a sokaságon, dörgő hangon kiálta a körülállókhoz:~–
15      11|      töltetik vele, s most már nyers hangon vágott közbe:~– Asszony,
16      11|              fordítva, hideg, száraz hangon mondá:~– Utoljára volt ez,
17      12|        hallgatott senkire. Rikácsoló hangon kiálta:~– Apámat ne bántsd,
18      12|                Itt van – szólt tompa hangon az ügyész, s átnyújtá a
19      14|        Atyafiak! – kiálta most dörgő hangon a kalandorvezér. – Ide hallgassatok
20      14|              Negra tompa, kísértetes hangon megkezdé az átok-esküt.~–
21      14|             felé forgatva ünnepélyes hangon kezdé az eskümondást. –
22      14|           kiálta a zsivajt túlcsengő hangon:~– Siess, Juon Táre! Foglald
23      15|              rá ijedtségtől elcsukló hangon.~Abban a pillanatban ott
24      16|         tőlem?~A Fatia Negra suttogó hangon szólt hozzá:~– Hát ön miért
25      17|            orcáját, s örömtől remegő hangon kiáltá:~– Kálmán!~Moor Ferenc
26      18|            midőn az a valaki ismerős hangon megszólítá:~– Jó reggelt
27      19|              rejtély – dörmögé tompa hangon Satrakovics.~– Hahahá! No,
28      21|          horgonyozó malomból harsány hangon felkiált hozzájuk az ablakon
29      21|           süveggel! – ordítá recsegő hangon, s oroszláni dühvel veté
30      22|              hangzék egyszer csöndes hangon a part rekettyéi közül,
31      23|          küszöbön megállva, reszkető hangon kérdezé:~– Van valaki idehaza?~
32      23|        kiálta rá Fatia Negra rikoltó hangon. – Házamban vagy, és meghalsz.~
33      23|          szóra – szólt ekkor halkabb hangon a Fatia Negra, csaknem rekedten,