Fezejet

 1       1|            unalom~– Te ásítottál oly nagyot, Clementine?~Senki sem felel.~
 2       1|         kezet csókol, s megint sétál nagyot. Látszik rajta, hogy valami
 3       2|              olvassa tovább.~Margari nagyot ásított, nyújtózkodni is
 4       2|             olvasson tovább.~Margari nagyot sóhajtott, felnézett a faliórára;
 5       2|              a Henriette-tel?~Kálmán nagyot pislantott azokkal a szilaj
 6       4|            meg nem szánni.~Az öregúr nagyot fohászkodott, s izzadt homlokát
 7       5|              a világ elől.~Henriette nagyot sóhajtott. Ez a fenyegetés
 8       6|              volna az arca.~A grófnő nagyot nevetett rá.~– Az egy fiatal
 9       6|              ír? – kérdé Hátszegi is nagyot bámulva.~– Nem, nem! – magyarázá
10       6|   odaállította az asztalra: Hátszegi nagyot húzott belőle, megtörlé
11       7|            aki azt mozgatja.~Az öreg nagyot sóhajtott:~– Mit ki nem
12       8|             pedig fösvény.~Henriette nagyot bámult e szónál az öregre.~–
13      11|               amin az egész társaság nagyot kacagott.~– Nem minden embernek
14      12|       Henriette testvéredé is.~A fiú nagyot sóhajtott:~– Szegény Henriette! –
15      17|    ruhatárukat.~Ezen már a kocsmáros nagyot nevetett.~– Díszleteiket?
16      17|            fogja eljátszani.~Szilárd nagyot nevetett e komikus szigorúságon,
17      17|    megcsalnak, elhagynak, rászednek; nagyot nyújtózom a napon, s gyönyörrel
18      17|            annak beváltását?~Vámhidy nagyot sóhajtott. Csakugyan való
19      18| helytelenkedést, felugrott fektéből, nagyot ütött öklével a politérosasztalra,
20      19|        mesterségét eltanulja.~Azután nagyot húztak egymás barátságáért
21      19|              még egyszer.~Gerzson úr nagyot ütött csonka öklével az
22      19|            és templommal.~Gerzson úr nagyot sóhajtott a lelkész panaszára;
23      19|              elül futott volna ilyen nagyot! Hogy kinevetné őt megint
24      22|             a Fatia Negra?”~Hátszegi nagyot kacagott.~– Becsületemre,
25      23|            komornyik.~A megszólított nagyot kacagott rá.~– Ahá, János,
26      24|           Szegény Henriette! – szólt nagyot sóhajtva János úr.~– Ilyen