Fezejet

 1       4|        valami betegtől, s azonnal sietett Henriette-hez. Amint a kórjeleket
 2       5|          akart szólni, de az öreg sietett őt megnyugtatni.~– Nem!
 3       6|           igénybe fogjuk venni! – sietett felelni a szép delnő. –
 4      11|   hozzájuk többé, hanem szobájába sietett.~Elbámult, midőn ott Clementine-t
 5      11|    Marióra megismeré szavamat, és sietett kireteszelni az ajtót.~Nagyon
 6      12|           megírtad neki; de ő nem sietett ide; óh, kisebb gondja is
 7      12|           kicsit háborodva, azzal sietett le a lépcsőn, az úrfit keresve.
 8      13|      benne van a hálóban.~Szilárd sietett a grófnét üdvözölni, ki
 9      13|        figyelmét, azt maga a gróf sietett figyelmessé tenni, egész
10      14|           volt.~De nem az ajtóhoz sietett, hanem egy oldalszökéssel
11      16|       grófnénál, olyankor Szilárd sietett odábbállni, ahogy szoktak
12      16|         is kimaradhatok.~A grófné sietett kezét nyújtani Hátszeginek,
13      16|           s a pitvarból senki sem sietett eléjük.~– Jobb is, ha senki
14      16|         az udvarra nyíló ablakhoz sietett; a függöny szárnyát kissé
15      17|     azonnal vége szakadt; Szilárd sietett a színpadról eltüntetni
16      18|           a hű férfi a hintóajtót sietett előtte készséggel kinyitni.~–
17      18|        egész ábrázatját.~János úr sietett saját zsebkendőjével letörülni
18      20|         mit még el kell mondania. sietett a szóval.~– Nagyságos asszonyom;
19      22|         azzal ki jobbra, ki balra sietett; a lépések elhangzottak
20      22|     megdöbbenté Szilárdot, rögtön sietett a mondott helyre, s megütközve
21      23| vezércsillag sugarát az égből, és sietett azt követni.~Fölvette sálját,
22      23|       szépen ragyog.~A szobaleány sietett a cselédségnek rendeletet
23      23|   mentében, a fák között haladva, sietett pihenés nélkül az ismerős
24      24|          rögtön postakocsit vett, sietett Hídvárra, ott unokahúgával