Fezejet

501      17|            pimaszok itten, ha Lumpácit meg az Elátkozott herceget,
502      17|             Elátkozott herceget, aztán meg a Repülő csizmát vagy a
503      17|       bevezette:~– Jaj, az isten áldja meg, tekintetes szolgabíró úr,
504      17|             személy mindig külön jelen meg, gyakorolható annak egy
505      17|         megkérte, hogy „az isten áldja meg, ne nézze szegényeket, mert
506      17|                a boglyakemence tetején meg a söntésen is ült publikum,
507      17|              gyermek a szót –, engedje meg ön, hogy mindenekelőtt egyre
508      17|              volna, minden komédiásnak meg kellene bolondulni. Így
509      17|                mindennap, hogy tagadta meg érte önmagát kicsiny és
510      17|              ne legyen, s hogy tagadta meg a leány szerelmét, nehogy
511      17|                 Önt egyedül sérthettem meg e szóval. Hanem hát ön is
512      17|          Demeter úr már nem hallja azt meg, mert meghalt.~– Meghalt?
513      17|        magáének elismerni, hanem önnek meg kellett volna gondolnia,
514      17|      törleszteni.~Szilárd nem állhatta meg, hogy ezt az eszmét rettenetesen
515      17|             erre a lépésre?~– Tudja ön meg, uram, és legyen szigorú
516      17|          veszedelem sem történt. Tudja meg ön, hogy önnek végtelen
517      17|                Most egy időre szűnjünk meg jóbarátoknak lenni; én törvényes
518      17|        ponyvasátor az én hazám. Azután meg – vannak kötelezettségek,
519      18|            előre fizeti a házbért, sőt meg is házasodott. Vajon kit
520      18|              ha tisztességesen kéri is meg tőle Margari úr a társalkodóné
521      18|             van rá, megbecsüli, azután meg sem látja; ismerem én a
522      18|               bizony ilyen nagy úr azt meg sem érezné. Aztán érzi vagy
523      18|           Clementine.~– Természetesen, meg istálló, nekem két lónak –
524      18|                gyapjút, sokat.~– Aztán meg baromfi; nekem tyúk, liba.~–
525      18|                majd akkor nem én bánom meg, hanem ő. Óh, a Margarit
526      18|               addig el nem alszol, míg meg nem mondod. Hiába hunyod
527      18|                nem hagyok békét, nekem meg kell azt mondanod, hogy
528      18|                valószínű, hogy a perét meg fogja nyerni. Ez egyike
529      18|             bíró lelkiismerete szerint meg van győződve, hogy melyik
530      18|                János urat, hogy nagyon meg van elégedve a felvilágosítással.~
531      18|           tudom kicsoda, aligha nagyon meg nem ütik a bokájukat.~János
532      18|              pecsétes levelet.~– Önnek meg kell esküdni az általam
533      18|                 mindaddig, amíg kegyed meg nem esküszik; most ajánlom
534      18|              hogy mert bejönni, azután meg utánaszaladt, nyakon fogta,
535      18|          fatális királyi parancs! Vagy meg kell esküdni, vagy pedig
536      18|                 De hát a per. Hátha ez meg azalatt eldűl, és az ő kárára
537      18|                az eskető parancs? Vagy meg kell vallani, hogy az ember
538      18|            érdekelve van; akkor persze meg nem esketik, de maga jön
539      18|               fogta körül, akiket mind meg fognak esketni ellene, s
540      18|              nevetni, hogy ajándékozza meg majd Margarit! Vajon mit
541      18|              az örvendetes hír, amivel meg akarja lepni?~Efölött egész
542      18|                urat majd a szél ütötte meg, amint a hintó üvegablakán
543      18|            Margari ábrázatját pillantá meg maga előtt, amint a hű férfi
544      18|                szőlőlugas redélyzetéig meg sem állt! Még ilyen pofont
545      18|       balett-ördögök.~Ekkor ijedt csak meg János úr, hogy mit cselekvék.
546      18|              mit cselekvék. Azon ijedt meg, hogy neki rendesen minden
547      18|              nem fáj, ugye? Hol ütötte meg magát?~Margari pedig elkezdett
548      18|            kétszáz forint? Na, mosdjék meg szépen.~A „kétszáz forint”
549      18|               Medúza-főtől, úgy meredt meg János úr a jó reggelt kívánó
550      18|                nyakravalójánál ragadva meg Margarit. – Ön beszélte
551      18|             fiatalember jövendőjét, ön meg akarta gyalázni családunk
552      18|           botot, hadd ütöm agyon.~– Én meg ezzel a spárgatakaróval.~–
553      19|               pedig ez a legelső, amit meg kell mondani, s azután tanakodni
554      19|        érdekeivel. Ilyenkor nem látják meg az embert, mert mindenki
555      19|              saját lova is, mint előzi meg lassankint a többieket egymás
556      19|                minden arcról, amint őt meg fogják pillantani.~De mennyire
557      19|                pillantani.~De mennyire meg volt lepve, amint a legelső
558      19|            Gerzson! Megjött Gerzson!~– Meg vagytok-e bolondulva? –
559      19|         pillanatra csak az öröm kapott meg, hogy Henriette– nek nem
560      19|           hangosan Gerzson úr. – Mondd meg mit tudsz felőle, mert ez
561      19|            Tehát, kedves barátom, tudd meg, hogy te igen rosszul viselted
562      19|             úrnak egy gondolat villant meg agyában.~– Magával a bárónővel
563      19|          kitörött.~Gerzson úr még csak meg sem állt erre a szóra, olyan
564      19|             odamegyek egyenesen hozzá. Meg akarom tudni tőle magától,
565      19|               legelső állomást nevezte meg.~A város végén egy szatócsboltban
566      19|        huszonnégy darab páros zsemlyét meg egy új fakulacsot; amint
567      19|            fáradva. Itt pedig okvetlen meg kellett maradni éjszakára,
568      19|               eredj le a pópához, mond meg neki, hogy tisztelem alázatosan:
569      19|                  Ejnye, hogy bolondulj meg magad, te veszett állat,
570      19|                 Hát ki mondta? Láttam, meg hallottam; látta más is,
571      19|          hallottam; látta más is, hogy meg van bolondulva.~– Nem lehet
572      19|            nagyságos asszony, az pedig meg van bolondulva.~E pillanatban
573      19|            embernek nyilatkoztatom: ha meg akarja tudni, hogy miért,
574      19|           úrnál volt spanyolviaszk is, meg gyufa is, gyűrűjével lepecsételé
575      19|               akará a vadásznak, midőn meg az jutott eszébe, hogy de
576      19|           Szóval is köszöntetem: mondd meg neki. – Üssön beléd a … …~
577      19|                keveset szívesen osztom meg kegyeddel. Hozta isten.
578      19|        szeretek találkozni.~– Nevezzen meg valakit közülök.~– Akár
579      19|                lett volna az?), sehogy meg nem engedem, hogy miattam
580      19|              elébb-utóbb.~Hogy az álom meg ne kerülje elébb, mint akarná,
581      19|               felőle, hogy őt okvetlen meg kellett látnia, mert ott
582      19|             annak a lámpáját gyújtotta meg, hogy a rejtélyes levélkét
583      19|                A kuszált vonásokban is meg lehetne ismerni Henriette
584      19|              hítt!~– Nem értem.~– Majd meg fogja érteni, hanem most
585      19|           házat; a lelkész nem állhatá meg, hogy az emelkedő domboldalról
586      19|             sóhajára jószívűleg jegyzé meg:~– Sajnálom, tisztelendő
587      19|                majd hogyan és hol élek meg! Nem hinné az ember, hogy
588      19|            ember, hogy milyen kevésből meg lehet élni; egy kérésem
589      19|          nagyságos uram! A Jézus áldja meg, hogy menekült meg?~– Miről
590      19|               áldja meg, hogy menekült meg?~– Miről beszélsz? Gyere
591      20|          ételeket: alig nyúl hozzájuk; meg nem foghatni, mivel él.~
592      20|                nem hajtották.~– Álljon meg egy szóra, asszonyom – suttogá
593      20|            különben is.~– Ne rettenjen meg, asszonyom – szól a nő térdre
594      20|        utasítson el magától, én nagyon meg vagyok alázva; nem vagyok
595      20|                elfogták valamennyit, s meg hagyták menekülni azt az
596      20|                megmenekül, s ő szenved meg helyette. Asszonyom, gondolja
597      20|          helyette. Asszonyom, gondolja meg ön azt, hogy van egy szerencsétlen
598      20|           rejtből lelőheti. Engem vagy meg kell ölni, vagy oda bezárni
599      20|             magán nyomát, és azt mégis meg kellett írni, mert az folyamodó
600      20|               tette a folyamodást, ott meg fogja találni. Senki sem
601      21|              bánta, akármikor indulnak meg a szalonkák, szegre akasztotta
602      21|                Te, öregúr – szólítá őt meg heves megyegyűlési filippika
603      21|             mert engemet könnyebbített meg az úton ezer arannyal, de
604      21|             semmi búvóhelyen sem marad meg előttem a rabló.~– Eredj.
605      21|              többé senki se tanulhassa meg. Olyan jámbor kalandos fickó
606      21|                bizonyítják, hogy Onuc, meg Gergus, meg mit tudom én
607      21|                 hogy Onuc, meg Gergus, meg mit tudom én még miféle
608      21|                 A Fatia Negra nem halt meg, nem is bújdosott a világba,
609      21|              hogy amíg egy íze mozdul, meg ne kísértse azt visszafoglalni.
610      21|              is.~– No, én nem foghatom meg, hogy mi bajod neked ezzel
611      21|                aranyamat, vagy egyétek meg ezt a vasat.~Mutatta nekik
612      21|            parancsolá katonáinak, hogy meg kell állani, s szemközt
613      21|              ellenfele ijedten hátrált meg előle, midőn a feltartani
614      21|         könnyen egymást lőhették volna meg a zilált tusakodásban.~Csak
615      21|              jutni lovával; egypárszor meg is vágta ellenfelét; fel
616      21|            földre.~Most gyalog támadta meg ellenfelét. Vak volt már,
617      21|                adott, hogy forduljanak meg, és siessenek Szászvárost
618      21|            ezer darab aranyat, ami már meg van nyerve, s kergetni indulnak
619      21|             biz ők csak ott telepednek meg, gondolva, hogy a Fatia
620      21|                érte.~Amazok nem álltak meg többé, hogy vele töltsék
621      21|                 Azonban ez nem történt meg. A lovasokat, míg visszatért
622      21|              század gyalogság érkezett meg ágyúkkal Szászvárosba, –
623      22|               rögtön gyökerén ragadják meg az elhatalmasodott bajt,
624      22|                 előre nem sejtve jelen meg majd itt, majd amott, egyfelől
625      22|                Vámhidy Szilárdot bízta meg, ebben a legnagyobb mértékét
626      22|            irántai becsülésének.~Ezért meg is rótták, hogy minek bíz
627      22|            ugyanazon meredeket kerülve meg, melyet később egy fiatal
628      22|               az alsó bozót gyulladván meg, emiatt a szálfák kérge
629      22|               ide virradatkor érkeztek meg.~E havasi falvak egész épületei
630      22|           Reggelre kifáradtan érkezett meg a csapat a csurgó alatti
631      22|             hogy jól visz-e az út erre meg amarra; az unalomig sok
632      22|                bámulatos látvány lepte meg őket. Egy roppant üreg tátongott
633      22|              azokat a Geinai-szorosban meg fogják lephetni.~Reggel,
634      22|           magányos malomban telepedett meg, melyet ezúttal úgy választa
635      22|                Nos?~– Van-e bátorságod meg nem ijedni tőle, domnule?~–
636      22|               domnule?~– Én nem ijedek meg semmitől.~– No, mert sok
637      22|               fülei veszik észre; majd meg úgy dobog, mintha az egész
638      22|               pandúrtól félnek nagyon, meg a vármegye uraitól. Tudják
639      22|                pandúrokat nem támadnak meg, mert azok még jobban tudnak
640      22|             Fatia Negra kimondott, azt meg is fogja kísérteni.~– Hogy
641      22|          vesztettem miatta. Volna csak meg egyik szemem! Látnék csak
642      22|                vágtam a hegyével. Nézd meg, uram, ottan van-e?~Juon
643      22|            megindultál. Hanem reggelre meg fogja tudni, hogy a római
644      22|              Hátszegi Lénárdot ismerte meg.~Az ilyen találkozásokat
645      22|             hát az öné?~– Még az sincs meg.~– No, én igen sok jó adattal
646      22|                egy kereszttel jelöltek meg; ami abból a célból történt,
647      22|             visszarablott aranyak mind meg voltak keresztezve, s én
648      22|             kardalnoknőket; hanem igen meg lesz lepetve, majd ha egyszer
649      22|               jámbor zsiványt hamarább meg lehet találni a kávéházban,
650      22|                s nagysádtok itt szinte meg nem telepedhetnek, bárha
651      22|             lelket verni belé. Akár ha meg lett volna halva.~– Próbáljuk
652      22|               lábát, akkor az áruló is meg lesz kötve.~Szilárd kezdé
653      22|          embernek mindenben igaza van. Meg kellett fogadni szavát,
654      22|       pisztolyaim is vannak.~– Próbáld meg uram, hogy használhatod-e
655      22|        fegyverei.~– Azokat is vizsgáld meg elébb.~Már azoknál nem vesződött
656      22|       kiszedésével, hanem úgy próbálta meg, hogy elsütögeté a levegőbe;
657      22|              Azok is mind gyalázatosan meg voltak rontva. Azalatt kellett
658      22|            kézzel. Óh, csak most volna meg két szemem világa!~A vak
659      22|            jőni felém, nem láthatom őt meg, hogy én rohanhatnék reá!
660      22|           csodálatos elszánt düh lepte meg szívét, amit csak azok ismernek,
661      22|         csöndes volt, mintha a szél is meg volna halva. Csak a közeledő
662      22|               egy embert akkor támadni meg, mikor az nem védheti magát,
663      22|                útját állta.~Egy percre meg volt lepetve a Fatia Negra
664      22|              szívét is zsibbadás lepte meg. Látta, hogy ez az ember
665      22|           üldözője.~– Fatia Negra, add meg magad.~A kalandor válasz
666      22|             pisztolyai sikerét kísérte meg; s miután azok nem sültek
667      23|           illető urak azalatt érkeznek meg, amit én nagyon sajnálni
668      23|            kikerüljék; én magam hívtam meg a szolgabírót, ki a csapatot
669      23|          ágyvánkosai közé, hogy valaki meg ne hallja a sírást.~A Fatia
670      23|     legirtózatosabb.~Lénárd maga hívta meg Vámhidyt kastélyába. Ez
671      23|              egy szívvel, melynek csak meg kellene szólalni, hogy elpanaszolja,
672      23|           sohasem találkozhatott vele.~Meg is nevezte Lénárd a kérdéses
673      23|            azontúl aztán nem látogatta meg többet az erdei lakot, melynek
674      23|               reá, hogy mikor unja már meg.~A komornyik minden öt percben
675      23|                asszonyom! – szólítá ót meg a komornyik.~A megszólított
676      23|             hogy talán a másik találta meg az úrnőt, s a később érkezőket
677      23|              megmondá, hogy hol álljon meg kedvenc nótáját dalolni,
678      23|               az egy gondolat döbbenté meg szívét: ha zárva találna
679      23|              éppen e szobában rohanták meg őket? Itt hangzott a nő
680      23|           óráiban nem történhetik-e az meg, amit annyian hisznek? Hátha
681      23|    bevilágított, egy sötét alak jelent meg, mely a holdvilágot egy
682      23|       megölhetem, ha akarom. Alkudjunk meg: én nem ölöm meg önt, ön
683      23|             Alkudjunk meg: én nem ölöm meg önt, ön nem üldöz engem
684      23|               hidegséggel monda:~– Add meg magad, én nem alkuszom.~–
685      23|             egy átható sikoly rezzenté meg a két halálra küzdő ellenfelet,
686      23|               tette azt.~Sohasem tudta meg senki, hogy ki volt a Fatia
687      24|         fiskálisnak, hogy látogassa őt meg, s mindannyiszor azt a választ
688      24|               kéretés után maga jelent meg János úr Siposnál.~Gyász
689      24|            kettétörött, nem fékezhette meg; mikor Hátszegi látta, hogy
690      24|                 Igazán, a szívem hasad meg érte, tessék elhinni, fiskális
691      24|                 s annak az eredményeit meg nem vásárolja ön valamennyi
692      24|            annak a rossz fiúnak legyen meg a maga szerencséje. Mit
693      24|             gondolni.~– No, hát legyen meg. És azután?~– Az engedménylevelet
694      24|                pesti házakat.~– Azokra meg büszke vagyok.~– Hát akkor
695      24|             saját szívességtételét még meg is kellett jó erősen fizetni,
696      25|            nézve egy kis kelepce. Mert meg kell neki törni, ha mind
697      25|             tud felőle adni, kap ennyi meg ennyi jutalmat.” Ez is mind
698      25|              papnak és a sírásónak is, meg a szemfödélért és koporsóért,
699      25|            tétettem neki, akkor mondta meg, hogy mi nevet kell rátétetni;
700      25|         meghalt; bizony kolerában halt meg. Alázatos szolgálója: Gyűriné,
701      25|           fáradságát; azonban mennyire meg volt lepetve, midőn a vendéglőben
702      25|              kérdezősködésre azt tudta meg, hogy a kérdéses színházigazgató
703      25|       tisztességtételeért.~Lángainénak meg kellett a szomorú tényben
704      25|                fiú volt, nem érdemelte meg.~És ezúttal tökéletes igaza
705      25|         beszélnek, míg a gazdag embert meg nem óvta a carrarai márvány,
706      25|              lassú sorvasztó baj lepte meg. Makszika is sok szomorúságára
707      25|       mindeddig még a nevét sem tudtuk meg.~Szilárd nevezetes pályakört
708      25|              esnek.~Sohasem házasodott meg. Kengyelesy és a hozzá hasonlók
709      25|             azt rokonai sohasem tudták meg; ők nem keresték tovább