Fezejet

  1       1|          szobájába menekült, ahova nem volt szabad őt a nevelőnek üldözni.~
  2       1|        hattyúnyakú paliszander fatábla volt az, amit az ottomán fölé
  3       1|                mindenestül tolni; azon volt tizenkétféle étel: mind
  4       1|             ügyelnek: milyen régen nem volt ez meg amaz, amit ő olyan
  5       1|            férje elhalt, ki nyolc évig volt fekvő beteg, hétszámra sem
  6       1|        valakinek egy szó mondanivalója volt a színpadon.~Lángainé gyermektelen.~
  7       1|                akkor már tizenkét éves volt, s attól a rémjelenettől
  8       1|                 igen jó, gyöngéd anyja volt; egy finom, mívelt teremtés,
  9       1|                egymást.~De mégsem! Még volt egy fivére is, Kálmán, kissé
 10       1|       mulathasson. Másik hibája meg az volt, hogy nem akart diákul tanulni.~
 11       1|           vagyonszerzés kezdeményeivel volt elfoglalva, emez pedig már
 12       1|             voltak, azért aztán nem is volt egyiknek sem helyes fogalma
 13       1|                az instruktor nagyon el volt foglalva Makszikával, azért
 14       2|               nem: de hisz erre nem is volt szükség, mert olvasnia nem
 15       2|           hiszen ez neki csak orvosság volt, s ki tartana külön gyógyszertárt
 16       2|                készpénzben; nappal nem volt neki szabad bejönni a szobába.
 17       2|             Eleinte az ásítozás is meg volt neki tiltva, mert Demeter
 18       2|              mert Demeter úr kénytelen volt mindig utána tátongani,
 19       2|           hazulról, különösen álmatlan volt Demeter úr; már nem tudom,
 20       2|           érkezett-e szinte haza. Nem; volt rá felelet. Igaz, hisz ő
 21       2|              dolgot, az orvos is álmos volt, ahogy felköltötték, s kicsinyben
 22       2|                nagyságos úr előtt, hol volt az a sziget, és hogy megvan-e
 23       2|              fölébredve, első dolga az volt, hogy János úr után tudakozódjék.
 24       2|               hogy a párbajról szó sem volt, vagy pedig azt, hogy mind
 25       2|                akart húzódni. Már késő volt. Demeter úr észrevette;
 26       2|               hagyta.~Szakasztott mása volt Henriette-nek arcvonásaiban,
 27       2|         semmirevaló! Szép azúr kabátod volt.~– Óh, persze! Ócska volt,
 28       2|              volt.~– Óh, persze! Ócska volt, nem adtak érte többet két
 29       2|                húszasnál, az is lyukas volt az egyik, megcsalt vele
 30       2|            hogy az apja is olyan ember volt, mint ő.~– Nos, mutasd azt
 31       2|                 Azonban csak egy oldal volt. Elmondá a tartalmát híven.
 32       2|           híven. Valami ártatlan chria volt arról a témáról, hogy „beatus
 33       2|               tisztelhetni; több ízben volt alkalmam elmerengeni páholyában
 34       3|                 Demeter úr egészen meg volt tőle igézve, ámbár Hátszegi
 35       3|            levő özvegy delnővel.~Miről volt szó, arra bizony már senki
 36       3|               szúrósan –, hogy mi okod volt neked ezt a fiatalembert
 37       3|              bagatell miatt! Aztán, ha volt is valami haragom ellene,
 38       3|           vágni a beszédbe; mikor vége volt, kitört belőle a szó:~–
 39       3|                szokottnál is több baja volt a kisasszonnyal, aki nagyon
 40       3|             nyomorék, mint a te férjed volt.)~– Vagy úgy? Tehát ez az
 41       3|         közbevágott, ezúttal Matildnak volt előtte igaza. Le is feküdt
 42       3|           azért akármilyen mindennapos volt a háznál a báró, titokban
 43       4|              Két hét múlva mindenki el volt ragadtatva a báró személyes
 44       4|  kalapbillentést váltanak Jánossal. Ez volt az ő valahai óhajtása.~Azt
 45       4|             bankárnak más spekulációja volt; a határnapon mind az ezer
 46       4|   ellentmondásról szó sincs.~Már ki is volt tűzve a nap, melyen a jegyváltásnak
 47       4|          magának megmagyarázni.~Az nem volt elég, hanem még Demeter
 48       4|                ki negyedórával előttem volt annál a fiatalembernél,
 49       4|               nem zongoralecke.~Az meg volt mindenkinek parancsolva,
 50       4|          annyira, hogy azzal kénytelen volt Clementine maga lefáradni
 51       4|                konyhába, mert bizonyos volt felőle, hogy ha a cselédre
 52       4|            alássan, eddig is nagyon jó volt a kisasszony hozzám mindig.
 53       4|                a kinyitás közben; elég volt tőle ennyi. Az iratokat
 54       4|             Rejtse el, kérem!~Ideje is volt, hogy kaputja mély zsebébe
 55       4|         Margarinak, hogy már most elég volt a regényből ennyi, köszöni
 56       4|             rajta észre senki, hogy ki volt oldva. Becsületes emberre
 57       4|            mely sok réteg papirosba be volt takargatva, s mohón nekiesett
 58       4|           lefordította. Demeter úr meg volt vele elégedve nagyon; már
 59       4|             szövegen egy csepp oka sem volt örvendeni.~Éjfélkor vége
 60       4|             danolt tőle, ami pedig nem volt szokása; hanem azért reggelre
 61       4|                hanem azért reggelre le volt írva a fordítás: dalolva
 62       4|         jajveszékelést, az ilyesmi nem volt az ő kedve szerint való
 63       4|        ítéletet: ez már az ő birodalma volt; egyéb alávaló provinciák
 64       4|            mikor neki ott valami dolga volt személyesen. A gazdag emberek
 65       4|         Lapussa-család különös gálában volt erre az alkalomra, még az
 66       4|              még gyöngélkedett, szabad volt neki azalatt a városligetbe
 67       4|             hol pompás nyári mulatójuk volt, ott kedvenc virágjait meglátogatni,
 68       4|    ismertetéshez; úgy látszott, hogy ő volt a legnyugtalanabb azt megérteni.~
 69       4|            Szépapja stambuli defterdár volt …~– Kérem: mi az a defterdár? –
 70       4|               nagyvezér mentségei közt volt az is, hogy seregét rosszul
 71       4|            igen zsugori, fösvény ember volt, kit nemhogy az udvarhoz,
 72       4|               ruméliai születésű török volt, kinek hindu rabnőtől született
 73       4|     eloláhosult magyar köznemes leánya volt a felesége, kit gazdálkodásból
 74       4|              ellenkezőleg, egészen fel volt izgatva; olvasás közben
 75       4|              Ez igen ingerlő olvasmány volt.~Demeter úr azzal mulatta
 76       4|               igen mulatságos ellentét volt egy harmadik nézőre nézve.~
 77       4|            érteni?~Sipos úr egészen le volt verve; nem volt semmi kedve
 78       4|             egészen le volt verve; nem volt semmi kedve valakivel vitatkozni
 79       4|              nyomban megjelent.~Egyike volt azoknak az arcoknak, amiket
 80       4|               bizalom hangzatán. – Nem volt ma nálad az orvos?~– Nincs
 81       4|            suttogá:~– Ön második atyám volt.~Erre Sipos úr indulatosan
 82       4|                megrendült e szóra. Meg volt lepetve; még halványabb
 83       4|             alá szép fejét; lehetetlen volt őt meg nem szánni.~Az öregúr
 84       4|          nagyon ellenőrzött alkalmatok volt egymással találkozhatni;
 85       4|            csinálni. A gazdag leánynak volt egy elhanyagolt testvére,
 86       4|             vége, szinte együgyű chria volt, közepe pedig édes nyilatkozatokkal
 87       4|              mit tegyetek? Szándékotok volt együtt megszökni. Erről
 88       4|         lépteit őrizé. Mikor aztán nem volt semmi menekülés, akkor egy
 89       5|               egy leányból, aki gazdag volt, hogy legyen szegény asszony,
 90       5|               Mi elválunk; – eddig sem volt közöttünk semmi érintkezés.
 91       5|          célzásokat; megszokott valami volt az előtte. Sohasem szokták
 92       5|           lépést megtagadták izmai; el volt zsibbadva; nem tudott mozdulni,
 93       5|             meg. Ez a szándék nem szép volt tőled. Igaz, hogy mi igen
 94       5|                nagy példány viaszvirág volt az, egyike azon csodás tenyészetű
 95       5|             szóltak egymással, aközött volt egy ilyen örökzöld levél,
 96       5|               elfordult tőle, kétségbe volt esve, kezeit összekulcsolta
 97       5|               fogja elárulni, ha hamis volt.~Nagy csendben odahajolt
 98       5|            körül, s miután azokkal nem volt többé semmi dolga, engedelmet
 99       5|            mely olyan csinos és rendes volt, amilyen nem szokott minden
100       5|                 mint te itt, igen erős volt, és elhatározott; én bámultam
101       5|                egyik kitűzött feltétel volt. Mint hallám, Margari barátunk
102       5|                akkor pedig kis gyermek volt”.~            ~Két hét múlva
103       6|             beszéltek: „nagy a sár” az volt a jelszó. Henriette már
104       6|               Henriette már 24 óra óta volt felesége Hátszeginek – és
105       6|             igen udvarias és előzékeny volt hozzá; nem volt terhére.~
106       6|              előzékeny volt hozzá; nem volt terhére.~Délután megint
107       6|                mellvédje igen alkalmas volt arra, hogy egyfelől a vendég
108       6|              vacsorára. A nagyteremben volt terítve, egy széles, kerek
109       6|         egyszer, de elmaradtam belőle. Volt már mátkám, ki is volt tűzve
110       6|                 Volt már mátkám, ki is volt tűzve a lakodalom napja.
111       6|                 Igen derék, szép leány volt a menyasszonyom. A határnap
112       6|                vagyok, hanem azóta nem volt kedvem megkérni valakit.
113       6|      fogyasztott, most pedig éppen nem volt hozzá való kedve, amivel
114       6|            helyett valami angyalhullás volt előttem. Tetszik tudni nagysád,
115       6|           tetszeni fogok; háborúra nem volt kilátás, békességben katonáskodni
116       6|     békességben katonáskodni pedig nem volt kedvem; mit tehettem egyebet,
117       6|               közügyek?~Gerzson úr meg volt akadva. A gyermekek sokszor
118       6|          megfelelni.~– Azokhoz meg nem volt kedvem, nem tudok sem szolgálni,
119       6|                Jaj, az nagyon szép est volt, kedves nagysád, azt el
120       6|                 Óh, az pompás mulatság volt. Két nap, hogy az eleségünk
121       6|              megsóznunk, mert sónk nem volt.~– Miért nem tértek haza?~–
122       6|         lőttünk rájuk: most csak medve volt a jelszó. A hajtás csaknem
123       6|                lépésnyi távolban tőlem volt egy szűk üreg nyílása, amilyen
124       6|             azzal, minthogy úgyis vége volt már a hajtásnak, meg az
125       6|             lárma, ordítozás alatt ott volt a hátam mögött, és hallgatott;
126       6|        hallgatott; gyönyörű nagy állat volt: nálamnál két fejjel magasabb,
127       6|              vallani, hogy remek lövés volt Lénárdtól, ötven lépésnyiről,
128       6|             éppen a csókolódásig közel volt.~Henriette fázni kezdett
129       6|              mulatságnak nevezik.~– Az volt pedig a legszebb Lénárdtól,
130       6|         elvesztette a fogadást; se nem volt elég, hogy megszabadított,
131       6|        huszonhat régi lövés van rajta, volt benne apróbb-nagyobb golyó,
132       6|            amért elárulta nevét?~Ilyen volt Henriette első éjszakája,
133       6|              társaság régen a fenyéren volt, kergette a rókát; onnan
134       6|             írhatná: ez a nap az enyim volt.~Másnap olyan korán indultak,
135       6|             házigazdán kívül senki sem volt ébren a vadásztársaság közül.
136       6|          Gyermek ez még!~Igen szép nap volt az utazásra; a hintó ablakait
137       6|               még erre, egészen idegen volt rá nézve még a vidék jelleme
138       6|       Henriette-nek pedig igen mindegy volt, akármit beszélnek gróf
139       6|            Hogy a gróf előre értesülve volt Hátszegiék jöveteléről,
140       6|            alacsony, szikár férfiúcska volt, nagyon világos szőke hajjal
141       6|                volna. – De regényesebb volt így.~A grófné elhalmozó
142       6|         Henriett elcsendesült. Neki is volt ilyen titka; de ő azt be
143       6|           leült; ez nagy megtiszteltés volt rá nézve.~– Számtalanszor
144       6|           Férje menti, hogy nagy beteg volt esküvőjök előtt.~– Ez nem
145       6|               többiek min nevetnek; el volt kábulva egy szó rejtélyétől.~
146       6|         ismered? Henriette kedélye meg volt gyógyítva egy kissé.~Még
147       6|              odaköltözünk.~A grófnénak volt annyi önuralkodása, hogy
148       6|             asszonykám (ez feleségéhez volt intézve), csak a paripákat
149       6|               vékony ostyalemezkét sem volt képes elfogyasztani.~Férje
150       6|             érzett erre a szóra. Nehéz volt neki a levegő itt ebben
151       6|             esetekről neki fogalma sem volt. Hogy az lehető legyen,
152       6|            előle térni, annyi bizonyos volt; Henriette csak azt vette
153       6|             száraz ruhát kért, mert át volt ázva, azután megcsodálta
154       6|                  Ez utóbbi szó nejéhez volt intézve; úgy hangzott, mint
155       6|         zsebmetszőinek? Olyan kíváncsi volt meghallani, hogyan beszél
156       6|                mit vallott?”)~– Bolond volt. Magára vállalta két pajtásának
157       6|           voltak, neki meg senkije sem volt; pedig azok fogták az üres
158       6|                ő csak esküdött, hogy ő volt az, aki megijesztette, még
159       6|           egyem, de énnekem olyan szűk volt a torkom, mintha az én nyakamról
160       6|                magas, nagy szál legény volt, piros két orcája, fekete,
161       6|            kijöttek; szép, erős hangja volt, akár egy káplánnak, – azután
162       6|            mondani, mert furcsa szó is volt az! Én már úgy ki nem találtam
163       6|                lennék. Utolsó szava az volt, hogy: „no, iszen, én is
164       6|              jól ismertem. Híres dalos volt! Minden nyáron, meg mikor
165       6|              nyáron, meg mikor jókedve volt, csak úgy folyt az ajkáról
166       6|              tiéd!” Egy szál rozmaring volt a kalapja mellett, azt nekem
167       6|                lett belőle. Hanem nagy volt benne a csalfaság. Tudja,
168       6|                 hogy az bámulatra való volt!~Még a vén Ripa is lelkesedésbe
169       6|               hangjában, nagyon rekedt volt az.~A báró, mikor már egyszer
170       6|              mikor már egyszer kezében volt a hegedű, nem érte be egy
171       6|              valami, úgy ez a pillanat volt az, melyben férjét olyan
172       6|           hódít, megveszteget.~Csak az volt előtte különös, felfoghatatlan,
173       6|           éjjel vacogott a foga. Ő ott volt elbújva egyik hintóban,
174       6|                 Harmadnap korán reggel volt még, midőn átlépték az erdélyi
175       6|              tovább. Hídvár nem messze volt már; amint egy szűk völgykanyarulatnál
176       7|                       A Lúcsia barlang~Volt ezelőtt nem sok idővel Erdélyben
177       7|               a fiaikat; egész életmód volt az, amin az ember pályáját
178       7|          végigfuthatta, s ha takarékos volt, meg is élhetett belőle
179       7|               támadt, de annál nagyobb volt a kincstárnak.~Ez a vidék
180       7|              fedik, amikben mind arany volt valaha.~Még a rómaiak kezdték
181       7|         bányákat megnyitni, kiknek nem volt ugyan lőporuk hozzá, de
182       7|                ugyan lőporuk hozzá, de volt rabszolgájuk; elébb megtüzesítették
183       7|       aranyukból igazi hamis pénzt, és volt rajta hasznuk évenkint,
184       7|            mint aki maga is érdekelkve volt – nagy haszon reménye és
185       7|               múlt; akkor is holdtölte volt, mint most. Akkor azt mondta,
186       7|              óta itthon van. A jel ott volt az ablakomban.~– Az lehetetlen!
187       7|              Ha már egyszer démonokról volt a szó, akkor nem szeretett
188       7|                 mely a gerendely körül volt csavarva, beleakasztott
189       7|              tudott oda szökni; könnyű volt, mint a zerge.~– Pável! –
190       7|          roppant nagy föld alatti üreg volt, melynek magas boltozata
191       7|                 s oda facsöveken által volt vezetve, s itt szabályosan
192       7|      süvegeiket; valóban a Fatia Negra volt az.~Hogy került ide látatlanul
193       7|        aranypénz készül.~Az első terem volt az olvasztó.~Az izzó tűzből,
194       7|                szoba egyik szegletében volt csupán egy henger idomú
195       7|                körül, s annak tetejébe volt téve egy kerek grafittégely,
196       7|               egész katlanra és ölfára volt szükség, hogy ezt megolvasszák,
197       7|            kemencénél átadta.~– Mennyi volt zsákodban? – kérdi tőle
198       7|              fontot az agyag, ami közé volt keverve.~– Milyen finom?~–
199       7|                finom?~– Bizony gyarlón volt tisztítva, csak huszonkét
200       7|                néhol a lemez vastagabb volt kelleténél, s az a mi kárunk
201       7|       valamennyit. Csak tízezer forint volt az ára.~– Nagyon olcsó! –
202       7|                tízszer a nyelve hegyén volt az a szó: „vajon; domnule,
203       7|               vagy mi?” de egyszer sem volt bátorsága azokba a sötét
204       7|            jutottak; az egy kis asztal volt, melynek célkerekei az aranyakat
205       7|              végére két nehéz ólomgomb volt alkalmazva. E bunkók végeit
206       7|                aranyat, az egyik minta volt a boldogságos Szűzanya képe,
207       7|             kapott, s mármost kettősen volt meg rajta mind a Szűz Mária-kép,
208       7|                elő, melyen pontosan ki volt hozva, mennyi tiszta aranyat
209       7|              csaptak, az alku rendében volt. – Mármost számláltasd ki
210       7|              Anicámnál?~A leánynak nem volt módja válaszolni és válogatni,
211       7|              ha szépen kérnélek, mikor volt annak a napja, hogy te férje
212       7|                   Szép világos éjszaka volt; a Göncöl egészen megfordult
213       7|             keblébe, s most már büszke volt a Fatia Negrára.~
214       8|          minden bensőség nélküli ember volt; udvariassága neje iránt
215       8|            udvariassága neje iránt nem volt egyéb, mint azon közhelyek
216       8|          elmondták már.~Igen ritkán is volt odahaza; néha hetekig sem
217       8|            letarolt lelke gondolataira volt hagyva, néha késő estig
218       8|         leányok danáit.~A park végében volt a templom, azon innen egy
219       8|        bekerítve, ami káposztáskertnek volt használva. Valami szegény
220       8|           lehetett.~Ez a szegény ember volt a pópa.~Henriette sokszor
221       8|             előtte egészen új tünemény volt, hogy a lelkész is kézi
222       8|                 de hiszen ő itt idegen volt, nem értett annak a nyelvén;
223       8|         meglepte ez a szó. Első kérése volt ez a nőnek a férjtől.~–
224       8|              Másnap reggel már hívatva volt a lelkész. Margari közölte
225       8|             beszélnek!~Rubán Tódor, ez volt a lelkész neve, rögtön ott
226       8|                 őszinte arcú öregember volt a pópa; szép hosszú fehér
227       8|         ruhájára, mely nagyon viseltes volt már.~Henriette nem bírta
228       8|             vala. Henriette magánkívül volt; mint mikor egy valódi orvos
229       8|                már akkorra szépen fenn volt a holdvilág, mire Hídvár
230       8|            felé visszafordult.~Egyedül volt lóháton; mindössze egypár
231       8|          lóháton; mindössze egypár óra volt a távolság a két helység
232       8|         Henriette tisztán eszméleténél volt az egész esés alatt; látta
233       8|                még mindig eszméleténél volt.~Két kezével a bokor gyökerébe
234       8|                még mindig a kengyelben volt, s a nyereg és kengyel szinte
235       8|       törekvését. A meredek falon alig volt egy-egy látható hasadás,
236       8|     kecskepásztorra ismerni. Bámulatos volt ügyessége és testi ereje,
237       8|                jókora kiálló kőszeglet volt, melyen egy egész emberláb
238       8|           pásztort. Éppen egy öl magas volt a férfi, fejével elérte
239       8|           alárohanni!~Onnan már könnyű volt az örvény aljára levinni
240       8|          mélység alja eleven pázsittal volt benőve; oda leülteté őt.~–
241       8|               A múltkori medve ötödfél volt; aztán azt elébb agyon is
242       8|               küldött utána.~Férje nem volt honn. Nem kellett tartani
243       9|               esetet mondok el belőle.~Volt itt a vlaskucai határban
244       9|               a „gazdag Misule”.~Ennek volt egyetlenegy szép leánya,
245       9|           éppen semmi szép kilátás nem volt, csupáncsak Marióra szép
246       9|             akart e szerelemről, hanem volt neki egy hatalmas komája,
247       9|           végén, a medve a másikon.~Az volt benne az igaz, hogy Juon
248       9|         fájdalmas nyöszörgést hallott: volt bátorsága bemenni, hogy
249       9|             magát. A vén medve mellett volt még egy kis szopós kölyök,
250       9|             aludt mellette, s könnyebb volt neki, ha az orrát odatehette
251       9|    kukoricapuliszka főtt benne, s elég volt neki egyszer a száját megégetni,
252       9|               különbséget. Juonnak nem volt más, akivel beszélne, mint
253       9|             kivált miután az már ki is volt választva előre; hanem ezt
254       9|        pántlikázva minden ló és süveg; volt is aztán dínomdánom. Ittak
255       9|               lett, csak a menyasszony volt szomorú.~Tóbicának egyszer
256       9|       tüszűjéből, melynek feneke tömve volt aranyokkal, s azt forgatá
257       9|                 különben is csak vakra volt töltve, aztán meg ilyen
258       9|     borókaerdőből, már akkor senki sem volt a Geinán. De valaki mégis
259       9|               sem nézett. Csak Marióra volt ránézve aranyból, más semmi.~
260      10|        kitalálta.) Az sok szívességgel volt iránta, s igen örömest hallgatá,
261      10|              Ezen azután Henriette-nek volt min gondolkozni napokon,
262      10|               semmi regénynek való sem volt abban. Szilárd Arad megyébe
263      10|             ismerősöm, nálam négy évig volt kertész; azzal igen jól
264      10|              valami különös rögeszméje volt. Azt hitte, hogy sejti,
265      10|           embereket, s neki nagy kedve volt azt hinni, hogy a sors tartozik
266      10|                a címzet szerint Lippán volt föladva.~Mielőtt felbontotta
267      10|             helyett csupán egy csillag volt a pecséteken. Semmi kétsége
268      10|          pecséteken. Semmi kétsége sem volt afelől, hogy azt ki küldi.~
269      10|              Egy kis maroken ékszertok volt benne.~Remegő kézzel felnyitá
270      10|                halacskák, mindegyiknek volt egy pár kicsiny, de igen
271      10|              szinte két tündöklő szeme volt gyémántból; azok közül pedig
272      10|               közül pedig az egyik kék volt; ritka szín a gyémántok
273      10|            közt.~Henriette igen édesen volt meglepetve.~Egy betű írás
274      10|          meglepetve.~Egy betű írás sem volt mellékelve a küldeményhez;
275      10|               Úgy örült, olyan jókedve volt egész addig a napig, mint
276      10|                ahol kastélya ugyan nem volt, de egy csinos emeletes
277      10|        bányásztisztnek fiatal felesége volt, akivel Henriette mindjárt
278      10|         amellett igen vidám beszélgető volt, csakhogy mindig reszketett,
279      10|               vonni.~Hátszegi is jelen volt, s hízelegve mondá:~– Henriette
280      10|          elismerni, hogy az kedves bók volt a férjétől.~– Mert Henriette
281      10|              toalettje valódi fényűzés volt. A fekete függők olyan jól
282      10|         történt semmi baj.~Midőn ideje volt, előjárt a báró hintaja,
283      10|           ottani vendéglő nagytermében volt rendezve, szegény emberektől
284      10|                látta e percben; messze volt ő onnan, nem is sejtve,
285      10|              termet – éppen táncszünet volt –, megpillantá egy oldalpamlagon
286      10|                felelek meg érte.~Férje volt az …~Azzal odalépett nejéhez,
287      10|     pillanatban – egyetlen szabadítója volt.~Ezt a meglepetést tervezé
288      10|          utakon, koromsötét éjjel, nem volt tanácsos az utazás; a hintó
289      10|         gyűlölni; ki irányában sohasem volt egyéb, mint gyöngéd, ki
290      10|             nézve.~Henriette kénytelen volt magát meggyőzni afelől,
291      10|                éjszaka rémjelenete nem volt egyéb, csak egy álom, melyből
292      10|               az ékszert?~Itt, itt nem volt semmi világosság.~Egy talány
293      10|              elől az utat; és a talány volt – Fatia Negra maga.~Hogy
294      10|              kezéből Henriette-ébe? Mi volt oka annak e fortélyra? –
295      10|            csinált belőle.~Egészen más volt a pópa véleménye a tárgyról.
296      10|         Henriette lesütötte szemeit. Ő volt az, aki el tudta árulni
297      10|               úr és gazdag között.~Nem volt csoda, ha oly hamar beletalálta
298      10|                Henriette. Ez is egyike volt lelke álpeseinek, amik lidércnyomással
299      10|        megszégyenítés kicsinált bosszú volt? Kinek a bosszúja? … Egyenesen
300      10|           szólt a pap, mihelyt egyedül volt az úrnővel.~Henriette érdekelten
301      10|                 hogy a múlt éjjel nála volt a Fatia Negra.~Henriette
302      10|                bejönni imaszóra; azért volt látogatása szokatlan. Amiket
303      10|               jóbarátnak tett vallomás volt; s hogy azokat másnak elbeszélem,
304      11|              oka egy nevezetes baleset volt.~Báró Hátszegit magát érte
305      11|                 Bizony nagy vakmerőség volt – veté közbe gróf Kengyelesy,
306      11|             Lénárdnak csak annyi ideje volt, hogy hirtelen levesse magát
307      11|                barátunknak azonban nem volt kedve elvárni, míg útitársa
308      11|                és lélekjelenléte mégis volt, hogy vissza bírt vánszorogni
309      11|        figyelni; az láthatólag bosszús volt, s mogorva arcán nem látszott,
310      11|             Lénárd –, egy kis ijedtség volt az egész: katonadolog; csigavér!
311      11|              holnapra semmi bajom. Kár volt érte félbeszakítani a vadászatot.
312      11|             Pedig valóban nagyon össze volt törve.~Henriette nem foghatta
313      11|                 amivel már akkor telve volt az egész udvar. Anica ráhagyott
314      11|               óh, az borzasztó éjszaka volt –; ha visszaemlékezem rá,
315      11|                legutolsó gondolatja az volt, hogy szerelmét elárulták.~–
316      11|              Szerencsémre, a hold fenn volt, az könnyített az ösvényt
317      11|      megtalálnom. A Göncöl már aláfelé volt fordulva; midőn a völgy
318      11|                ez a vérszopó éjszakája volt, ki éjfélkor az erdőkön
319      11|           Mariórát; mikor még atyjánál volt odahaza. Búcsúra náluk szálltunk
320      11|                Akkor hazudott! Akkor ő volt az, ki a medvét megétette.~
321      11|             még halaványabb lett, mint volt.~Megragadtam a kezét, s
322      11|              feltúrt földbe, s ha vége volt a kínnak, körülnézett; tán
323      11|                a szava. Marióra gyenge volt hozzá. Máskor talán ő is
324      11|            jobban bír vele, de most el volt fogulva, valami ült a mellén,
325      11|             visszhang. Ez Juon válasza volt. Tehát meghallotta a hívást;
326      11|                Én ismertem rájuk. Ez ő volt! Ő, akiért elkárhozám.~Egy
327      11|             tetted azt?~– Mert utamban volt.~– Ki védelmez meg mármost
328      11|            Marióra egy gondolatnak nem volt ura; ő gyámoltalan asszony,
329      11|               megtudtad, hogy apám itt volt, s nekem száz aranyat ajándékozott,
330      11|               hullott lábainkhoz. Tele volt arannyal. Félrerúgtam, úgy
331      11|               s amint az ajtó közepett volt elreteszelve a keresztgerendával,
332      11|               állt a kunyhó előtt.~Itt volt Juon Táre!~Az nem volt szó,
333      11|             Itt volt Juon Táre!~Az nem volt szó, az nem volt beszéd,
334      11|                Az nem volt szó, az nem volt beszéd, amit az első percben
335      11|       zsákmányra rohanó dúvad ordítása volt.~Juon Táre igen erős ember;
336      11|            mulatság. Annál borzasztóbb volt őt e percben a legdühösebb
337      11|               ellenfelét, mikkel képes volt egykor a vele küzdő medvéből
338      11|               Táre borzasztó ereje nem volt képes összetörni Fatia Negrát.
339      11|     kifáradhatott; a rabló pedig ügyes volt, és acélruganyossággal hányt
340      11|           éppen azért hal meg.~– Olyan volt ő ebben az órában, mint
341      11|          vadásszal küzd; ez nem viadal volt többé, hanem marcangolás,
342      11|                az meg; mindkettő süket volt már és vak; a következő
343      11|               Ez a másik a Fatia Negra volt.~– Juon meghalt? – kérdé
344      11|               sütött, olyan jó célpont volt egy nehézkesen kapaszkodó
345      11|                 a cső legye éppen neki volt irányozva szépen; bizonyos
346      11|             irányozva szépen; bizonyos volt, hogy eltalálom. Aztán elgondoltam,
347      11|               hangon mondá:~– Utoljára volt ez, nagyságos asszonyom.
348      11|         szobából. Henriette egészen el volt kábulva a hallottaktól:
349      12|              lőni; szerencse, hogy nem volt mivel; azt mondta neki;
350      12|                anima vili.~Sipos úrnak volt annyi esze, hogy ezt a levelet
351      12|     csodalabdacsok gyanánt.~Rettenetes volt a beteg úr körül akármiféle
352      12|         kitelik tőle.~Egyedül Lángainé volt, aki Demeter úr szeszélyeit
353      12|                vele.~Demeter úr mégsem volt megelégedve Lángainéval.
354      12|           ugyan csupán kegyes hazugság volt Lángainétól Kálmán javára,
355      12|               Lángainé egy cseppet sem volt meglepetve, midőn visszatértekor
356      12|                természetesen semmi sem volt betanítva, nem is tudott
357      12|              olyan haszontalan korhely volt, mint te, ki anyádat akaratom
358      12|       nyomorult gazdagok!~Lángainé meg volt rettenve; az öregúr egy
359      12|             hátrafelé. Valóban, az nem volt tréfa. Az ember sokat reszkírozott
360      12|           ágyában, a hálósipkája félre volt csapva a fejében, mint egy
361      12|                lépcsőn alá, látni való volt, hogy ez nem gyilkoskergetésben
362      12|               egész harminckét darabra volt eltépve, akkor az egész
363      12|               csak jövendő örökségeért volt hozzá hízelgő …~– Az a jó! –
364      12|             fogok róla…~Demeter úr meg volt lepetve.~– Tenni fogsz róla,
365      12|         képtelen, olyan felfoghatatlan volt az.~– Nincs? Hogy nekem
366      12|                 úgy megijedt.~Erre nem volt senki készen.~– Én is készültem
367      12|          akinek lelkében ily visszásan volt fordulva az eszmejárás.
368      12|              János úr aztán nagyon meg volt akadva, mert pro primo nem
369      12|           secundo pedig az a nagy baja volt, hogy csakugyan szeget ütött
370      13|              akibe Henriette szerelmes volt, s aki magát vele együtt
371      13|           mindkettőjüknek jó ismerősük volt, ott megbarátkoztak. Kengyelesy
372      13|             hozott.~Szilárdnak sohasem volt szükség a gróffal vitázni,
373      13|              habos moir antique ruhába volt öltözve, melyhez hosszú
374      13|               Óh, az nevezetes időszak volt! Sokat beszéltek akkor arról.)~
375      13|          fehérpontos kék honi szövetbe volt ötözve, olyan csipkefodros
376      13|         színházban. Az előadásnak vége volt, a grófnő kocsija még nem
377      13|                  A grófnő szép asszony volt, és szépen is tudott öltözködni.
378      13|          grófnőnek igen szép kis szája volt, s ha megszólalt, még szebb
379      13|        ajánlottam neki, az csak száraz volt.)~A grófnő látva, hogy Szilárd
380      13|          szenvedélyét, mely köztudomás volt eddig is, de a nő legalább
381      13|                Lángainéhoz, aki védője volt, sem testvéréhez nem menekült,
382      13|          hallottakon, s akkorra készen volt fejében a terv.~Este a kaszinóban
383      13|         barátom! Hogy van ön? (Szokása volt az embert egy lélegzet alatt
384      13|            menni. Ön ma a feleségemnél volt délben tizenkét órakor,
385      13|             grófnétól: hová tette, nem volt e itt, az nevetett, és tréfával
386      13|             első estély után tíz napra volt rendezve a másik, Szilárd
387      13|              hát az éppen az elveszett volt.~– Ah, csakhogy megkerült
388      13|             mindent, ki hajdan főnököm volt, és igen derék, rokonszenvre
389      13|               hogy az öreg Lapussa nem volt ép elméje használatában,
390      13|            hozza fel, miszerint igenis volt oka édesatyjának unokáit
391      13|                természeti könnyelműség volt benne. Azonban ez még nem
392      13|               grófné kezét. Egészen el volt ragadtatva attól.~– Áh,
393      13|                istennek, nem az ön ipa volt az öreg Lapussa, hanem Hátszegié,
394      14|             Marióra.~Nem is sok gondja volt rájuk a világnak: eltűnhettek,
395      14|             tud valamit, az maga Anica volt. Henriette előtt zokogva
396      14|          jókedvű arcot mutatott. Belül volt szívében a méreg; engedte
397      14|               Már akkor semmi baja nem volt; az életveszélyes küzdelem
398      14|                nyakán, ami azelőtt nem volt ott.~Éjjel jött hozzá a
399      14|       hírhedett kalandor nagyon óvatos volt; bizonyosan tudhatá Anica,
400      14|               a múlt éjjel rossz álmom volt: azt álmodtam, hogy a himlő
401      14|              Azután megint az az álmom volt, hogy minden vagyonunk elpusztult;
402      14|                De amint a csóknak vége volt, megint tovább fecsegett
403      14|                 Anica pedig oláh leány volt: – és azt tudni kell, hogy
404      14|               föld szép fehér kőporral volt újonnan behintve, körös-körül
405      14|               egy egész ötven akós kád volt kitéve, színültig töltve
406      14|           naptól fogva, bárha pópa nem volt is jelen, de ott volt az
407      14|              nem volt is jelen, de ott volt az oltár és rajta a feszület,
408      14|        szertartás régi kedvenc eszméje volt már Onucnak, s most Fatia
409      14|        barlangban: a legutolsók között volt Onuc és leánya, a vőfélyekkel
410      14|             szokott szabású köntöseibe volt öltözve; a katrinca és a
411      14|              amennyi itt összegyűlt, ő volt mindig a legszebb.~Homloka
412      14|       ragyogott, de annál is fényesebb volt az a másik kettő, mely szempillái
413      14|      fejedelemnek, s fején arany sisak volt, az szorítá le az álarcot;
414      14|              taréja végig gyémántokkal volt megrakva; valamelyik cimbora
415      14|             fejével.~Semmi fegyver sem volt az oldalán, még csak egy
416      14|               semmit. Villanygép ütege volt rejtve az oltár alá, az
417      14|               e percben nagyon halvány volt.~– S te mégis megtetted,
418      14|                villanygép az oltár alá volt rejtve, leydeni palack ütegeivel,
419      14| összeköttetésbe, melybe az ércfeszület volt illesztve.~A fekete álarc
420      14|       rejtélyes hatalom kezében. Csend volt, mint szokott lenni föld
421      14|            Fatia Negra tökéletesen meg volt elégedve a komédiával. A
422      14|               ízlése szerinti gondolat volt Onuctól; valódi román munificencia!
423      14|           serpenyőhöz, melyen az arany volt, hanem ahol a leány állt;
424      14|          mindenki előtt nagyon érthető volt. Öreg Onuc dicsekedve mutogatá
425      14|               Olyan rendkívüli eset is volt az, ebben a föld alatti
426      14|      gondoskodtak róla; – ha csakugyan volt vele valami baráti összeköttetésük.~
427      14|          eskümondást. – Olyan rémséges volt látni, amint fekete álarcából
428      14|      végigmondá; a figyelem egészen le volt kötve a jelenet által, senki
429      14|          kezében, ő pedig fegyvertelen volt.~De nem az ajtóhoz sietett,
430      14|                barlang!~A padlat kőből volt, a szétfolyó borszeszt be
431      14|        olvasztó felé, merre hajlottabb volt a padlat.~A kék szeszláng
432      14|             mit kell tenniök; az egyik volt a Fatia Negra. Ez, amint
433      14|               hirtelen eltűnt.~A másik volt Anica, ki midőn látta, hogy
434      14|        ráismerni többé, arca úgy össze volt égve.~A társaság minden
435      14|             valaki ismét a menyasszony volt.~Ő maga ragadta kezébe a
436      14|      fegyvereseknek: „utánam!”, s első volt, ki az ércolvasztó ajtaját
437      14|           felszakítá. Odabenn sötétség volt, a fáklyavilágnál összekeresték
438      14|              de a Fatia Negra maga nem volt sehol.~– Elrejté magát! –
439      15|        mondhatom, hogy itt még sohasem volt; amit különben magam is
440      15|                verekedést kerülő ember volt. Inni csak bezárt szobában
441      15|                 Mikor hat lépésnyi tér volt közöttük, akkor odacélzott
442      15|               a vendégszoba ajtaja fel volt szakítva, s a családi állószekrény
443      15|        ládikája a négyezer arannyal el volt tűnve. Azt később megtalálták
444      15|         Valóban, semmi golyó helye sem volt látható a folyosó falain.~
445      16|                szokatlanul kimélytelen volt. Valami heves jelenet fejlődött
446      16|          gyűlöletét.~Henriette-nek nem volt bátorsága azt felelni vissza,
447      16|              utálta. Pedig mennyire rá volt szorulva!~Jól tudta már,
448      16|             olyan kétségbeejtő helyzet volt, amelyben még csak arra
449      16|             Henriette-nek nagy alkalma volt a hídvári kongó termeken
450      16|               mert férje nagyon ritkán volt odahaza.~Lénárd ezúttal
451      16|             éppen a csákói vadászokkal volt elfoglalva. Itt tudta meg,
452      16|           kezdett neki – és szerencsés volt. Legalább mindenki azt hitte –
453      16|              hogy észrevegyék, már nem volt ott.~Ez nem volt senki előtt
454      16|               már nem volt ott.~Ez nem volt senki előtt titok.~– Lássa,
455      16|             Amint az aláírással készen volt Lénárd, egy percig sem időzött
456      16|                 Mindez sokkal bővebben volt ott megírva, mint itt, hanem
457      16|             megkapni Henriette-nek.~Ki volt tehát szebben meglepetve,
458      16|              által neki küldeni szíves volt.~– Vagy úgy? Már el is felejtkeztem
459      16|               Hátszegi kegyetlenül fel volt ingerelve e rászedett nagylelkűség
460      16|       mellékindoka e határozatra az is volt, hogy nem akart oly városban
461      16|                ízében becsületes ember volt. Kár azért az egynéhány
462      16|                jó öregúr, olyan büszke volt arra, hogy arcára és termetére
463      16|               látom.~Ez ugyan mind nem volt igaz, de annál szebb volt
464      16|              volt igaz, de annál szebb volt az öregúrtól.~Hátszegi látta,
465      16|                ki valóban nagyon álmos volt, s ő maga ment az istállóba
466      16|               rendbe hozni.~Éjfél után volt, mire visszatért ismét a
467      16|        szaladgált összevissza; egyedül volt a társalgási teremben; a
468      16|               a háznál. Egy kis bőrönd volt ferde karjára akasztva;
469      16|              hogy mindegyiken új patkó volt; a kocsis mondá, hogy maga
470      16|        megköszönte neki, hogy ilyen jó volt hozzá, s Gerzson úr által
471      16|           zökkenőt.~Az öregúr elemében volt, amíg a korai csillagfénynél
472      16|              az utazás; elég mulatsága volt a zökkenők kerülgetésével,
473      16|                azonban nem ez a hatása volt a pusztán felkelő napvilágnak;
474      16|                 Persze, hogy az is meg volt nyilalva.~– Hogy az ördög
475      16|               csak ez az egy kívánsága volt Gerzson úrnak, azt ugyan
476      16|         sántított, hogy azt rettenetes volt nézni.~Gerzson úr leugrott
477      16|               csárda udvarán senki sem volt, s a pitvarból senki sem
478      16|                 Gerzson úr türelmetlen volt, a kocsit, lovakat nem hagyhatta
479      16|                őt elégszer; a vén Ripa volt.~– Magam is vendég vagyok
480      16|            Csak tegnapelőtt.~– Mi baja volt?~– Sok vizet ivott.~– Hol?~–
481      16|               s azontúl igen csendesen volt.~Henriette ott állt ismét
482      16|         rozmarinbokor földe egészen ki volt már száradva. Henriette
483      16|                hogy rosszul van; hozzá volt szokva nem alkalmatlankodni
484      16|            fogyaszta el, ez aztán elég volt neki éhség és szomjúság
485      16|                 Különben is jó étvágya volt, a nemebédelés, a sok méreg
486      16|             sonkából, hogy gyönyörűség volt elnézni; mikor meg aztán
487      16|                után, hamar elcsábítja. Volt már rá eset, hogy csupa
488      16|            Pedig semmi tekintetben sem volt erre az életmódra szorulva;
489      16|      szaggatott percei.~Olyan türelmes volt, hogy még zsebóráját is
490      16|                már az idő.~Éjfélen túl volt.~Számítgatni kezdé magában:
491      16|     kitekintett rajta.~Annyira világos volt a külső éjszaka, miszerint
492      16|                Fatia Negra kezében nem volt más, csak egy tőr.~– Fel
493      16|             hanem a dühös kétségbeesés volt az, amit érzett. Eszébe
494      16|               történt …~Jó kora reggel volt már, mikorra Gerzson úr
495      16|          Henriette-et, szólítgatá, nem volt sehol; úti málhái is eltűntek.
496      16|               a hintót keresve, az sem volt ott, csak a négy sánta ló
497      16|              ott, csak a négy sánta ló volt meg az istállóban; azok
498      16|       kulacsban. – De már a kulacs sem volt sehol található.~Csak egy
499      17|           valami járásában eső faluban volt kénytelen meghálni, melynek
500      17|           aludni, s már jó késő reggel volt, midőn valami szokatlan