Fezejet

 1       2|        azokkal a szilaj szemekkel, egyet nyelt utána, azalatt elkészült
 2       2|    Henriette nem gyermek, idestova egyet gondol, s elrepül, akkor
 3       3|           sehol.~Megrázta a fejét, egyet rántott a vállán, mint aki
 4       4|         amidőn eszébe jutott, hogy egyet ama véghetetlen unalmas
 5       4|            egy húszas, igyál rajta egyet, aztán a szememet kiszúrta
 6       5|          hozzám – szólt az öregúr, egyet fordulva fekhelyén, s előkeresve
 7       5|        hogy velem jöjjön.~– Azt az egyet nem.~– Én pedig nem engedem,
 8       5|           lehelte volna oda.~– Még egyet, kedves kisasszony – szólt
 9       6|          menyasszonyt; csak azt az egyet kérte, hogy nagyon korán
10       7|          nevez.~Az álarcos felvett egyet a fényes aranylemezek közül.~–
11       7|           kész aranyat, hanem csak egyet fordított rajta úgy, hogy
12       7|          csak nem merte még ezt az egyet előhozni.~Anica pedig hálateljesen
13       8|         kielégít. Sohasem tett fel egyet is azon ékszerek közül,
14      10|         lezárt pecséteket, mielőtt egyet feltört volna közülök. Címer
15      11|         következő pillanatban Juon egyet csóvált ellenfelén, s azzal
16      13|            rá –, de én mégis tudok egyet, ami ennél is csinosabb,
17      13|         nagyon hahotáztak.~Szilárd egyet gondolt, megfordult a sarkán,
18      14|          ha mind a kettővel felkap egyet azok közül a zacskók közül
19      16|         rabolt volna meg? A grófné egyet rántott gömbölyű vállacskáján,
20      16| keresztyéni kamatot. Csupán azt az egyet kérem, hogy ennek a fráternek
21      18|            hogy kapok. – De, hohó! Egyet elfelejtettünk.~– No, mit?~–
22      18|      valamennyit; míg aztán talált egyet, aki 40 pengő krajcárért
23      20|           hagyták menekülni azt az egyet. Óh, ha ez eszembe jut,
24      21|      nyugalom van mindenfelé, csak egyet mondok. A Fatia Negrától
25      21|         voltak látva; hanem azt az egyet igen jól tudhatták előre,
26      22|         eljött a közepéig; ott még egyet lépett, akkor a híd deszkája
27      23|        kereste a rózsaszirmokat, s egyet sem talált azon a helyen,
28      23|           kedvenc nótáját dalolni, egyet kerülve a park kígyóútjain,
29      24|     erősebbek az ön tagadásánál.~– Egyet mondok, uram: azt tudja
30      25|          neveit, hanem fog magának egyet via facti, s ha megunta