Fezejet

 1       2|        mosolyodott az öregúr.~E pillanatban valaki félig benyitotta
 2       3|         feltűnt előtte, a másik pillanatban már tudta, hogy testvére
 3       4|         rámeredt, mint akinek e pillanatban az esze nem tud tanácsot
 4       6|       összemarcangolni. E végső pillanatban Lénárdnak kiálték; „Pajtás,
 5       6|        széttépetni; a következő pillanatban egy dördülés hangzott, s
 6       6|        ülő Margarira tévedtek e pillanatban, ki oly maliciózus vigyorgással
 7       7|         kedved, hát gyere be.~E pillanatban felnyílt az épület vasajtaja,
 8       8|      lába megcsúszik, s abban a pillanatban ló és lovagnő lebukik a
 9       8|       megragadni, s a következő pillanatban már felhúzta magát fél kézzel,
10      10|       kék!~Henriette úgy érzé e pillanatban, mintha a föld süllyedne
11      10|         kérdésre mit felelni.~E pillanatban egy ismerős férfihang szólalt
12      10|          s aki a legirtóztatóbb pillanatban – egyetlen szabadítója volt.~
13      11|        a leány.~– Ebben a végső pillanatban egy vadállati dühös ordítás
14      11|       alatt heverni; de abban a pillanatban, midőn Juon egyik kezét
15      11|         már és vak; a következő pillanatban Juon egyet csóvált ellenfelén,
16      14|   mindnyájan a sírban vagytok e pillanatban, s ha akarom, olyan halottak,
17      14| menekülésre előtte zárva van.~E pillanatban egy ördögi gondolatja támadt.~
18      15|        elcsukló hangon.~Abban a pillanatban ott állt előtte e folyosó
19      16|         álarcos cimborájával.~E pillanatban visszanyerte lélekjelenlétét
20      18|        repült aztán a következő pillanatban akkorát, hogy egy szőlőlugas
21      19|     pedig meg van bolondulva.~E pillanatban úgy tetszett Gerzson úrnak,
22      21|         zekéje alatt, s abban a pillanatban úgy vágott vissza ellenfeléhez,
23      22|  dobogásba hoztak volna abban a pillanatban, midőn egy magányos helyen
24      23|         itt? No, hát nesze! …~E pillanatban egy átható sikoly rezzenté