Fezejet

 1       1|        kerülhető kérdésre:~– Azt mondom hozzá, hogy máskor, ha valaki
 2       4|      írószereket, majd én tollba mondom.~Ott aztán forma szerint
 3       4|       lettél. Már most én is azt mondom, jusson eszedbe, hogy Szilárdnak
 4       5|       hordja!~– Te tisztán…! nem mondom el, amit akartam.~– Azt
 5       7|          ha megy.~– Én mégis azt mondom, hogy ez nem valami halandó
 6       7|         be szabad-e menned. S én mondom minden esztendőben egyszer,
 7       7|     magadnál, mert az őrangyalra mondom, azok rossz helyen vannak
 8       8|          e kívánságáról, azt sem mondom, hogy válasszon más nyelvmestert;
 9      10| ígérkezett, és én egy szóval sem mondom, hogy ne menjen. Tegyen
10      11|  parancsolni magamnak. Ha én azt mondom szívemnek: ez nem szabad,
11      13|         el kincseit, én csak azt mondom, hogy tudom, hogy önnek
12      15|        kocsijához –, én csak azt mondom, hogy nagyon szeretném,
13      16|     ember.~– De, látom.~– Igazán mondom. Rám nézve megbecsülhetlen
14      16|       Nem. Magamról. Én komolyan mondom, hogy nagy veszteségek értek;
15      16|     ördög ellen is; előttem, azt mondom, hogy ne tűnjön fel a jámbor
16      17|          nyomom a kalapot, s azt mondom: „térj ki előlem, mert nem
17      18|        gondolom; én tudom. Ha én mondom a nagyságának, hogy ez „
18      18|           Ne mondja.~– De igenis mondom. Keresse elő a csibukom
19      18|           kedves Margari, bizony mondom, nem akartam. De minek jött
20      19|        lehet.~– Te fickó, én azt mondom, hogy a te gazdád idehaza
21      19|       közé durrantani; hát azért mondom, hogy velem ne tréfálj.
22      19|          mit tett ellene? Én azt mondom uram, hogy ha Hátszegi egy
23      22|      hírére elbújik. Még egyszer mondom, hogy senkinek ne higgy.~
24      24|          azt hinni, pedig igazán mondom, úgy van. Én már egészen