Fezejet

 1       1|         Ida grófnő mondása jutott rájuk néha eszébe, aki keleti
 2       1|         csónakon, amint egy gőzös rájuk jött, a csónakot felfordította,
 3       3| felnyitotta a szemeit, úgy nézett rájuk, ezzel mutatva, hogy a nagy
 4       4|       raktárban állni, nem szorul rájuk, akkor ad el búzát együtt,
 5       6|          előttünk, mi nem lőttünk rájuk: most csak medve volt a
 6       6|      amire őt tanították, s azzal rájuk parancsolt, hogy menjek
 7       7|      szigetkében, s újra felültek rájuk. – Szép világos éjszaka
 8       8|    rendesen négyszer annyit adjon rájuk, mint amennyit érnek, ő
 9      10|           mindenki bámulva nézett rájuk, csend lett, elhallgatott
10      11|   ismerősek e léptek? Én ismertem rájuk. Ez ő volt! Ő, akiért elkárhozám.~
11      12|      ígértem neki, hogy úgy fogok rájuk gondot viselni mintha saját
12      12|   volnának.~– No, hát csak viselj rájuk gondot, mert én nem viselek,
13      12|     amidőn én éppen úgy nem fogok rájuk hallgatni, mint nem hallgatok
14      12|            Óh, te hallgatni fogsz rájuk. Kegyetlenebbnek mondod
15      14|            Nem is sok gondja volt rájuk a világnak: eltűnhettek,
16      14|      leány letérdelt.~– Hintsetek rájuk mézes búzát – suttogá a
17      16|     nélkül bátran; nem sokat adok rájuk. Kettőért úgyis bánatpénzt
18      17|     színházban, s visszaemlékezik rájuk, úgy lediktálja Palmira
19      21|             S ki bizonyította ezt rájuk?~– Brinkó és – tudja mennykő
20      21|   oldaláról huszonnégy lovas jött rájuk szembe, s huszonötödik volt
21      21|          közé, s onnan kezdett el rájuk tüzelni.~A hídtól nem messze
22      21|      állítva, hogy első feladat a rájuk bízott pénzt megmenteni.~–
23      21|        hozzájok, hogy pisztolyait rájuk süté, a golyók a vámház
24      22|     hajtói tehetnek, nem félelmes rájuk nézve; de nagyon veszedelmes
25      22|   keresztbe Szilárd elé, az pedig rájuk szorítá a hurkot. Huszonhárom
26      23|       hányva, talán napokig, amíg rájuk akadtak, temetetlen, halotti
27      23|          rá nézve. Kiáltani akart rájuk: lihegve nyögé: „ne! – ne! –
28      24| vétségekben ártatlanok, amiket ön rájuk fogott.~János úr kényelmetlenül
29      25|           téve, imakönyvbe zárva, rájuk írva a lehullás napja; s