Fezejet

 1       1| szemöldökei, s kiülő nagy, fekete szemei, miket érzékeny szempillák
 2       2|    arcvonásaiban, csakhogy fekete szemei szilaj tétovával jártak
 3       2|          szóra könnybe lábadtak a szemei, félrefordítá arcát, hogy
 4       3|           szabadon mozog, beszél, szemei ragyognak, magatartása úri,
 5       3|         dologból. Egyszer azonban szemei véletlenül összetalálkoznak
 6       4|       tarka zsebkendővel; az ifjú szemei nem könnyeztek, csak még
 7       4|        családtagok, a társalgónők szemei előtt, füleik hallatára;
 8       5|           világ elsötétül káprázó szemei előtt, hogy a halálsápadt
 9       6|         szép Mesarthim, talán más szemei is ilyen álmatlanul nézik
10       6|          vannak itthon.~Henriette szemei véletlenül az asztal végén
11       6|        még a kilátást is elrejtik szemei elől azon táj felől, ahonnan
12       7|        hogy a hatóság és a község szemei előtt rejtve tudtak maradni
13       7|          lehet.~– Nagyon szépek a szemei; úgy égnek, mint a parázs.~–
14       7|       örök éber föld alatti féreg szemei világított elő, szembántó
15      10|           is, s azután elsötétült szemei előtt minden; ájultan rogyott
16      13| öltözködni. A grófnőnek igen szép szemei voltak, és igen szépen tudott
17      14|         napra különösen elevenek; szemei, arca tündökölnek az örömtől,
18      16|       vevé észre, hogy Gerzson úr szemei le-leragadnak, fejével nagyokat
19      16|        gyönge nő minden üterében; szemei szokatlan tűzről kezdtek
20      17|    elveszett fiút, magához ölelé, szemei közé nézett, nem bocsátá
21      18|       hogy a nagyságos úr villogó szemei, kipkapkodó szája, vonagló
22      18|       máskor sárga szokott lenni; szemei el voltak meredve.~A hátramaradt
23      22|       híres, erős ember, akinek a szemei kiégtek a Lúcsia-barlangban,
24      22|         uram, mikor az embernek a szemei ki vannak égve, aztán nem
25      22|       Negrát, s azt képzelé, hogy szemei találkoznak azokban a csillagokban „