Fezejet

 1       1|      Makszihoz?~A bömbölésből aztán annyit megtud a nagypapa nehezen,
 2       1|          mikor párbajt vínak, éppen annyit adok János rodomontádjaira.
 3       2|       többet tud, mint te?~– Te meg annyit sem tudsz.~– Mit? Így kell
 4       3|  másodpercnyi időt engedve –, hanem annyit mégis megvárok tőled, mint
 5       4| baronesse-szel. Aztán Clementine is annyit fecsegi, hogy mennyi varrni,
 6       4|        jóakaratot; amiből érthetett annyit, hogy ellentmondásról szó
 7       4|         csupa latin dolgokra akadt. Annyit látott, hogy ezek Kálmán
 8       5|    Küldjétek el más valami városba; annyit beszéltek rangotok, gazdagságotok
 9       6|            emez a három ujjam éppen annyit ér, mintha mind az öt megvolna.
10       7|            vagy, mikor itt vagy. De annyit vagy távol! Hányszor nem
11       8|              hogy rendesen négyszer annyit adjon rájuk, mint amennyit
12      11|      aranyod? Én adok neked tízszer annyit: íme, fogjad; azzal a kis
13      13|           hogy mutogassák.~A grófné annyit beszélt felőle férjének,
14      16|             vetnék.~Gerzson úr csak annyit mondott rá, hogy Lénárd
15      17|        odalesznek szégyenletükben”.~Annyit mégis észre kellett venni,
16      18|          hihetőleg a félelem miatt. Annyit világosan látott, hogy ennél
17      18|         hátramaradt szolgabíró csak annyit mondott neki:~– Uram, nem
18      18|      haladott után hajtatott.~János annyit belátott, hogy most már
19      19|           urat; a kocsis beszédéből annyit kivehetett, hogy valaminek
20      19|             nem tudom, miért teszi. Annyit tudok, hogy a törvényes
21      19|          kedvünkért a viszonyok, de annyit hittünk elérhetni, hogy
22      19|          elmondani. Amennyit tudok, annyit elmondhatok. Én a lovakat
23      21|        kergetni indulnak a százszor annyit, amit még el kellene érni,
24      22|           egyik szemem! Látnék csak annyit, hogy tudnám megkülönböztetni
25      23|         fejét, amit válaszul adjon.~Annyit mondott, hogy a szóbeszéd
26      24|         Henriette csak egy levélben annyit írt volna: – kedves bátyám;
27      25|         Abba belevénültek. Lángainé annyit költött már a perre, hogy