Fezejet

 1       2|       kezdett el udvarolni. Odaült mellé, a kezét cirógatta, megjegyezte
 2       4|        leültette őt valami függöny mellé, hogy a betegre ne lásson,
 3       6|      pisztolyait sem rakta ki maga mellé.~A mellékszobában pedig
 4       7|    megállítja lovát, hogy a forrás mellé tett pománával megkínálja
 5       7|            voltak tűzködve az üveg mellé. Ezt pedig csak mi tudjuk
 6       7|          azokkal kétfelől a katlan mellé guggolt.~Erre a Fatia Negra
 7       7|           zsinegre, a kis feszület mellé, melyet keblén viselt, s
 8       8|            a közös „mensa et toro” mellé, aki aztán mentül közelebb
 9       9|         került a dolog, leült Juon mellé; tudta, hogy minden második
10      10|          megengedi-e, hogy beüljön mellé.~Henriette föltevé magában,
11      11| pisztolyomat, s oda álltam az ajtó mellé. Ha senki sem, tehát én!~
12      13|            minden hölgy alakján, s mellé egy ősi csipkefőkötő.~–
13      13|           megfogta. Odaülteté maga mellé; mindig vele beszél. Még
14      13| kétségbeesni miatta. Tessék leülni mellé, itt van egy szék. Gondom
15      14|     hókuszpókuszt. Letérdelt Anica mellé az oltár lépcsőjére, s szemeit
16      16|             hogy beüljön Henriette mellé a hintóba; neki okvetlenül
17      16|             A kocsis megint felült mellé, s hajtottak tovább.~– No,
18      16|   szeleteket kanyarított a kenyere mellé a jó piros sonkából, hogy
19      17|             két gyertyát tett maga mellé, s az előtte ülő ifjút elkezdé
20      18|    szorosabban igyekezett János úr mellé furakodni, s magát hozzá
21      18|             erősen sorakozva társa mellé.~János úr minden lehető
22      19|         leülteté a faragott asztal mellé, mely szép csíkos szövettel
23      21|     nyersen is.~E becses küldemény mellé fegyveres kíséretül huszonnégy
24      21|        túlnyomó fölötte, szüntelen mellé iparkodott jutni lovával;
25      22|      meghalnia, ült volna Hátszegi mellé, hogy vele egy étkes tarisznyából
26      22|            alatt, magát egy oszlop mellé húzva, várt reá.~Abban a
27      22|        felé hajítá; a szálfa, mely mellé Szilárd menekült, meghajolt
28      23|          szakított virágot kalapja mellé, mikor ezen járt. A vadászlaknak
29      23|     kísértetei, s üljenek oda ágya mellé, és meresszék rá halottszemeiket,
30      25|         ideál, miért nem iparkodik mellé jutni, jó parti volna ám