Fezejet

501      15|        tisztújításról, amikor alispánt és szolgabírákat választani
502      15|               a nagyságos úr fegyverét és ládikáját, s vidd be a vendégszobába.~–
503      15|            azért, mert az apja még él, és az is Pável keresztnevet
504      15|           vigyenek magukkal dorongokat és istrángot eleget. Csak szaporán.
505      15|              Negrát; most ez bosszúból és elveszett kincsei miatt
506      15|             van a képén, nem pirul az, és nem sápad el.~– Nem szokott
507      15|             pedig koldussá tette apját és minden ismerőit, s most
508      15|           abban állnak családi kincsei és nemeslevele. A bezárt szekrény
509      15|        elsózza-e a szakácsné a levest.~És úrhoz illő könnyenvevésével
510      15|         császár képe, s régi thyrsusok és öklelő bakkecskék, körülírva
511      15|         megaranyozza az emlék alakjait és betűit, és olyankor úgy
512      15|              emlék alakjait és betűit, és olyankor úgy tetszik Makkabeskunak,
513      15|              fegyverben. Az a bátorság és kötekedés lázas állapotában
514      15|          hordhat, s hirtelen fölvehet, és levethet, ahogy szükségét
515      15|              Negra sértetlenül maradt, és jött egyre közelébb.~Ah,
516      15|           történt.~Midőn báró Hátszegi és Makkabesku cselédei hazaérkeztek
517      16|              őt megcsalta, s hogy az ő és testvére magaviselete okozá,
518      16|             tudott. Reszketett előtte, és utálta. Pedig mennyire rá
519      16|           gyöngyöket izzadva homlokán, és nem találva egy mentő gondolatot.~
520      16|                mert hiszen éppen élnie és gondolkoznia kell, hogy
521      16|               Udvarolni kezdett neki – és szerencsés volt. Legalább
522      16|           tragikus eset, ami Szilárdot és a bárónét egymásra emlékezteti;
523      16|                megbánta, amit mondott, és elkezdte a homlokát ütni
524      16|          társalkodónő kérdéseire „oui” és „non”-t felelgessen.~Mikor
525      16|              igen bizodalmas pantomia.~És Hátszeginek mindezt látni
526      16|             mintegy jelszóra, felállt, és elment valahová. Ne keressük.~
527      16|            nagysádtok között igen mély és bizodalmas viszony örvend
528      16|           nézve megbecsülhetlen ember, és hozzám rendkívül ragaszkodik.~–
529      16|              kölcsön?~– Hát senki sem; és mégis tartozom vele. Tudja,
530      16|               uzsorás most már sürget, és nem akar hitelezni többé,
531      16|            nézve ő valóban igen kedves és szükséges ember, s én neki
532      16|                emberre olyan közelről, és mégis semmi eredmény; az
533      16|              fizetek!~– Igen törvényes és keresztyéni kamatot. Csupán
534      16|                úgy akarja, vele együtt és is kimaradhatok.~A grófné
535      16|              tovább; kapta a kalapját, és elsietett, nehogy további
536      16|            lesz légyottot kapnia, hála és elismerés fejében, amidőn
537      16|        mérgesíté eme másik nő ártatlan és őszinte hálálkodása. Szerette
538      16|               kellett csinálnia hozzá, és elfogadnia azt a nemes lelkű
539      16|                én majd postára teszem, és elküldöm ügyvédének, Siposnak.~
540      16|            akarok vele Pestre elmenni, és Sipossal szegény öcsém felől
541      16|        környéket, mint valaha; a Tisza és a Maros között nem tanácsos
542      16|                  Kérlek, tán elég öreg és tisztességes embernek tartasz
543      16|          büszke volt arra, hogy arcára és termetére nem lehet ránézni.~–
544      16|             hazamegyek az útitáskámért és a fegyvereimért; éjfél után
545      16|            vett elő, s töltött magának és vendégének belőle. – Te,
546      16|               hogy lemehessen a kocsit és lovakat megnézni: műértő
547      16|                a ládában balta, szögek és kisebb-nagyobb kötéldarabok?
548      16|              hogy az úr mindenhez ért, és nem néz el semmit; azzal
549      16|  kerülgetésével, az ostor kieresztése- és újra elfogásával, meg mikor
550      16|              Azután sokáig folyt közte és a kocsis között az egyetértő
551      16|                zavarát, ki a bosszúság és aggodalom miatt nem tudta
552      16|           Henriette-től, ha nem fél-e, és nem akar-e valamit enni
553      16|                nem akar-e valamit enni és inni, itt a kulacs és tarisznya.~
554      16|             enni és inni, itt a kulacs és tarisznya.~Henriette azt
555      16|                mindig, hogy ő nem éhes és nem szomjas. Akkor aztán
556      16|           kályha vállán, azt felvette, és megöntözé az elárvult virágot,
557      16|              szokás szerint, jó sonkát és marhapecsenyét meg fehér
558      16|             aztán elég volt neki éhség és szomjúság ellen.~Hanem bizony
559      16|           szobájában úgy megmaradt ágy és házi eszköz, ha cselédei
560      16|                különbséget, ami köztük és a nagyvárosok házfeltörő,
561      16|           védelmezném, én rejtegetném, és megőrülnék bele.~– Észem
562      16|          kapott férjétől; azt adja ki, és esküdjék meg, hogy három
563      16|           vállfűzőjéből az acéllemezt, és adja át.~E szóra Henriette-nek
564      16|            tett, ki férjét megrabolta, és aki most meg akarja őt fosztani
565      16|           odakapott a fekete álarchoz, és leszakította azt a rabló
566      16|             képéről…~… Meglátta arcát, és ráismert.~… Csak egy percig
567      16|                 Csak egy percig látta, és azután ájultan rogyott le
568      17|              keverve van magyar, szerb és oláh elemekből.~Későn érkezvén
569      17|               mintha egypár asszonyság és egypár férfi gorombáskodnék
570      17|                a többi mind asszonyság és kisasszony, még a cédulahordozó
571      17|        kisasszony, még a cédulahordozó és a súgó is.~– S micsoda darabot
572      17|        felöltöznek férfiaknak, bajuszt és szakállt ragasztanak fel,
573      17|         kukoricát, burgonyát, kolbászt és sonkát, s a társaság eléldegél
574      17|             itt hagyják a díszleteiket és ruhatárukat.~Ezen már a
575      17|              ők aztán énekeltek magyar és rác népdalokat; egy öreg
576      17|            közöttük, kisegítette őket, és közéénekelt, a többi meg
577      17|      lediktálja Palmira kisasszonynak, és aztán abból játszanak. Pedig
578      17|          fiatal még, majd ha megvénül, és sokat koplal, ő is rájön
579      17|                képviseli a közönséget, és nem illenék, hogy elmaradjon.~
580      17|              kölcsönözni, jegyszedőnői és hátramaradt kegyes anyai
581      17|               rekvizitumok kölcsönadói és azoknak családjaik, a színészek
582      17|                volt, hogy Moor Károlyt és Ferencet egy és ugyanazon
583      17|                Károlyt és Ferencet egy és ugyanazon személy fogja
584      17|             felragasztott szőke, barna és ősz szakállaknak, szemöldöknek,
585      17|            feküdt a jászolban hanyatt, és egy szál füvet rágcsált
586      17|              iránt. Látta Moor Károlyt és Moor Ferencet egy személyben
587      17|          Ferencet egy személyben arcot és hangot változtatni; amannak
588      17|             szakállal, sok ránc arcára és homlokára festve, s valami
589      17|              mozgás, fejek összedugása és csóválása, majd botoknak
590      17|               A színészkedés, a nyomor és a korai borotválkozás gyorsan
591      17|               árokban, ha megértem rá; és most egy szót se szóljunk
592      17|          nagyra becsülöm a színészetet és annak képviselőit, s eszemben
593      17|               nemes cél; a hazai nyelv és szellem terjesztése s a
594      17|                is, aki most közönségét és társaságát a legnagyobb
595      17|               meg érte önmagát kicsiny és nagy, férfi, asszony, leány,
596      17|                 asszony, leány, cseléd és unoka, csak azért, mert
597      17|           látom a holnapot magam előtt és a tegnapot a hátam mögött.
598      17|               de ez a gondolat betakar és jól tart. Örömem telik egyik
599      17|              vannak egymással Lángainé és János úr.~Vámhidyra oly
600      17|           magáról, hogy a maga embere; és az nem is nehezen elérhető,
601      17|             vándorszínész, kezeit mély és üres zsebeibe dugva –, tehát
602      17|          Kálmán ekkor elkezdett sírni, és a földhöz vágta magát. Szilárd
603      17|         lépésre?~– Tudja ön meg, uram, és legyen szigorú ítélő bírám.
604      17|              csak negyvenet írtam alá.~És azzal elkezdte a fejét falhoz
605      17|                bírnak. Legyen nyugodt, és ne tépje a haját. Még semmi
606      17|          Tessék leülni velem szemközt, és felelni minden kérdésemre
607      17|           minden kérdésemre értelmesen és úgy, ahogy valóban megtörtént.~
608      17|                hány éves? mi vallású?” És a többi.~Éjfél után végződött
609      17|          kiknek eltűnésével annyi bajt és szomorúságot okozott, vigasztalására?~
610      17|         fejében hátrahagyva készleteit és ruhatárát. Magával nem vitt
611      17|            mint a rajta levő köntöst – és Palmira kisasszonyt.~Ekkor
612      18|         elszöktessék, mégpedig éjszaka és az ablakon keresztül, pedig
613      18|                nem gondoskodik magáról és énrólam jobban? Mit ér az,
614      18|            megfordulva a fél sarkán.~– És nekem két tehénnek. A nagyságos
615      18|               csibukot a földhöz ütöm, és összetörik, és ha akarom
616      18|           földhöz ütöm, és összetörik, és ha akarom a nagyságát a
617      18|              alunni, mert az én testem és lelkem alhatnék.~E rossz
618      18|              előtt van. A bizonyítékok és ellenvédvek felhordásában
619      18|          ország sérelmeit kötözgették, és ami mindig kellett, igazságot
620      18|          minden harmadik évfordulónál, és hogy akkor a köztisztviselőket
621      18|             nyűgöt saját válláról le-, és a vármegyére rátólni. Felmagasztalta
622      18|             még azután is annyi szépet és jót beszélt összevissza
623      18|                őt Margari úr vette rá, és hogy az általa aláírt váltó
624      18|               szigorú családi fenyíték és gyámi felügyelet alá kerül;
625      18|       felügyelet alá kerül; de Margari és még nem tudom kicsoda, aligha
626      18|               megkerült; Kálmán magára és Margarira vallott. Margari
627      18|            kerül beleszámítva fodrászt és pezsgőt.~Ez elől legjobb
628      18|           elszökni. Idehagyni fővárost és szolgabírákat, s elmenni
629      18|            Hátha ez meg azalatt eldűl, és az ő kárára talál dűlni?
630      18|          becsukatni öt-hat esztendőre, és ne szóljon semmit, őrült
631      18|                három millió kellett; – és a lelki gyötrelmek hozzá.~
632      18|             kegyesen magához rendelni; és én megtudtam, hogy méltóztatta
633      18|          kérnivalója van, keressen ott és akkor.~Margari pedig már
634      18|       találtatott; rossz gombát evett, és meghalt, vajon nem történhetnék-e
635      18|                a színpadon süllyesztők és díszítménybokrok között
636      18|             most már csak nyöszörgött, és sántított mind a két lábára,
637      18|       kocsisomat; azért pofon ütöttem, és azért kifizettem neki a
638      18|               s a bérkocsihoz vezetni, és abba beültetni, de még annak
639      18|                hogy kicsoda. Arcán kék és veres foltok voltak ott,
640      19|              harmadszor is csengetett; és azután még fél óráig folyvást
641      19|      csoportosultak, s várta a bámulat és rémület kérdező kifejezését
642      19|                mind elkezdtek nevetni, és ujjaikkal rámutattak:~–
643      19|             Azok pedig egyre kacagtak, és aki nem akart a szeme közé
644      19|              pusztai csárdába betérni, és végtére ott úgy leittad
645      19|             tragikus eset, ami énvelem és a bárónővel történt; amit
646      19|                az igen rossz elmésség, és azt kikérem magamnak.~Kengyelesy
647      19|           Annyi volt azokban a meglepő és a megfoghatatlan, az igaz,
648      19|                volt. Igaz, hogy ivott, és elaludt. De hogy tudtán
649      19|               saját magával, úgy lesz.~És rögtön kiadta a parancsot
650      19|             vízzel, s akkor zsemlyéket és kulacsot mind elzárta útitáskájába.
651      19|             ennyi változatos „gazember és semmirekellő” címet, mentegetőzve
652      19|                 hanem a lovak miatt.~– És ha mindjárt kidűlnének is;
653      19|                  Nyisd fel a szemedet, és megértsd, hogy mit mondok.
654      19|           fakutya! Senki sincs itthon, és hét ablak van kivilágítva
655      19|          ajtónálló cerberus, fogd ezt, és majd ott, ahol előtalálod,
656      19|      málépuliszkával, sonkaszeletekkel és egy öblös korsó méhserrel;
657      19|          tétetik, s Drahhowecz, Paudán és a többi olyan bátran fognak
658      19|                uram, mizantróp vagyok, és van okom rá. Tenger a rossz,
659      19|                a rossz, ami körülvesz, és nem látom a partját. Én
660      19|                el Szebenben, Brassóban és Kolozsvárott; ez utóbbi
661      19|           teljesítik híven. De hittük, és jogunk volt reményleni,
662      19|            azután előre. Csalatkozánk; és éppen azért esik keserűen
663      19|               ennyi gazdagság mellett! És mit tett ellene? Én azt
664      19|              nem volnának az iskolával és templommal.~Gerzson úr nagyot
665      19|               holdfénynek ismétlődött, és azután harmadszor, negyedszer
666      19|          azután harmadszor, negyedszer és számtalanszor, mintha valaki
667      19|            marad. – Kerüljön minket, – és felejtse el örökre – szerető, –
668      19|              már pihenni, midőn a pópa és vendége a kerten keresztül
669      19|               hogy ezentúl majd hogyan és hol élek meg! Nem hinné
670      19|               nem tudja mire vélni ura és házigazdája eltűnését; az
671      19|              postakocsis bámulatára úr és cseléd egymás nyakába borultak,
672      19|               egymás nyakába borultak, és összecsókolták egymást,
673      19|              se szólj, mert különben …~És itt egy fenyegető mondatot
674      20|          darabolja, csak ketten tudják és az Isten. Az a kettő pedig
675      20|              elfárad, ismét letérdepel és imádkozik. S ez így megy
676      20|              így megy reggeltől estig, és azután be az éjszakába;
677      20|             fal között, azután térdre, és imádkozni; azután ismét
678      20|             azután ismét feltámolyogni és lézengeni szoba hosszat,
679      20|              asszonyom – suttogá a nő, és e suttogásban Henriette
680      20|                belőle, az sebhelyekkel és forradásokkal volt elundokítva,
681      20|                az, mikor még szép volt és büszke, hogy a „hajdan”
682      20|               állhassak, aki megcsalt: és ők elfogták valamennyit,
683      20|          fejemet verem az erdei fákhoz és a kősziklák szegleteihez,
684      20|             vegyes bíróság fog ítélni, és annak a bíróságnak a nagyságos
685      20|               függ valamennyinek élete és halála.~Henriette fél kezével
686      20|               csak szavára hallgattak. És most Brinko és társai, az
687      20|             hallgattak. És most Brinko és társai, az átkozott hamis
688      20|                sovány, száraz csontkéz és – megátkoz: az ott az apám.
689      20| szerelemféltésből a Fatia Negra iránt, és íme, most az megmenekül,
690      20|        elrabolták, megtámad mindenkit, és csak annak szabadításán
691      20|              szabadításán gondolkozik, és nem törődik azzal, hogy
692      20|               én istenem, én istenem!” és leveté magát a kerevetre,
693      20|             halálos betegséggel küzdő, és ismét felugrott, és sóhajtoza: „
694      20|             küzdő, és ismét felugrott, és sóhajtoza: „én istenem,
695      20|              Azután megerősíté szívét, és leült íróasztalához írni. „
696      20|      remegéseinek hordta magán nyomát, és azt mégis meg kellett írni,
697      20|             Félelmetes uram! Reszketve és alázattal leborulva közeledem
698      20|          szemeit mereszté a kérdezőre, és nem válaszolt.~– Hogy tetszett
699      21|           magának.~Felhagyott kopókkal és agarakkal, nem bánta, akármikor
700      21|                sorba járta Arad, Bihar és Temes megyék közgyűléseit,
701      21|               az erdélyi Hunyad, Fehér és Zaránd megyék egyetértésével
702      21|               Ő most is itt van.~– No, és ha itt van, hát kinek árthat?
703      21|              részesei, hogy a pénzverő és a harámbanda egy és ugyanazon
704      21|           pénzverő és a harámbanda egy és ugyanazon tiszteletre méltó
705      21|               Gyulafehérvár sáncaiban, és semmi bajuk sincsen veled
706      21|       bizonyította ezt rájuk?~– Brinkó és – tudja mennykő miféle más
707      21|        szükségük van a mostani csendre és álmos biztosságra. Ők most
708      21|              le annak továbbfűzéséről.~És valóban a hatóságok úgy
709      21|            hogy hány főre menő paraszt és zsivány volna elég. – Így
710      21|          postaszekerekkel egy számvevő és egy ellenőr; mindegyik postakocsis
711      21|             bélésükkel kifelé fordítva és mind ellátva karddal, csákánnyal
712      21|            ellátva karddal, csákánnyal és lőfegyverrel. Maga a Fatia
713      21|              ne ugorjék.~A Fatia Negra és csapata a híd közepette
714      21|               a híd közepette megállt, és nem jött közelebb.~A főhadnagy
715      21|              minden csapást felfogott, és rögtön visszaadott; a fiatal
716      21|               hogy a Fatia Negra ereje és ügyessége előnyét nem akarta
717      21|              híd túlsó oldalát elérni.~És itt vették még csak észre,
718      21|              szó a szekerekkel együtt, és Fatia Negra lovagaival való
719      21|          teljék majd a felnyitásukban.~És akkor kocsisokat, hivatalnokokat
720      21|         százezer forint.~A Fatia Negra és lovasai ott álltak közel
721      21|               arany láttán.~Tréfa volt és művészet, amit eddig tett;
722      21|                villámait magára vonta.~És ő maga sebesíthetetlen volt;
723      21|               előtt egyebet, csak vért és aranyat. Mindkettőnek részege
724      21|           adott, hogy forduljanak meg, és siessenek Szászvárost elérni;
725      21|               golyók a vámház ajtajait és ablakait fúrták keresztül,
726      22|             hogy ezúttal a Fatia Negra és kalandor társai, akárhonnan
727      22|       összegyűjtve a megyék pandúrjait és fegyveres mezei hadnagyait,
728      22|            közös egyetértéssel gyorsan és rögtön gyökerén ragadják
729      22|             erdőkben portyázó pandúrok és hadnagyok képezendik. A
730      22|              ahol gyanút fog, ott ítél és végrehajt irgalom nélkül.~
731      22|                eszű, éber lelkű, bátor és ügyes férfira van szükség.~
732      22|                Megnézd, hogy mit eszel és iszol. Senkihez ne legyen
733      22|            szobádban senkit ne hálass, és többször körülnézz, mit
734      22|                mit csinálnak embereid. És végre senkit ne kímélj,
735      22|             mindenütt vannak cimborái, és melyik gyanúsan viseli magát,
736      22|           átmenő, s akkorra már farkas és keselyű rég széthordta a
737      22|         emlékezet gyöngéd virága iránt és a szomorú sóhaj: „engem,
738      22|              kérge mind fölrepedezett, és az egész rengeteg ki van
739      22|              tér közöttük. E körülmény és az éjjeli idő kedvezett
740      22|              elől eltűn, visszafordul, és fellármázza előttünk az
741      22|           jókor van! – felelé Szilárd, és fél délutánt eltöltötte
742      22|             látszott; széles vállakkal és öles termettel; kár volt
743      22|               domnule; mert az vagyok, és az is leszek. Én vagyok
744      22|         körmeim megtépték az ő testét, és én láttam az ő vérét folyni!~–
745      22|           hangjáról megismerném én őt, és ha szólani nem hallanám,
746      22|           gondot; este ismét értem jön és hazavezet. Amit kegyes utazók
747      22|       hallottam emberszót magam körül, és hogy erősen meleg volt,
748      22|                mint nekem. Feleségemet és szemem világát vesztettem
749      22|       kénytelen egymással szembemenni, és még azt is mondani egymásnak,
750      22|              mennyire nem törődik vele és talán nejével sem. Szegény
751      22|            nélkül bekocogtatnak hozzá, és azt mondják, hogy „itthon
752      22|       Terheljétek le a mokány lovakat, és készítsetek el mindent a
753      22|             van bármely ajtót kinyitni és bezárni, ahogy jónak látom.~–
754      22|            birtokomban levő úri lakaim és tanyáim önnek rendelkezésére
755      22|               értette, akinek az fájt.~És azután este lett, és tele
756      22|             fájt.~És azután este lett, és tele lett az ég csillaggal,
757      22|           elkezdé nézni a csillagokat, és elfeledé amellett, hogy
758      22|              akit éppúgy kerül az álom és boldogság, mint őtet.~A
759      22|               csak Vámhidy volt ébren, és kívüle még egy pandúr, aki
760      22|             szavát, a veszély bizonyos és közel van; sok tétovázásra
761      22|          engedett a figyelmeztetésnek, és két jó vontcsövű pisztolyából
762      22|             nőmet, engemet vakká tett, és most mikor hallom közelítni,
763      22|                vak Juon mellette állt, és kezét szorongatá. Hallgattak
764      22|               haszonvehetetlenné téve, és egy hosszú arab jatagán,
765      22|        ellenfelének nem várt ébrenléte és bátorsága által, a másik
766      22|        villámlott a kirántott jatagán, és a másik villámlás már az
767      22|               már az összecsapás volt.~És ekkor az történt, ami megtörténik
768      22|               ami megtörténik százszor és ezerszer az életben.~Az
769      22|              bátorsága a vétkes ellen.~És az első összecsapásnál a
770      22|          hallgatá; aztán az is elmúlt, és nem hallott semmit.~Botorkázva
771      22|               ő vére!” – „ez édes!” –, és akkor – mosolygott.~A Fatia
772      22|              Míg zsebkendőjét bal keze és fogai segélyével tehetetlen
773      22|             egyenlő erővel haladtak, ő és üldözője. A vérvesztés lankasztá
774      23|             kiküldött fegyveres csapat és annak vezetője, mely a Fatia
775      23|           vezetője, mely a Fatia Negra és bandája kézrekerítésével
776      23|          eltávozni, látta kocsiba ülni és tovahajtatni, és akkor elkezdett
777      23|          kocsiba ülni és tovahajtatni, és akkor elkezdett sírni, s
778      23|           elpanaszolja, miért szenved, és ő nagyon fekete sorsnak
779      23|          bizonyos, arról, hogy Szilárd és ő a sírban inkább, de Hídvár
780      23|                férjétől fizetett kémek és börtönőrök. A pópa is eltűnt
781      23|      szerencsétlen embereket találjon, és azokat boldogítsa, gyakran
782      23|           egészen befutotta az iszalag és vadszőlővenyige.~A hallgató
783      23|             padlón, egypár tarka hiúz- és vadmacskabunda a falon kifeszítve.~
784      23|            alakú vágófegyverek, sorban és keresztben, szögekre aggatva
785      23|           keresztben, szögekre aggatva és szögletekbe helyezve; a
786      23|            érkezzék a ház lakói közül, és ismét hiába; késő estig
787      23|            maga a vadász ölte el magát és családját, s azóta a környékbeli
788      23|                 harmadikat, negyediket és ötödiket a fegyvertárban
789      23|            birtokostól az erdei lakot, és gyakori lesvadászataira
790      23|          ajtajával, laktalan szobáival és kísérteteivel.~Ez volt az
791      23|                ahol elrejtve maradhat, és ahonnan ismét visszatérhet,
792      23|         vezércsillag sugarát az égből, és sietett azt követni.~Fölvette
793      23|             lehozták a fonott székeket és nádasztalt; felterítettek
794      23|            régen vár reá.~A dal nyomán és a holdvilág segítségével
795      23|               lecsillapult, mely teste és lelke minden tevékenységét
796      23|                 a láthatlan házigazdák és véres családjuk lesznek
797      23|                üljenek oda ágya mellé, és meresszék rá halottszemeiket,
798      23|           kedvesével férjének házában, és egy födél alatt töltsön
799      23|           hallotta fáradt lihegését; – és megismerte azt.~-– Ez volt
800      23|          felismerte Vámhidy Szilárdot.~És e rémlátásra sem bírta eszméletét
801      23|               hangon. – Házamban vagy, és meghalsz.~Szilárd nem méltatá
802      23|               elvinni – szólt Szilárd, és még egy lépést tett a kalandor
803      24|                per óta, melynek védvei és ellenvédvei együl egyig
804      24|          szeretett férjet veszteni el, és olyan szomorú halállal!
805      24|               Igazán sajnálatra méltó! És, ami legsajnosabb, senkije
806      24|                oka.~Sipos úr köhögött, és nem bizonyított semmit.~–
807      24|              Az nagyon bántott engemet és édesatyámat. Azt bizonyította
808      24|               testvére árváin; aki önt és atyját nem bántották, akik
809      24|               követeltek osztályrészt, és akik-engedje ön ezt nyíltan
810      24|         kegyedről mondtam: mások azok. És én mármost nem látom, hogy
811      24|              annak örült legjobban.)~– És most halljam a kegyednek
812      24|             hogy mindenbe beleegyezem, és nem vonom vissza; Henriette-nek
813      24|            vonom vissza; Henriette-nek és annak a rossz fiúnak legyen
814      24|        gondolni.~– No, hát legyen meg. És azután?~– Az engedménylevelet
815      24|              uradalmakból a zöldhalmit és a ökörvárit átbocsátja.~–
816      24|                Tehát adjon nekik bécsi és pesti házakat.~– Azokra
817      24|             vette a kalapját János úr, és eltávozott.~Másnap várta
818      24|                várta vissza az ügyvéd, és azután várta még két hétig;
819      25|      végrendeletének megsemmisítésére, és védem az ő jogait is, s
820      25|                valamelyikben. Színész, és ne tudná, hogy mi van a
821      25|               köröztetések: „Egy ilyen és ilyen ifjú kerestetik, aki
822      25|              akit méltóztatik keresni, és jutalmat kitűzni a fejére,
823      25|                 nálam volt két hónapig és két hétig koszton és kvártélyon,
824      25|           hónapig és két hétig koszton és kvártélyon, és fájdalom,
825      25|           hétig koszton és kvártélyon, és fájdalom, ez idő alatt egy
826      25|          fizettem érte négy forintokat és harminckilenc krajcárt,
827      25|         krajcárt, mint szinte a papnak és a sírásónak is, meg a szemfödélért
828      25|       sírásónak is, meg a szemfödélért és koporsóért, összesen tizenhárom
829      25|               fájdalom, meghalálozott, és még a keresztfát is én tétettem
830      25|              is két forint volt váltó. És így összesen negyvenhat
831      25|             összesen negyvenhat forint és huszönöt garas, amit méltóztassék
832      25|              én szegény özvegy vagyok, és nem tehetek róla, hogy az
833      25|       Kálmánnak saját mívelte tréfája, és semmi kétsége nem volt afelől,
834      25|     színházigazgató csakugyan meghalt, és el is temették, adós is
835      25|       válaszban, hogy az úrfi meghalt, és neki is adós maradt. Végül
836      25|               adós maradt. Végül a pap és legvégül a sírásó is ezt
837      25|               volt, nem érdemelte meg.~És ezúttal tökéletes igaza
838      25|              város másik végén nevetve és dúdolva ballagott ki a széles
839      25|            megfért, s nem járt sehova, és viselte a negyedévi divatot;
840      25|               törvény elé ne állítsák, és árnyékára sáros lábakkal
841      25|           kettő!~Addig is sorány volt, és kétrét görnyedve járt; ez
842      25|             házasodott meg. Kengyelesy és a hozzá hasonlók gyakran
843      25|           vagyok az, akit ma elvetnek, és holnap fölvehetnek.~Többet
844      25|             elő a grófné Henriette-et.~És ki tudja, nem lett volna-e
845      25|          Idegei uralkodtak rajta ébren és álmában, a legkisebb zörejre
846      25|             levél időközben megsárgult és lehullt, azok mind el vannak
847      25|           országot, keresve a nyomort, és küzdve azzal, s nevetve