Fezejet

 1       1|         az ő asztaláról lekerült, annyira irtóznak tőle, hanem azt
 2       1|       attól a rémjelenettől fogva annyira ideges lett, hogy a legkisebb
 3       4|     legyen és mi ne legyen benne; annyira, hogy azzal kénytelen volt
 4       4|         mielőtt hazatalált volna, annyira megzavarták azok a dolgok,
 5       6|           Margari.~A jeles férfiú annyira meg van döbbenve, midőn
 6       8|       tovább folytatni a pópával, annyira felzavarta kedélyét az a
 7       8|      meredek sziklafal emelkedik, annyira közel az ösvényhez, hogy
 8      10|         olyan igen fáj kimondani. Annyira belebeszélte magába azt
 9      10|         Amiket nekem beszélt, nem annyira a papnak tett gyónás, mint
10      12|         került Lángainénak a fiút annyira vinni, hogy nagyapja házához
11      12| szerencsétlenekké tenni.~Lángainé annyira vitte magát, hogy még kezet
12      13|          beszélt felőle férjének, annyira magasztalta ez ifjút, pedig
13      13|      természetes naivsággal, mely annyira lefegyverző az erős ész
14      14|       töröm én magamat vénségemig annyira, mit kaparok egyik aranyat
15      14|     napjaink.~Az öreg Onuc szívét annyira meghatotta ez a biztatás,
16      16|           mégsem találta Hátszegi annyira jó gondolatnak neje ötletét,
17      16|          akinek gyermeteg örömére annyira számított, megölte magát.
18      16|   félrevoná, s kitekintett rajta.~Annyira világos volt a külső éjszaka,
19      17|       azonban mégsem vonta magára annyira ez a mulatságos adoma, hogy
20      17|        olyan messze esik tőlem, s annyira két külön úton járunk, hogy
21      18|       engemet félteni.~Margari úr annyira biztos impertinenciával
22      18|    emberen keveset lehet vásálni. Annyira megindult rajta, hogy levette
23      18|      nyereség. Ezen való örömében annyira ment, hogy komornyikját
24      18|        Monori az ő neve (János úr annyira zavarban volt már, hogy
25      19|           határozott szavai mégis annyira hatottak rá, hogy komolyan
26      20|         nagyságod! De senki sincs annyira megverve, mint én, én, én,
27      21|      leugráltak lovaikról, nem is annyira azért, hogy neki lovat adjanak,
28      22|           szerencsétlen halálával annyira nevezetessé tett.~Ez útnak
29      22|         be a végit, s ismerem már annyira azt a helyet, hogy tapogatózva
30      25|        komédiából történt? Miután annyira eladósodott ott helyben,
31      25|            hogy kegyetlenség tőle annyira kerülni a szegény asszonyt,