Fezejet

 1       1|        között válogatott, míg János, kit bosszantott a közöny, egyenesen
 2       4|         zsugori, fösvény ember volt, kit nemhogy az udvarhoz, de
 3       4|              leánya volt a felesége, kit gazdálkodásból vett nőül;
 4       4|              csúfondárosan János úr, kit a várt diadal ingerkedővé
 5       4|            egy elhanyagolt testvére, kit rokonai nyilvános iskolába
 6       5|          férfiúhoz, ki kezedet kéri, kit családod nagyra becsül,
 7       6|           hosszú börtönre ítélt rab, kit messze várfogságra visznek,
 8       6|         bánathoz nem szokott arccal, kit férje egy bécsi bal paré
 9       9|            egyszer a kecskepásztort, kit reggel és este, jövet-menet
10      10|             hogy Henriette-et látta, kit vidékük őrangyalának nevezett,
11      12|             fitestvérét elfogadni?~– Kit? Azt a semmirevalót, azt
12      12|            már várakoztatta Kálmánt, kit rögtön hívatott, amint Sipos
13      13|      különösen kitüntetett osztály,) kit míveltségeért igen dicsérnek,
14      13|           találják meg véletlenül.~– Kit találnak meg véletlenül? –
15      13| tanúbizonyság erre bizonyos Margari, kit az öreg Lapussa azelőtt
16      14|             e fekete álarc viselője, kit neveznek országszerte Fatia
17      16|             afelől az ördögnek, hogy kit vigyen el tulajdonképpen.~–
18      17|             elmenni – monda Szilárd, kit e sajátságos leírás kíváncsivá
19      17|             viselje magát férfiasan. Kit akar megölni? Miről beszél?~–
20      18|             meg is házasodott. Vajon kit vett el? Tessék kitalálni!
21      18|        nagyon – csitítá őt János úr, kit nagyon nyugtalanított ez
22      19|                                A nő, kit nem lehet feltalálni~Satrakovics
23      19|          azzal a hírrel, hogy nejét, kit rábízott, az úton elvesztette,
24      19|              Él-e? – kiálta Gerzson, kit az első pillanatra csak
25      19|         önért imádkozó barátnéját, – kit leányának fogadott, – Henriette-et!”~
26      19|        megáll Aradon szállása előtt, kit lát a kapun szemközt kijönni:
27      20|             egy elátkozott teremtés, kit mindenki elhajt küszöbéről,
28      21|              főhadnagy bátor katona, kit lélekjelenléte nem hagyott
29      25|               egy eltűnt testvérhez, kit nővére tárt karokkal fogad,