Fezejet

 1       4| menekülés, akkor egy rettenetes sötét eszme fejlődött ki közöttetek:
 2       5|         udvarra; vagy becsuknák sötét pincébe a helyett, akit
 3       5|     nézett azokkal a titoktartó sötét szemeivel az ügyvéd szemeibe.
 4       6| mosolygó, hanem az emberek arca sötét, titkolózó. Henriette olyan
 5       6|       táj kétfelé nyílik, a két sötét bükkerdővel ruházott hegyhát
 6       6|   között, egyszerre mint valami sötét keretbe foglalt kép, tűnt
 7       7|    felfelé indulva Bucsumnak, a sötét égerfákkal benőtt patak
 8       7|     egészen eltűnt velök valami sötét üregbe; a lánc csikorogva
 9       7|      pokolbeli visszsugárral, a sötét boltozatra emelve, ott,
10       7|         volt bátorsága azokba a sötét szemekbe tekinteni, amik
11       8|  alátekintve, a holdfénynél egy sötét alakot pillanta meg, ki
12      10|         öltözetéhez, valamint a sötét lepke a nyak körül fűzött
13      14|        vele amerre tud, ebben a sötét odúban, azon a sötét járáson
14      14|    ebben a sötét odúban, azon a sötét járáson keresztül, amit
15      14|         lépcsőjére, s szemeit a sötét barlangboltozat felé forgatva
16      14|     vette észre, hogy ezalatt a sötét háttérben, melyet a barlang
17      14|  lobogás közepett elkárhozottak sötét alakjai futottak, ordítottak,
18      16|        melynek közelgő fényét a sötét hegyormok széles küllőkre
19      19|        lámpafény után, mint egy sötét hajdankori rom, állt az
20      19|      kezét a kastély felé, mely sötét körrajzokban meredt föl
21      19|  imádság, mint az átok. Egészen sötét volt az éjszaka, mely a
22      22|        hold fényénél egy magas, sötét alakot látott a malomfolyosó
23      22|         magát az ablakon, s egy sötét folyosón állt, melynek túlsó
24      23|         nesztelen volt, az erdő sötét; robogó csörtetések hangzottak
25      23|        a hold bevilágított, egy sötét alak jelent meg, mely a
26      25|        halavány örömek, másikra sötét kétségbeesés, bánat, megaláztatás,