Fezejet

 1       1|   merült el a hullámok közt, s azóta Henriette-nek nagyatyja
 2       3|         S milyen boldog voltam azóta, ugye? – válaszolt rá szemrehányólag
 3       4|      megismerkedni általa, kik azóta az utcán is kalapbillentést
 4       6|  kapott, mint én vagyok, hanem azóta nem volt kedvem megkérni
 5       6|   rókavadászatra menni.)~– Óh, azóta mennyit ültem már nyeregben.
 6       6|        hanem fut éjjel-nappal; azóta átment Oláhországba; az
 7       6|   sajnálom én a medvebőrt”. – „Azóta az Moldovában jár!” – A
 8       7|       új gépeket?~– Már régen, azóta sok pénzt kivertek már.
 9       7|           Bizony nem többel, s azóta felszaporodott egy mázsa
10       8|        hogy az iskola leégett, azóta a falait benőtte a bogáncs,
11       8|    hisz amióta ő e vidéken él, azóta nincsen itt rossz ember;
12      10|     házára tört, és kirabolta. Azóta maradt rajta ez a folytonos
13      10|      percben nem bírt magával. Azóta bizonyosan megbánta. Ne
14      11|  volt-e vagy tegnapelőtt, mert azóta sem az éjszakát, sem a nappalt
15      12| volnának unokáim. Írt-e hozzám azóta egy sort is az a lyány,
16      13|   gazdagnak hivén, úgy költött azóta, mint egy fejedelem. És
17      13|    magaviselete neje irányában azóta egészen megváltozott, hogy
18      13|     Pestről hirtelen eltünt, s azóta nem tudni, hová lett.~Szilárdot
19      13|    fiúnak rögtöni eltűnése, ki azóta minden utánajárásra sem
20      15|    fejét két helyen beütötték. Azóta nem keresi az alkalmat.~
21      17|   Meghalt? No, úgy tudom, hogy azóta hajban vannak egymással
22      21|      rá az a biztosság, aminek azóta, hogy ezek kézre kerültek,
23      21|         Nyitott háznál alhatik azóta minden ember, s ha az út
24      23|       el magát és családját, s azóta a környékbeli lakosság közül
25      25|     hordtalak? Csak egy levél! Azóta milyen magasra nőttél, mennyi