Fezejet

 1       1|           Henriette kisasszony még gyermek; neki nincs esze valamit
 2       2|             mert már Henriette nem gyermek, idestova egyet gondol,
 3       3|           és miért nem?~– Mert még gyermek, mert még iskola kell neki,
 4       4|              csak nincs talán az a gyermek megmérgezve?~– De igen.
 5       4|  kedvtöltés után vágya?~A halavány gyermek bágyadtan lehunyta szemeit,
 6       4|      jusson eszedbe, mikor kicsiny gyermek voltál, aztán tettél néha
 7       4|          több ízben, mert a szeles gyermek, valahányszor otthon megriasztották,
 8       4|       miket megtanulni nem bírt; a gyermek nagyon megszeretett téged.
 9       4|        kívánni sem lehet, mint egy gyermek. Teelőtted kedvesedről,
10       5|           Hát ilyenre is képes egy gyermek, aki most lépte át a huszadik
11       5|              sikolta fel a kínzott gyermek. Ez az utolsó feloldá hangját
12       5|       neveltessétek őt aszerint.~A gyermek két óra alatt két évtizeddel
13       5|   könnyezni senki, akkor pedig kis gyermek volt”.~            ~Két
14       6|          medvevadászatra. – Hiába! Gyermek ez még!~Igen szép nap volt
15       6| balgaságokat mond. Maga neveletlen gyermek; ha én nem volnék, ki tudja,
16       6|          Henriette, mint egy kicsi gyermek, kinek dajkája mesélget
17       7|          mint egy ajándékot kapott gyermek: nem azért az aranyért,
18       8|            szót nem tett miatta.~– Gyermek még, hadd játsszék. – Ezt
19      10|        ebből, hogy ő még tökéletes gyermek.~Ezt a bizarr ötletet makacs
20      10|       Férje csak mosolygott rajta: gyermek még, hadd játsszék. Hadd
21      11|          nézte: nem ébredt-e föl a gyermek.~– Ez meg fog halni – súgám
22      12|      csendesen térdre nyomta őt; a gyermek megragadta nagyatyja kezét,
23      12|         orcáját.~Azzal felemelve a gyermek állát, annak könnyektől
24      12|             Lángainé vette észre a gyermek égni kezdő szemeiből, hogy
25      12|      kiosztom a koldusok között.~A gyermek könnyedén vállat vonított;
26      13|    negyvenezer forintról, melyet a gyermek hamisított, nénje, Hátszegi
27      14|        bárki előtt, legyen az pap, gyermek, apa, ítélő bíró vagy fenyegető
28      16|       amellett, hogy olyan, mint a gyermek, rendesen sohasem szokott
29      17|        nézeteket, mert még egészen gyermek.~Mármost az is előre látható
30      17|      kedves régi barátom – kezdé a gyermek a szót –, engedje meg ön,
31      17|   valamelyik társasághoz.~A fiatal gyermek keserűen mosolygott, ahogy
32      17|            tehát, hogy a könnyelmű gyermek e vétket elkövette.~– Kedves
33      17|        volt egy hasonló földönfutó gyermek ideálja, s mikor választania