Fezejet

  1       1|      megkínálni: egyék, az isten áldja meg, valamit! Ez valami kegyelemkenyéren
  2       1|           tehetsége az öreg bolondnak, meg nem verhet senkit; ha kiabál,
  3       1|              ha kiabál, senki sem ijed meg tőle; de még annyi ereje
  4       1|           annyi ereje mindig van, hogy meg tudja húzni a csengettyűzsinórt,
  5       1|               nyomatékot adjon, rögtön meg is rántotta a csengettyűzsinórt.~
  6       1|            esze valamit megérteni vagy meg nem érteni; őhozzá én nem
  7       1|             beszélek; őneki én mindent meg nem magyarázhatok; de azért
  8       1|             kérdezé tőle:~– Hol ütötte meg magát? Jöjjön ide! Hol ütötte
  9       1|                 Jöjjön ide! Hol ütötte meg a fejét? Látom! Itt, ni.
 10       1|        szőnyegen.~Senki sem pirongatta meg érte.~A nagypapa mégis jónak
 11       1|               milyen régen nem volt ez meg amaz, amit ő olyan nagyon
 12       1|               koldusok se köszönhessék meg, addig tartatja azokat bezárva,
 13       1|  uzsoráskodásait, s még nem választják meg tagnak.~Ennek a fia az a
 14       1|              mulathasson. Másik hibája meg az volt, hogy nem akart
 15       1|              hogy utoljára is ő tanult meg jobban diákul, mint Kálmán,
 16       1|              ajak; bajusza középett is meg szájszegleteinél is ki van
 17       1|            volna, csak valaki kérdezné meg tőle, hogy mi baja. Tudniillik
 18       1|                házunkat, hogy adom? Én meg akartam a szenzáliát takarítani
 19       1|           telerakott suvickos kefével, meg csizmával. Én! Egy Lapussa
 20       1|                Azt fogom tenni! De azt meg fogom tenni! Ezt nem viszi
 21       1|                lesz legjobb.~– Nem! Én meg akarom ölni, én meg akarok
 22       1|                 Én meg akarom ölni, én meg akarok vele verekedni, aki
 23       1|            gavallért megsért, annak én meg akarom mutatni, hogy gavallér
 24       1|             hogy azon esetre, ha János meg talál valakit ölni, a szántszándékosságról
 25       1|             Csak Lángainét nem zavarta meg a nagy zaj, ő készült a
 26       1|                őt nem aposztrofálta.~– Meg kell ilyen bántalom után
 27       1|                valaki délelőtt haragít meg, ebéd előtt mérgelődjél
 28       1|                kapalja csokrát kötötte meg.~Az öregúr még egyre dörmögött.~–
 29       1|              hallgat semmire. Valahogy meg kellene akadályozni ezt
 30       2|           saját lépteinek visszhangját meg az alabárd kopogását, várni
 31       2|             hogy Lapussa Demeter ilyen meg ilyen felolvasót kerestet,
 32       2|                 Eleinte az ásítozás is meg volt neki tiltva, mert Demeter
 33       2|            másik színházba jár. Lessék meg, mikor lesz annak vége.
 34       2|                lett, János mégsem jött meg; ezalatt Monte-Cristo szomszédja
 35       2|               hogy nem János úr jött-e meg? Egyszer sem az jött. A
 36       2|               durcásabb képpel jelenve meg a szobában, s átkozva magában
 37       2|             Demeter urat aludni, aztán meg a szegény Margarit sem.
 38       2|             hozzon egy mappát, keresse meg rajta, hol van a Monte-Cristo-sziget?
 39       2|                is, de csak nem találta meg. Mikor már aztán nagyon
 40       2|              és mindenáron akadályozza meg. A feljelentésre egy biztos
 41       2|         odavitetni hozzá, akkor jelent meg nagy haragosan.~– No, te!
 42       2|                Végbement?~– Mi történt meg? – kérdezé János, szörnyen
 43       2|             meglátod, Matild, neked is meg fog tetszeni. Hanem most
 44       2|       eltávozta után kis időre szólítá meg Lángainét az öreg.~– Mit
 45       2|              többet tud, mint te?~– Te meg annyit sem tudsz.~– Mit?
 46       2|                leckém nem tudom. Attul meg nem ijedek meg, hogy kitagadsz;
 47       2|            tudom. Attul meg nem ijedek meg, hogy kitagadsz; mert most
 48       2|           hibázik a két punktum, aztán meg ahelyett, hogy „putabam”,
 49       2|                 engem már ne csókoljon meg, köszönöm!”~Henriette e
 50       2|             fülébe azt súgta:~– Tanuld meg, hogy ne mutasd be a vendégnek
 51       3|           gavallér.~Demeter úr egészen meg volt tőle igézve, ámbár
 52       3|               lófuttatás.~Henriette-et meg sem szólították, János úr
 53       3|          beleszeretnék; de azt nem éri meg János barátom, mert amíg
 54       3|               bálokról tudni beszélni, meg lovon tudni ülni; hanem
 55       3|               dolgokat belőle, hogy ez meg amaz a titkos szándéka van
 56       3|             van egyedül a háznál, akit meg lehet kérni.~Lángainé széjjelnézett
 57       3|       széjjelnézett a szobában, mintha meg akarná tudni, hogy ki van
 58       3|            hogy a nagy hangkifejtéstől meg nem ijed.~– Mit akarsz?~–
 59       3|                János, jól van.~– De én meg nem foghatlak! – kiálta
 60       3|                kifogásod lehet, azt én meg nem foghatom.~– Úgy van! –
 61       3|               a méregtől; alig találta meg, hogy mit mondjon ellene.~–
 62       3|           megtudat velünk mindent; azt meg kell tudnunk, hogy a báró
 63       3|              magát sem egyhamar látják meg ebben a szobában, azt tudja!~
 64       3|              tekintetes Sipos úr tudja meg hegyéről tövére, vajon voltaképpen
 65       4|          személyes kellemei által.~Azt meg kell neki adni, hogy igen
 66       4|    Lapussáékéval egyenrangú.~Itt eddig meg vannak vele elégedve, mindenki
 67       4|                 Azt tulajdonképpen még meg sem mondták neki, hogy férjhez
 68       4|                varróleány ül mellette, meg ő maga, mégis éjjelt kell
 69       4|                 melyen a jegyváltásnak meg kelle történni; hanem e
 70       4|         megütődött, hirtelen sok tejet meg olajat itatott a beteggel:
 71       4|     kisasszonyt éppen azzal ijesztette meg, hogy mindennek ő az oka;
 72       4|           cukor, hol a kanál? Azt mind meg kellett neki látni.~– De
 73       4|              lejövök, és fényes nappal meg fogok vizsgálni minden ércedényt
 74       4|       ezüstpohárból, ha csak belül jól meg nincs aranyozva, nem kell
 75       4|            mellett, úgy hiszem, sokáig meg fogja sínyleni.~– De különös,
 76       4|              hát csak kérem, gyógyítsa meg leánykánkat.~– Remélem,
 77       4|       betegápolás nem zongoralecke.~Az meg volt mindenkinek parancsolva,
 78       4|           gyerek, ha Henriette valamit meg találna kívánni, ami neki
 79       4|                hetek múlva, a jó isten meg az áldott természet győzelemre
 80       4|             oly esdve tekinte rá, hogy meg kellett rajta indulnia,
 81       4|                velem, s majd meglátja, meg fogom önnek hálálni még
 82       4|               embernek ismerem. Ígérje meg, hogy ez iratokba nem fog
 83       4|            azon gondolattól szabadítsa meg lelkét.~Margari nagyon elborzadt
 84       4|        egyszerre hátrafordított, akkor meg Clementine sehogy sem jutott
 85       4|                félt, ha a családbeliek meg találnának látni? Hm, milyen
 86       4|                sírban; hanem bizonyára meg kell azt ismernie; ki tudja,
 87       4|           valaha, hogy ő ezt tudta, és meg nem mondta, s valami baj
 88       4|           pénzt ér! Ha az öreg Lapussa meg nem adja az árát – busásan,
 89       4|               ő lássa! Akkor nem kapja meg. Akkor látni fogja, hogy
 90       4|             holtig való hivatal, és én meg nem foghatom, hogy kívánhatná
 91       4|               az óra, hát ajándékozzon meg egy szép cilinder-órával.~
 92       4|             itt van nálam a zsebemben.~Meg is mutatta a kaputja belső
 93       4|             tudja valaki más, csak én, meg ez a papiros; de azt a tűzbe
 94       4|               lefordította. Demeter úr meg volt vele elégedve nagyon;
 95       4|         puncsot.~A nagylelkű parancsot meg is fogadá Margari, s életében
 96       4|            igazságos voltáról teljesen meg nincsen belsőleg győződve,
 97       4|           mögött, legazemberezi; aztán meg mindenféle komisz funkciót
 98       4|             még segédeinek sem engedte meg Sipos úr az avatkozást.~
 99       4|          azoknak mindegyikéből tartott meg valamit. Gyönyörvágyó, mint
100       4|          mellékelt fotográf arcképéből meg lehet ítélni;~hogy a báró
101       4|             olvasás közben nem állhatá meg, hogy olykor fel ne sóhajtson: –
102       4|         csendes, szelíd hangon szólalt meg:~– Nos, tehát mi véleményed
103       4|             dolgok, amiket most tudott meg.~Sokáig jött-ment még otthon
104       4|  dolgozószobájában, mintha nem találná meg valaminek az elejét, aminek
105       4|              Az ifjú érzékenyen ragadá meg az öreg gyám kezét, s megszorítva
106       4|               lesz, és te nem is tudod meg: miért?~A fiatalember megrendült
107       4|        fiatalember megrendült e szóra. Meg volt lepetve; még halványabb
108       4|                 én most tégedet nagyon meg foglak dorgálni; de azért
109       4|           pedig nem illik a gyávaság.” Meg is fogadtad; olyan lettél.
110       4|      Szilárdnak kereszteltek; hallgasd meg nyugodt lélekkel, amiket
111       4|               felelni nem akarsz, rázd meg a fejedet; de elámítani
112       4|              fejét; lehetetlen volt őt meg nem szánni.~Az öregúr nagyot
113       4|           táncvigalomban ismerkedtetek meg; a viszony innen fűződött
114       4|             ego te in aeternum amabo”. Meg kell vallani, hogy ez igen
115       4|               Rettentő dolgokat tudtam meg belőlük. Előbb azon tanakodtatok,
116       4|              méreg. Ebben állapodtatok meg; a lyánka készített saját
117       5|               emlegetik a háznál, tudd meg azt.~Szilárd arca égett
118       5|                garassal kettőt takarít meg; mikor sok dolga van, dalol,
119       5|           kopott, és a szíved szakadna meg bele, hogy egy leányt, akit
120       5|              egy év alatt takarítottam meg annyi összeget, amennyiből
121       5|              amennyiből egy másik évig meg lehet élni. Félretettem
122       5|           annyival kijöjjön. Naponkint meg tudok élni egy tízesből,
123       5|            nyugalmadért!?~– Hallgasson meg engemet, kedves bátyám.
124       5|           érzései ellen; tán hogy írja meg nekem, hogy felejtsem el,
125       5|              hogy kedves bátyám mondja meg ezt is, amit most felfedeztem,
126       5|           bátyám mondani, hogy tisztán meg vagyok bolondulva. Meglehet.
127       5|                fájdalmat. Nem engedték meg, hogy együtt meghaljunk,
128       5|            magamat elölni sem kísértem meg többé.~– Jól van, ne beszéljünk
129       5|          kedves bátyám, nem érteni azt meg józan ésszel …~– Kedves
130       5|         csempészni. Én ezt a véleményt meg akarom cáfolni; – ezt pedig
131       5|           szobádba vissza; a sors majd meg fogja valamennyiünknek magyarázni,
132       5|                 húzd ki onnan, és nézd meg, mik azok. Henriette fásult
133       5|            idegén, hogy zsibbadtan áll meg az érverés szívében, hogy
134       5|              hogy vele együtt hallhass meg. Ez a szándék nem szép volt
135       5|                eszemben, ki családodat meg akarod gyalázni; vagy az
136       5|               intézd el sorsodat. Nézd meg, hány az óra most. Jegyezd
137       5|              hány az óra most. Jegyezd meg magadnak. Eredj szobádba,
138       5|             Eredj szobádba, és fontold meg jól, hogy mit tégy. Két
139       5|            iratokat fejem alá: gondold meg, hogy ezeket csak mint menyasszonyi
140       5|    nyilatkozatodban megnyugodhatunk?~– Meg – felelt a leány csodálatos
141       5|        várakozik határozatodra; mutasd meg, hogy szép írásod van.~Henriette
142       5|                 kívánsága, amit pénzen meg lehet venni: hány ember
143       5|          házasságába, az eljegyzés már meg is történt, a házassági
144       5|          hátuljára egy nevet; tekintsd meg.~Szilárd reszkető kézzel
145       5|         csalódtam, kinevettek. Gondold meg, hogy az ilyen fájdalomért
146       5|              kényes vagy ahhoz. Fogadd meg, amit én tanácsolok. Eredj
147       6|               őszintén.~– Óh, azt majd meg fogja tanulni, nekem van
148       6|              tovább nagysádat, míg azt meg nem tanulja.~– Ahogy férjemnek
149       6|              annak egynek sem tartotta meg a nevét egy percig sem;
150       6|              nem házasodol már egyszer meg? – kötődék vele Hátszegi.~–
151       6|            levegőbe két ölnyire, onnan meg bukfencet vetve fejtetőre
152       6|            voltak közügyek?~Gerzson úr meg volt akadva. A gyermekek
153       6|           tudnak megfelelni.~– Azokhoz meg nem volt kedvem, nem tudok
154       6|       szolgálni, sem parancsolni. Most meg már egészen vadember lettem.
155       6|                egy kísérletet; hajtsuk meg még egyszer az erdőt, én
156       6|               erősködött, hogy azt már meg nem kapjuk, mert az nem
157       6|               fizetek neked, ha holnap meg nem talájuk a mackónkat.” – „
158       6|             vége volt már a hajtásnak, meg az üregben úgysem nagy hangot
159       6|           fülén ment keresztül; amiről meg kell vallani, hogy remek
160       6|               ezer darab aranyja marad meg. Így elvesztette a fogadást;
161       6|       lovagérzésű emberekre.~– Nagysád meg fogja látni Hídváron azt
162       6|             nem bír tőle aludni; akkor meg az ablakon keresztül úgy
163       6|          megfeledkezett; alig köszönte meg a szállást, s egészen elmulasztá
164       6|                Hátszegi érthetően hívá meg Gerzson urat az őszre medvevadászatra. –
165       6|                kocsisok Margarinak, az meg őneki. Hogy az a gróf Kengyelesy
166       6|              hanem azért egymásra soha meg nem haragusznak, s egymást
167       6|               öt-hat óra közt érkeztek meg a gróf kastélyába, mely
168       6|           emberek, s talán történt már meg máskor is, hogy egy gróf,
169       6|              máskor is, hogy egy gróf, meg egy báró, meg egy titkár
170       6|                egy gróf, meg egy báró, meg egy titkár egy asztalnál
171       6|                 A jeles férfiú annyira meg van döbbenve, midőn azzal
172       6|           Mintha mindig őrá haragudnék meg azért, hogy valahányszor
173       6|                tegye fel a házisipkát; meg ne hűtse a fejét, nem haragusznak
174       6|               a fejét, nem haragusznak meg érte a vendégek; ugye Henriette,
175       6|              szarkazmusaira; nem látta meg Margari ügyetlenségeit,
176       6|             mikor a többiek fölkeltek; meg hagyta magát csókolni a
177       6|             ismered? Henriette kedélye meg volt gyógyítva egy kissé.~
178       6|               ujjai hegyét csókolhassa meg; furcsa könyörgő hangon
179       6|            Mert tudja, nagysád, a gróf meg a báró úr régóta versenygenek
180       6|            beszélték a szobaleányok, ő meg nekem. „Addig nem nyugszom,
181       6|             első jégmogyorók koppannak meg a hintók ablakain.~– Gyorsan,
182       6|         öregecske a lelkem; ez a másik meg még csupa gyerek.~A báró
183       6|             familiáritással csókolgatá meg Henriette kezét, nagy sopánkodással
184       6|                   Igenis. Három legény meg a Ripa. Most szabadult ki
185       6|                betakarva, csak a szeme meg a szája van ki belőle, hogy
186       6|              szája van ki belőle, hogy meg ne ismerjék.~Ilyen szép
187       6|                ült három csikóslegény, meg egy vén, ripacsos képű,
188       6|               a nagyságos asszonyé; ez meg a leányasszonyé.~– Lassan,
189       6|            nyelvén beszélni.~Henriette meg nem foghatta, hogy mit tesz
190       6|                    Születik bizony, de meg is keresztelik. (Értsd bottal.)~–
191       6|         porontyos emberek voltak, neki meg senkije sem volt; pedig
192       6|              nem penészes a fal. Nekem meg elhagyta a bundáját. Ez
193       6|              mondta neki, hogy gyónjék meg, de a Marci csak nem hagyta
194       6|             kérdezte tőle, hogy mondja meg hát, nem nyomja-e valami
195       6|              nem hagynak engem itten!” Meg is várták szépen, míg a
196       6|             dalos volt! Minden nyáron, meg mikor jókedve volt, csak
197       6|           ablakba tettem, megöntöztem, meg is eredt. Lássa, nagyságos
198       6|                Eredj te, Bandi, keresd meg a hintóban.~De már ezt Margari
199       6|    visszaszökött a fészerbe; pedig oda meg mindenütt csurgott be a
200       6|                nem is nagyon köszönték meg, de szót fogadtak, felkeltek
201       6|                hogy ez a csárda itten, meg a körülfekvő puszta itt
202       6|          kisded bányavárosban szálltak meg, melynek hámorai ki voltak
203       6|            képű emberek között itt-ott meg kellett állniok, akik olyan
204       6|                ahol csak elszórva állt meg egy-egy bokor a gyetőn,
205       7|    végigfuthatta, s ha takarékos volt, meg is élhetett belőle tisztességesen.~
206       7|         büntetése, ha olyan esküt szeg meg, amire se a pap, se a boszorkányok
207       7|               legalább a képét mutassa meg; ne járjon hozzám maskarában.~–
208       7|            maskarát leteszi a képéről, meg van rontva az egész hatalma,
209       7|               volnék, mégsem állhatnám meg, hogy a képét meg ne lássam.~–
210       7|            állhatnám meg, hogy a képét meg ne lássam.~– Azt mondta,
211       7|                Megcsókolta, nem érezte meg.~– Próbáltad a három ujja
212       7|   rézfeszületre?~– Rátette, nem égette meg az ujját rajta.~– Ki tudja
213       7|               malmot!~(Tehát csakugyan meg akarná magát ott őrletni.)~
214       7|           rendesen kíváncsiak, mindent meg akarnak tudni; aztán pedig
215       7|              aztán pedig semmi sem áll meg náluk, mindent kifecsegnek;
216       7|          nagyságos ördög.~Az öreg Onuc meg az ajtóőr nagyon nevettek
217       7|               is abból, amit ez órában meg fog tudni.~Az öreg Onuc
218       7|             hiába való dologra esketni meg, hisz ez csak olyan, mint
219       7|              ellátva.~– Itt olvasztják meg az aranyat, ami már a tisztító
220       7|              tíz perc alatt fél mázsát meg lehet olvasztani.~– S honnét
221       7|               kedvesem, így olvasztják meg az aranyat”; a leány rámosolyog;
222       7|         nyereségről!~– Jer, Onuc, nézd meg az új gépeket! – monda az
223       7|           ajtón át, melyen minháromnak meg kellett hajtani a fejét
224       7|                s mármost kettősen volt meg rajta mind a Szűz Mária-kép,
225       7|          kívülem senki sem találja azt meg.~Onuc gazda nagyon szerette
226       7|             pedig hálateljesen csókolá meg a Fatia Negra kezét, mint
227       7|             ugyan iparkodjunk ám, hogy meg ne haragítsuk magunkra!~
228       7|        fejemben kiszámítom, csak mondd meg előttem a számokat.~– Százhetvennyolc
229       7|              ti ketten; nem csaltok ti meg engem.~– De uram – erősködék
230       7|                kívül senkinek sem akad meg a szeme? Vagy azt akarnád
231       7|           szőke fehér állát csipkedtem meg jókedvemben; amott egy pár
232       7|              után felejtettem magamat, meg emitt egy barna ölébe hajtottam
233       7|        megdöbbent.~– Vígy magaddal; én meg akarom veled osztani a veszedelmet,
234       7|             cimborálnia, ha látatlanul meg tudta őket előzni! (Vagy
235       8|               a templom tetejét bontja meg a szél, majd a harangláb
236       8|               férjét; az fáradtan jött meg éppen akkor a vadászatról.~–
237       8|               engem nem azért tisztelt meg ily nagy jövedelmű és kevés
238       8|              hogy a végzet azért törte meg szívét, azért hagyta megfagyni
239       8|             poronttyal többet tanítson meg kesztyűben járni.~Még maga
240       8|            hanem a kuruzslóval kenette meg a gyomrát valami jótékony
241       8|            másik nyomába rakni; azután meg száz lépés a síkon sokkal
242       8|         oldalán éktelen mélység nyílik meg, míg másik felől meredek
243       8|                Innen úgysem menekülhet meg, mert a hely távol van minden
244       8|              egy sötét alakot pillanta meg, ki szikláról sziklára ugrálva,
245       8|           rajta vele, hogy szabadítaná meg onnan?~A férfi azonban egyre
246       8|                fejszét, mint én, de én meg többet tudok emelni, mint
247       8|            tudja ütni a bivalyt, de én meg agyon tudom fojtani a medvét:
248       9|         beszélnek egymással, hogyan él meg ott a havasok közt nyájaival
249       9|                Ez a Juon, akit nagysád meg akar ismerni, ilyen kecskepásztor.
250       9|        felesége költötte rá, amért úgy meg tudta igézni a leányát.
251       9|           ráfogták, hogy a fenevadakat meg tudja babonázni, ért a nyelvükön,
252       9|          többször bele ne kóstoljon; ő meg aztán cserébe vadmézet kutatott
253       9|               vakra volt töltve, aztán meg ilyen esetben a sok asszonynép
254       9|        otthagyott martalékból még csak meg sem nézett. Csak Marióra
255      10|           rendez a házánál; kegyed oda meg is ígérkezett, és én egy
256      10|                négyszemközt egymással: meg voltak esketve, ebből állt
257      10|              erre a tájékra, látogassa meg annak ritka természeti szépségeit,
258      10|           azzal a különös hírrel lepte meg férjét, hogy ő szeretne *
259      10|               ott lesz a postamesterné meg a kálvinista papné, az unitárius
260      10|             Azt hitte, hogy sejti, tán meg is álmodta, hogy ezen a
261      10|           poéták, akik könyveket írnak meg nem történt dolgokról. Henriette
262      10|           bársony kezecskét.~Henriette meg lehetett felőle győződve,
263      10|              még átesnie: amidőn férje meg fogja látni az ékszereket.
264      10|              Henriette meglepetve állt meg, s nem tudta e különös mozdulatot
265      10|              ismerős férfihang szólalt meg mellette:~– Asszonyom, nyújtsa
266      10|            önnek Párizsban. Én felelek meg érte.~Férje volt az …~Azzal
267      10|              Férje egy percig sem állt meg vele többé azon városban,
268      10|            nincs-e valami baja. Azután meg azt, hogy megengedi-e, hogy
269      10|                legelső vallató szavára meg fog neki vallani mindent.
270      10|          Mármost csak arra kérem, hogy meg ne hazudtoljon; hagyja rá,
271      10|              hintó Hídvár udvarán állt meg, Henriette férje karjai
272      10|               őtőle jött? Valóban, azt meg kellett engednie a szemrehányó
273      10|                kedvese, akinél gyakran meg szokott jelenni.~– Hogy
274      10|            leszek elébb-utóbb, aki azt meg fogom fejteni.~A kalugyer
275      10|               társaságok előtt nyíltak meg. Vidám estélyek, kirándulások
276      10|           halvány képe, ki érte egykor meg akart halni; a fogadások,
277      10|                mind nem kell: azzal én meg nem válthatom magamat a
278      10|                lesz tőle. – Tehát tudd meg, hogy medve az. – Esküdjél
279      10|              hogy medve az. – Esküdjél meg rá, hogy nem ember számára
280      10|           neveznek így, mert itt jelen meg a legelső jég, már szeptember
281      10|               az örömét ne is kísértse meg ember leírni.~– S e tiszta
282      10|         ocsmány vad; rablótól sem ijed meg; mit is akarnának tőle elvenni?
283      10|            fenevadak ellen; de ki óvja meg a behízelkedőtől? Fatia
284      10|                hogy ez a nő nagyon jól meg van védve. A medve csak
285      10|                 Aligha akadályozhatjuk meg, nagyságos asszonyom, mert
286      10|              bizonyosabb, hogy napjaim meg volnának számlálva.~– És
287      10|               mégis tudok valakit, aki meg fogja vinni ez izenetet
288      10|              utakra vállalkozni; aztán meg egy idő óta oly rémülős
289      10|              mást, aki sietni fog, aki meg nem ijed, és aki nem fog
290      10|           nagyságos báró úr is gyakran meg szokta őket látogatni; s
291      10|               okát, s abban állapodott meg vele együtt, hogy bizonyosan
292      11|       folytathattuk a hajszát; eleinte meg is voltunk rettenve, azt
293      11|          Henriette ez elbeszélés alatt meg nem szűnt férje arcvonásaira
294      11|                 Henriette nem foghatta meg e rendkívüli sztoikus türelmet.
295      11|     nagyságodnak semmi köze? Hallgassa meg, mi történt! Azon este,
296      11|             nappalt nem különböztettem meg; midőn nagyságod hozzám
297      11|            ártatlan nőt megrontson; én meg akarlak tőle menteni mindkettőtöket.”
298      11|                de nem is ijedtem volna meg tőle.~Henriette-nek nem
299      11|          mintha a vipera csípett volna meg.~– Az ursu beteg?~– Én nem
300      11|                 a Fatia Negra (bocsáss meg nyelvemnek Domne Zeu!) még
301      11|                lobogó láng világította meg. Egy hárságy, kecskebőrökkel
302      11|        háromlábú szék egész bútorzata, meg egy szépen kifaragott és
303      11|           ébredt-e föl a gyermek.~– Ez meg fog halni – súgám Mariónának.
304      11|       veszélyben volnék, ezt zendítsem meg, s ő bármilyen messze legyen,
305      11|            Mariónak, hogy rögtön fújja meg a jeladó pásztorkürtöt.
306      11|       oldaláról. Ezt Juon nem hallotta meg.~– Add ide nekem, én erősebb
307      11|             páráját. – Én a hű állatot meg tudom siratni, asszonyom,
308      11|               siratni, asszonyom, mint meg tudnám ölni hidegvérrel
309      11|          miatyánkmondás alatt ott állt meg az ajtó előtt; kocogtatott
310      11|              rabló odakinn.~– Te ölted meg őt, gonosz! – szidá őt Marióra,
311      11|            utamban volt.~– Ki védelmez meg mármost engemet?~– Megvédelmezlek
312      11|        Anicával csak ez álarc esküdött meg, de eldobom, s nem tudja
313      11|              kezde, hogy én csaltam őt meg elébb. Rágalmazott; embereket
314      11|        Rágalmazott; embereket nevezett meg, akikkel titkon egyetértek.
315      11|               megcsaljon két asszonyt, meg hagyta csalni általuk magát.~–
316      11|           csillagok.~– De igazán valld meg, hogy szeretsz-e? Nem rossz
317      11|           zavarba hozta volna; – aztán meg – nem is akartam. Végezzék
318      11|            Szeretem és éppen azért hal meg.~– Olyan volt ő ebben az
319      11|           vonagló tömeg.~– Hadd lássam meg ismeretlen pofádat! – hörgé,
320      11|                hangját nem hallotta az meg; mindkettő süket volt már
321      11|                nehéz haladásából, hogy meg van zúzva; oly terhesen
322      11|                 mert némber vagyok. De meg fogják tudni, hogy ez nem
323      11|               felfedezte előttem, hogy meg vagyok csalva; ezt én önnek
324      11|            vagyok csalva; ezt én önnek meg fogom szolgálni; előre nem
325      11|         szolgálni; előre nem mondhatom meg, hogy miként, mert azt nem
326      11|              mindegy. Most isten áldja meg önt, nagyságos asszonyom;
327      11|           magam ez órában kigondoltam, meg nem ijedek, meg nem ijeszthet
328      11|           kigondoltam, meg nem ijedek, meg nem ijeszthet a koporsók
329      11| következetességgel intéznek egy előlük meg nem menekülhető sorstervet; –
330      12|              Egyszer csak az a hír lep meg bennünket, hogy Lapussa
331      12|              az orvosokat, hogy erővel meg akarják ölni, s utánuk vagdalja
332      12|               a háziorvost már egyszer meg is akarta lőni; szerencse,
333      12|          különös ember az öregúr.~Majd meg mindenféle arkánumokat hordatott
334      12|          szerecseny doktort mindenáron meg kell szerezni a nagyságos
335      12|             mert az gondolod, hogy már meg kell halnom, mert félsz
336      12|            végrendeletet, s semmisítse meg a régit.~Mikor ezt megtudta
337      12|                atyus, csak képzelődől; meg fogsz még bizonyosan gyógyulni;
338      12|              engemet semmi théâtrecoup meg nem ingat.~– Csak nem gondolod?…~–
339      12|          ütését akkor is, mikor én azt meg sem mozdítom többé; hogy
340      12|               mint azt, hogy bocsásson meg, ezután jó fogsz lenni;
341      12|           borulj oda eléje, és csókold meg a kezét; kérjed, hogy ne
342      12|         engedjen itt maradnod. Gondold meg, édes Kálmánom, hogy magadviseletétől
343      12|               Azt akarja, hogy bocsáss meg neki, hogy fogadd őt vissza
344      12|               nem bántott téged! Tarsd meg mindenedet; add, akinek
345      12|                fogok az utcaszegleten, meg házrul házra; de nem titőletek –
346      12|           nyomorult gazdagok!~Lángainé meg volt rettenve; az öregúr
347      12|              csak János úr hitte, hogy meg tud felelni e rakoncátlan
348      12|           Mindjárt jövök, úrfi, várjon meg a kapu alatt; szaladnom
349      12|         Segítség, gyilkosság! Fogjátok meg az orgyilkost! György, rohanj
350      12|        jelekkel mutatá, hogy az öregúr meg van egy kicsit háborodva,
351      12|             Sipos.~Sok ideig nem törte meg senki a hallgatást.~Végre
352      12|                kérte:~– Atyám, gondold meg az istenért azt a helyzetet,
353      12|              törülgetni.~De nem indult meg e szavakon a beteg ember,
354      12|             Kétheti alázat nem vásárol meg tízesztendei büszkeséget
355      12|             még halálos ágyán sem csal meg senki! És most hallgass.
356      12|                mersz állani, hogy őket meg ne büntessem, te is abban
357      12|           tenni fogok róla…~Demeter úr meg volt lepetve.~– Tenni fogsz
358      12|           szilárdsággal felel rá:~– Én meg fogom semmisíttetni a te
359      12|    bebizonyítsam, miszerint te akkor – meg voltál háborodva!~Demeter
360      12|             gyűlöletes pernek vetetted meg alapját, melyben arról leend
361      12|               háztól. Még azon a napon meg is halt Demeter úr.~János
362      12|              úr.~János úr aztán nagyon meg volt akadva, mert pro primo
363      12|          lapokra kinyomassa-e Lángainé meg Henriette és Kálmán neveiket
364      13|             egypárszor igen értelmesen meg is szólalt: bizonyos Vámhidy
365      13|                a fiatalembert okvetlen meg kellett ismernie a grófnénak.
366      13|                végett elébb magának is meg kellett vele ismerkednie.
367      13|              anélkül, hogy az őrizőnek meg ne kellene halni. Hanem,
368      13|           kétezernek van kitéve, aztán meg az is igaz, hogy nincs jó
369      13|              szólt a gróf –, ez a ruha meg ez a coiffure sehogy sem
370      13|            önhöz. Igen sok, amit önnek meg kell tudni tőlem. Azért
371      13|               tőlem. Azért csak ígérje meg gyorsan, hogy holnap tizenkét
372      13|              felelje, hogy ijessze hát meg a grófné e merénylettel
373      13|               eszme közül azt tartotta meg legjobban – amit a gróftól
374      13|       angyaluknak, most ezt a szerepet meg kellett szüntetnie. Zárt
375      13|           Henriette azt hiszi, s én is meg vagyok felőle győződve,
376      13|        irodalomról…~– Ahá. A feleségem meg azt mondta: a honi divatról,
377      13|           Szilárd még abban sem jelent meg. Kengyelesy kérdezősködött
378      13|               egy hónap múlva találják meg véletlenül.~– Kit találnak
379      13|             véletlenül.~– Kit találnak meg véletlenül? – kérdezi egy
380      13|                 Jöjjön, az isten áldja meg; hadd viszem a feleségemhez.
381      13|             lehetett unokáit, kik soha meg nem bántották, kik szégyenére
382      13|             előre, hogy amint a bárónő meg fogja tudni, hogy öccsét
383      13|                mond. És azzal testvére meg lesz mentve.~– Tökéletesen.~–
384      13|            senki.~Szilárd nem állhatta meg, hogy e legjobb szívből
385      13|          szívből jött szavakért forrón meg ne csókolja a grófné kezét.
386      13|             Nono, fiatal barátom, csak meg ne ijedjen tőlem! Kérem,
387      13|                magában, az isten áldja meg.~– Majd holnap kifőzzük
388      14|            vagyok himlőhelyes! Csókolj meg. Azután megint az az álmom
389      14|           szeretnélek.~– No, hát ölelj meg szépen. Azután meg azt álmodtam,
390      14|               ölelj meg szépen. Azután meg azt álmodtam, hogy valami
391      14|           leány.~– Várj, pedig ez mind meg fog történni, amit én mondtam;
392      14|           álmaim mindig beteljesülnek. Meg fogok betegedni, és megrútulok;
393      14|              tömlöcre, rabbá leszek; – meg foglak csalni, máshoz megyek: –
394      14|                ujján, arról tudod majd meg, hogy az én vagyok; akkor
395      14|             akkor az, aki ezt viselte, meg van halva, és semmi köze
396      14|              Lúcsiában; ott hallgassuk meg, amit te beszélsz, s esküdtessük
397      14|                beszélsz, s esküdtessük meg egymást, hogy soha egy szót
398      14|             Hétszáz fáklya világította meg a Lúcsia barlang belsejét:
399      14|         nyílásánál.~Amíg a Fatia Negra meg nem érkezik, addig járja
400      14|              katrinca és a hímzett ing meg a gömbölyű kalpag a fején
401      14|               tán az örömtől? Mindenki meg van lepetve; azt hiszik,
402      14|              mély tisztelettel csókolá meg relytélyes főnökük kezét,
403      14|             félsz.~– Haha! Azt te majd meg fogod látni, hogy amilyen
404      14|               van bátorságod, fordítsd meg a feszületet, s tűzd le
405      14|           reggelre kél a hajnal, annak meg kell esküdni arra, hogy
406      14|    elfelejtette volna. Erre esküdjetek meg velem ez órában.~– Én magam
407      14|       elmondani az esküt, hallgassátok meg; és szóljatok hozzá, ha
408      14|                 és szóljatok hozzá, ha meg vagytok e vele elégedve
409      14|             születtem: hogy úgy verjen meg, aki verni szokott, föld
410      14|                csepp vérem, átkozzanak meg maradékim; ébredjek fel
411      14|             valaha cselekszem. Hallják meg ez esküvésemet mindazok,
412      14|              félek.~– Jer hát, csókolj meg.~Anica odalépett hozzá,
413      14|               Anica odalépett hozzá, s meg hagyta általa csókolni magát.~
414      14|                Fatia Negra tökéletesen meg volt elégedve a komédiával.
415      14|                próbának, hiszen eléggé meg vannak már rémülve.~– Most
416      14|                 akik az égen egymástól meg nem bírnak válni; esküszöm
417      14|               hogy úgy legyek áldva és meg nem átkozva, földön és föld
418      14|               titokban vétenék, verjen meg a csontszáradás és nyavalyatörés;
419      14|                Jezabelre, hogy engemet meg nem tagadsz soha, hogy kívülem
420      14|           árultál el ott engemet. Tudd meg azt, hogy én voltam ott
421      14|           magam a kunyhóban, én fúttam meg a kürtöt, melynek szavára
422      14|             hegyes szuronyok villantak meg a fáklyák fényénél.~– El
423      14|              halotti rémvilággal tölté meg az egész barlang üregét;
424      14|               azt, hogy ez nem gyújtja meg egyszerre az öltönyt, s
425      14|               takarta el kezével, hogy meg ne vakítsa; azzal felszakítá
426      14|              egy haja szála sem maradt meg; de azért most is ott ült
427      14|            épületen keresztül menekült meg. Még talán utolérjük!~Tanácsára
428      15|              oláhok kezében van; a nép meg van velük elégedve, s a
429      15|             abból ugyan nem is élhetne meg, hanem félig szívességből
430      15|           mondtam, hogy csináltassátok meg azt a rossz helyet, már
431      15|              láda terhétől ijedt volna meg. – Nem sül el ez a puska?~–
432      15|                az ideig könyökölt, még meg nem mozdult.~– Eredj a cselédházba,
433      15|           cselédházba, Flóre; a kocsis meg a bivalyos siessenek mindjárt
434      15|              pénzverőket, nekünk gyűlt meg a bajunk; a jámbor bolondokat
435      15|            bajunk; a jámbor bolondokat meg a temérdek sok kincset ott
436      15|           második cső, ez a jobbik, ez meg egyes golyóra van töltve,
437      15|                mind a kétszer.~– Akkor meg kellene a golyók helyeinek
438      16|               kenyeret evett volna, de meg nem panaszoltat; nem talált
439      16|             volt elfoglalva. Itt tudta meg, hogy gróf Kengyelesyné
440      16|           Tudja ön? Nem találja ki? Én meg, ha önnek volnék, elkezdenék
441      16|        Hátszegit majd a sárgaság lepte meg, nem tudván egyebet tenni,
442      16|            fedezett fel tartozásomban, meg hogy mi mindennel akarja
443      16|              hogy kiraboltak – szólalt meg végre Hátszegi.~– Tudja
444      16|            kocsmáros maga rabolt volna meg? A grófné egyet rántott
445      16|             magukért szeretheti!~Mikor meg aztán otthon a pamlagon
446      16|           tollat, amelyben még a tinta meg sem száradt, s egy levélpapirost
447      16|         megírva, mint itt, hanem azért meg lehetett azt érteni; a levélhez
448      16|            veheti már nejétől; sem azt meg nem vallhatja neki, hogy
449      16|              Siposnak.~Vajon fordult-e meg a getleman eszébe olyanforma
450      16|           készülve. Ha rablók támadnak meg valahol, szépen egy szóra
451      16|              bizonyosan senki sem szól meg egy delnőt, aki velem egyedül
452      16|         furcsább lóversenyeket a pesti meg a bécsi gyepen.~– Hát versenylovai?~–
453      16|               Te, ha a Fatia Negrát ma meg találod lőni, a fejére tett
454      16|              atyai buzgalommal szorítá meg Lénárd kezét; a báró is
455      16|               hogy mindenről szemeivel meg ne győződjék. Odalenn összevizsgálta
456      16|            vannak e a tengelycsavarok, meg van-e kenve a tengelyforgó,
457      16|                 tartanak-e a hevederek meg a kerékkötő szíj? Azután
458      16|              is illett kezébe a gyeplű meg az ostor; nincs az a kocsis
459      16|      kieresztése- és újra elfogásával, meg mikor néha a sudar beleakadt
460      16|               látta az arany felhőket, meg az árnyék körüli dicsfényt
461      16|            dicsfényt a harmatos mezőn, meg a lilaszín ködös távolt,
462      16|              tetszését éppen nem nyeré meg.~– Te, Jóska, az a gyeplűs
463      16|              kocsis.~– Szállj le, nézd meg, mi baja?~A kocsis leszállt,
464      16|               arccal monda:~– E bizony meg van nyilalva.~– Hogy az
465      16|          bizony az ostorhegyes lába is meg van nyilalva.~– Hogy az
466      16|                vele ilyen bolond. Most meg már a rudas ló is elkezd
467      16|          sántítani.~Persze, hogy az is meg volt nyilalva.~– Hogy az
468      16|         Örrrdög vigye el a kovácsodat, meg a nagyságos uradat, meg
469      16|                meg a nagyságos uradat, meg tégedet is vele együtt,
470      16|              Erre a kérdésre mégiscsak meg kellett mondani az igazat.~–
471      16|           éjjel mesélt az ágyam előtt, meg pörgő rokkán font. Még szeretni
472      16|           nagysád nem fél semmitől, én meg ugyan bizony még annyitól
473      16|               meghalt.~– Csak nem halt meg?~– Biz az azt cselekedte.~–
474      16|            minden ember, hogy én öltem meg a csaplárosnét, s mindjárt
475      16|            szénát, egy óra múlva itasd meg. El ne lopd őket, mert mind
476      16|               alkalmatlankodnék, mondd meg neki, hogy odabenn Hátszegi
477      16|        asszonynak, Gerzson úrnak pedig meg sem köszönte a húszast,
478      16|            fele úton megsántul, azután meg ahová be akarunk szállni,
479      16|               sonkát és marhapecsenyét meg fehér cipót, van egy kulacs
480      16|              finom borunk, nem ijedünk meg az éhségtől.~A jó öregúr
481      16|       nemebédelés, a sok méreg az úton meg a kocsirázás azt mégjobban
482      16|        gyönyörűség volt elnézni; mikor meg aztán a kotyogóst szájához
483      16|               után, a rozmarinbokorról meg a szomorú nótáról.~Gerzson
484      16|     önkénytelenül meglepi az ásítás.~– Meg nem foghatom, hogy miért
485      16|              jó teremtés. S nem fájdul meg tőle a feje?~– Sőt, inkább
486      16|        otthontalan éj semmi óraütéstől meg nem szaggatott percei.~Olyan
487      16|               Most már ijedten ragadta meg Gerzson karját:~– Uram!
488      16|             ezt a karikagyűrűt hagyják meg nálam, mert az jegygyűrűm!~–
489      16|               azt adja ki, és esküdjék meg, hogy három napig senkinek
490      16|        hazudnia, hogy az nincs nála.~– Meg fogjuk önnél keresni, asszonyom,
491      16|                megrabolta, és aki most meg akarja őt fosztani attól
492      16|              csak a négy sánta ló volt meg az istállóban; azok is rihogtak
493      16|             víz után; senki sem itatta meg őket.~Gerzson úr feje még
494      16|               neki semmi bor a világon meg nem szokott ártani. Visszament
495      17|              sejtettek, mintha valakit meg akarnának ölni ott a másik
496      17|            amit estére fognak előadni; meg tessék nézni a tekintetes
497      17|             hogy sohasem részegek.~– S meg tudnak élni itten? Ki jár
498      17|        közönség persze kétszer nem néz meg egy darabot; hát ilyenkor
499      17|                és közéénekelt, a többi meg ütötte bottal a taktust
500      17|               urak azután N. N., X. X, meg **; „azok tudniillik mind