Fezejet

501      17|                 meg jóbarátoknak lenni; én törvényes bizonyság vagyok,
502      17|                A törvény előtt igen. De én szeretném, ha rokonaival
503      17|              lesz hibám helyrehozására. Én megyek csavarogni megint.
504      17|                megint. A ponyvasátor az én hazám. Azután meg – vannak
505      17|   kötelezettségek, amiknek feloldásában én nem vagyok húgom öccse.~
506      18|           azután meg sem látja; ismerem én a maga nagyságos urát.~–
507      18|        nagyságos urát.~– Dehogy ismeri; én ismerem. Eddig azért fizette
508      18|                 érzi, az nekem mindegy. Én akarom, hogy adjon, s neki
509      18|               adjon, s neki adnia kell; én választani fogok, hogy hol
510      18|            nekem kapni. Majd megmutatom én, hogy kapok. – De, hohó!
511      18|             nagyságos urat?~– Gondolom? Én nem gondolom; én tudom.
512      18|              Gondolom? Én nem gondolom; én tudom. Ha én mondom a nagyságának,
513      18|              nem gondolom; én tudom. Ha én mondom a nagyságának, hogy
514      18|                ő azt mondja, akkor majd én is mondok valakinek valamit,
515      18|               valamit, s majd akkor nem én bánom meg, hanem ő. Óh,
516      18|           gesztikulálni akarok. Mert ha én akarom, ezt a csibukot a
517      18|            bizodalmad? Hát nem vagyok e én hitvestársad? Hát nem vagyok
518      18|          hitvestársad? Hát nem vagyok e én veled egy test, egy lélek?~–
519      18|               hát eredj alunni, mert az én testem és lelkem alhatnék.~
520      18|            teszed magadat, hogy alszol; én nem hagyok békét, nekem
521      18|               valaki megtudja azt, amit én tudok, akkor becsuknak engem
522      18|               Óh, kérem, mint az arany! Én olvasatlan pénzt merek rábízni.
523      18|                alkalmat adni. No, iszen én nem leszek fukar, azt tapasztalni
524      18|                azt tapasztalni fogja.~– Én bizony csak azon bizonyos
525      18|            által infiltráltatott.~– No, én nem azért mondtam, mintha
526      18|               kis hivatalhoz juttassam. Én nem felelek senkiért. Mi
527      18|                   De hát minek engedjem én magamat saját házamnál így
528      18|                 is felállt.~– Bocsánat. Én nem látogatóképpen vagyok
529      18|              felteendő kérdőpontokra.~– Én? Én nem esküszöm semmire –
530      18|          felteendő kérdőpontokra.~– Én? Én nem esküszöm semmire – kiálta
531      18|     kényszeríteni ujjai feltartására. – Én nem akarok esküdni; én nem
532      18|                  Én nem akarok esküdni; én nem szoktam esküdni soha.
533      18|               nem szoktam esküdni soha. Én kvéker vagyok, metodista,
534      18|         kegyedet a hitletételre.~– S ha én nem eszküszöm?~– Fizetni
535      18|           kegyesen magához rendelni; és én megtudtam, hogy méltóztatta
536      18|               kezeit megcsókolnom. Majd én viszem azt a táskát a hintóig.
537      18|     méltóztatott itthon felejteni, majd én beszaladok érte.~– Nem kell,
538      18|            nagyságos úr engem megverte. Én nem bántottam a nagyságos
539      18|        bántottam a nagyságos urat soha; én hűséges szolgája voltam
540      18|           mondja nekem; no iszen kaptam én örvendetes újságot! A fejem
541      18|                 Sohasem érdemeltem ezt. Én nem vagyok a nagyságos úrnak
542      18|               le a képéről a vért.~– De én nem vagyok kutya – ordította
543      18|            mentül jobban csitították. – Én nem megyek sehova, én megyek
544      18|                   Én nem megyek sehova, én megyek az utcára, ott kiabálok
545      18|            forint, amit ígértem. Lássa, én jó ember vagyok. Még majd
546      18|              közelebb lépve hozzájuk –, én felsőbb végzés által Margari
547      18|                akarják engemet elfogni? Én becsületes ember vagyok,
548      18|                becsületes ember vagyok, én igaz járatbani ember vagyok;
549      18|                 járatbani ember vagyok; én nem vagyok sem gyilkos,
550      18|             nagyságos Lapussa János úr; én a nagyságos Lapussa János
551      18|           Hogyan jön ez az ember ide? – Én nem hoztam, nekem nem szolgám,
552      18|              nem szolgám, nem cselédem; én nem tudok felőle semmit.
553      18|         kocsimra felkapaszkodott, arról én nem tehetek; azért majd
554      18|          elbámulás sora.~– Mit vétettem én? Miért akarják engem vasra
555      18|              akarják engem vasra verni? Én ártatlan vagyok, mint a
556      18|                  Valakit mást keresnek. Én nem vétettem soha életemben
557      18|           Margarit. – Ön beszélte rá az én kedves öcsémet, Kálmánt,
558      18|             mindent megmondott; s azért én önt ezennel átadom a törvény
559      18|          gazember; még azt mondja, hogy én parancsoltam.~– Igen! Igen
560      18|                nagys… maga parancsolta; én csak szót fogadtam, s most
561      18|            gazember.~– Maga a gazember. Én csak kicsiny gazember vagyok.~–
562      18|               botot, hadd ütöm agyon.~– Én meg ezzel a spárgatakaróval.~–
563      18|           kocsihoz követni.~– Szívesen! Én megyek; én követem a szolgabíró
564      18|                    Szívesen! Én megyek; én követem a szolgabíró urat.
565      19|            várakozással fordult felé.~– Én nem látom, hogy mi nevetnivaló
566      19|                nézve igen komoly dolog. Én semmi tréfát sem látok benne.~
567      19|              pimasz kölyök, majd hajtom én a lovakat, akasztófáravaló.~
568      19|              megértsd, hogy mit mondok. Én magam sem tudom, hogy meddig
569      19|            ostoba szamár? Szólítottalak én arra fel, hogy nekem jó
570      19|                 jó estét kívánj? Mintha én a te jó estéd kedveért jöttem
571      19|                 baja az asszonyodnak?~– Én nem tudom, azt mondják;
572      19|             hogy nem lehet.~– Te fickó, én azt mondom, hogy a te gazdád
573      19|             bírva ingerültségével –, az én öklöm itt a zsebemben most
574      19|                  hogy velem ne tréfálj. Én nem látogatni jöttem ezúttal
575      19|          meggyógyulnak az őrültek.~– De én zajos emberhangokat is hallok,
576      19|              ketrecben.~– Nem hallod?~– Én nem hallok semmit.~– Jól
577      19|            őrizd olyan nagyon az ajtót, én nem akarok erővel a gazdádhoz
578      19|         következő sorokat írá:~< „Uram!~Én önt egy nyomorult gyáva
579      19|               illő elégtételt nem adsz, én rád várok a kastélyod kapujában,
580      19|                 nem bontanád a levelet, én hasonló tartalmút fogok
581      19|               ismer már régi időkből.~– Én pedig a keveset szívesen
582      19|                  Olyan emberek, akikkel én nem szeretek találkozni.~–
583      19|          asztalra.~– Csakugyan úgy van. Én eleinte csak azt hittem,
584      19|       extemporizált tisztelendőséged az én felderítésemre.~– Ezek valóságos
585      19|               lakomával fogadja őket.~– Én nem tudom, miért teszi.
586      19|            házigazdát is hozzászámítva. Én uram, mizantróp vagyok,
587      19|                 és nem látom a partját. Én bejártam életemben sok országot,
588      19|            mellett! És mit tett ellene? Én azt mondom uram, hogy ha
589      19|                 felőle; ez is sok volt. Én künn jártam Wittenbergában,
590      19|              másfelé téríté beszédét.~– Én azonban szinte el is feledém,
591      19|          tisztelendő úr maga hol hál?~– Én kimegyek a méhesbe, ott
592      19|                van egy hárságyam.~– Óh, én különösen szeretek hárságyon
593      19|                  bundámmal betakarózva; én magam fogok odamenni éjszakára;
594      19|               fogok odamenni éjszakára; én szokva vagyok a szabad ég
595      19|               tudnivágyból kérdeztem. – Én tehát átengedem kegyednek
596      19|                  hol kíván lepihenni?~– Én a méhest választom.~– No,
597      19|               az éjszakai levegő; tehát én majd csak szokott fekhelyemen
598      19|             fekhelyemen fogok alunni.~– Én pedig a méhek között; az
599      19|                 ne késsék itt tovább. – Én nagyon szerencsétlen vagyok,
600      19|                dicséri az Urat.~– Amen. Én vagyok az ajtón; bocsásson
601      19|           rögtön sietni kell e helyről. Én egészen tisztában vagyok
602      19|               báróné üzenetével.~– Hogy én elfussak valaki elől, akit
603      19|        Legelőször is vegye ön magára az én öltönyömet, míg én magam
604      19|            magára az én öltönyömet, míg én magam parasztgúnyát öltök
605      19|                  Azt ne tessék kérdeni. Én tisztában voltam azzal,
606      19|       postalovakat fogad, s hazautazik, én pedig megyek másfelé.~–
607      19|              történt veled?~– Nem tudom én azt egészen elmondani. Amennyit
608      19|              tudok, annyit elmondhatok. Én a lovakat megitattam, s
609      19|             veszik, ha a szomszéd leég: én hát elkezdtem ordítani segítségért;
610      20|                el ne futhasson előle. – Én vagyok, Anica.~Henriette
611      20|            volna, mint most. Jól vagyok én ezzel így: megbüntetett
612      20|                ne utasítson el magától, én nagyon meg vagyok alázva;
613      20|            sincs annyira megverve, mint én, én, én, aki magam okoztam
614      20|              annyira megverve, mint én, én, én, aki magam okoztam egész
615      20|          annyira megverve, mint én, én, én, aki magam okoztam egész
616      20|          barátaim, ismerőseim romlását. Én adtam fel a törvénynek őket
617      20|           elhajt küszöbéről, nem éhezem én soha. Apámnak minden vagyonát
618      20|                 lett volna, mert hiszen én voltam egyetlen gyermeke.
619      20|                  Alázatos bolond vagyok én, aki messziről letérdepel,
620      20|                    Nagyságos asszonyom, én nem kívánok lehetetlent;
621      20|              hallja odakünn zúgni, hogy én akkor odakünn ülök álmatlanul
622      20|               megátkoz: az ott az apám. Én belevittem őt a vészbe,
623      20|                 által a Fatia Negrához, én elárultam őt átkos szerelemféltésből
624      20|              ideig, fennhangon nyögve: „én istenem, én istenem!” és
625      20|         fennhangon nyögve: „én istenem, én istenem!” és leveté magát
626      20|               felugrott, és sóhajtoza: „én istenem, én istenem”.~Azután
627      20|                 sóhajtoza: „én istenem, én istenem”.~Azután megerősíté
628      20|              leült íróasztalához írni. „Én istenem, én istenem!” Mivé
629      20|        íróasztalához írni. „Én istenem, én istenem!” Mivé lett ez a
630      20|         folyamodó levél volt férjéhez: „én istenem, én istenem.”~Ez
631      20|             volt férjéhez: „én istenem, én istenem.”~Ez volt a folyamodásba
632      20|               is sokan kérdezték már.~– Én mindenkinek azt feleltem
633      20|                  hogy nem igaz.~– De ha én egyszer azt találom mondani,
634      21|               volna rá oka panaszkodni, én tehetném, mert engemet könnyebbített
635      21|                a fegyveres karhatalmat, én fogadom, hogy ki fogom tisztítani
636      21|          pénzverőket.~– Elítélték őket; én magától Hátszegitől tudom,
637      21|                eleven emberből?~– Igen, én azt hiszem.~– De ha a valószínűtlenség
638      21|               meg Gergus, meg mit tudom én még miféle jámbor pénzverők
639      21|                 vetett tőrből is.~– No, én nem foghatom meg, hogy mi
640      21|             felelt neki onnan túlról:~– Én vagyok a Fatia Negra. A
641      22|            Szilárdnak:~Szolgabíró úr! – Én azt hiszem, hogy ez a fickó
642      22|                 Nem kell ellentmondani. Én értem, amibe fogtam. Utánam.~
643      22|                vagyok, és az is leszek. Én vagyok a híres Juon Táre,
644      22|                Ez után a fej után járok én, azután nem lesz semmi bajom.
645      22|              fejet megkapni, domnule? – Én megmondom, hogy hol van.~–
646      22|                 ijedni tőle, domnule?~– Én nem ijedek meg semmitől.~–
647      22|              sem golyó nem fogja; de az én körmeim megtépték az ő testét,
648      22|               megtépték az ő testét, és én láttam az ő vérét folyni!~–
649      22|           sóhajta Juon Táre. – Tudom is én, hogy mit kell arra felelni: „
650      22|                felelni: „merre?” hiszen én nem látok sem eget, sem
651      22|                 a hangjáról megismerném én őt, és ha szólani nem hallanám,
652      22|          hangzanék minden lépésére. Óh, én sokszor hallottam e lépteket
653      22|              égve, aztán nem tud sírni. Én bizony örömest meghaltam
654      22|                azt mondá a vezér; „majd én magam fogok velük végezni! –
655      22|              végezni! – Majd felkeresem én őket egyedül, s megmutatom
656      22|    világosságtól; óh, majd magam mennék én ellene, s ha még egyszer
657      22|            egyszer megfoghatnák ezek az én kezeim: domnye Zeu! nem
658      22|                   dörmögé Vámhidy –, az én vadamat riasztja el.~A vadászcsapat
659      22|                járunk, szolgabíró úr.~– Én hivatalból.~– Én pedig csak
660      22|       szolgabíró úr.~– Én hivatalból.~– Én pedig csak mulatságból.
661      22|            mindjárt visszafordulunk. Az én medvém futhat; hát az öné?~–
662      22|                 Még az sincs meg.~– No, én igen sok jó adattal tudnék
663      22|               meg voltak keresztezve, s én ilyen keresztes aranyakat
664      22|         legelőször kiadta az aranyakat. Én azt előre is tudom, hogy
665      22|         Becsületemre, ez igen jó ötlet! Én magam is azt hiszem, hogy
666      22|              csak azt sajnálom, hogy az én aranyaimon is nem volt valami
667      22|            tartozunk.~– Köszönöm, uram, én már ebéd után vagyok.~Aznap
668      22|                egészségemért, miután az én birtokomba jöttek?~– Pandúrjaimnak
669      22|                báró úr sajátja is; mert én most „vérbíró” vagyok, akinek
670      22|                    Nehéz munka volt; de én elég erős vagyok hozzá.~–
671      22|               használhatod-e őket, mert én nem hiszem, hogy valami
672      22|                el talál nyomni, kiálts; én odarohanok, s megfojtom
673      22|               nem láthatom őt meg, hogy én rohanhatnék reá! Domnule,
674      22|                  az Isten veled van; az én Mariórám lelke vezesse kardod
675      23|              hivatást teljesíteni, mert én kénytelen leszek ez órában
676      23|              azalatt érkeznek meg, amit én nagyon sajnálni fogok. Azonban
677      23|                hogy Hídvárt kikerüljék; én magam hívtam meg a szolgabírót,
678      23|             századszor kezdte újra: „az én gyűrűmet el ne veszítsd”.~–
679      23|         ugyancsak felült; azt gondolta, én vagyok a nagyságos asszony.~
680      23|               ha akarom. Alkudjunk meg: én nem ölöm meg önt, ön nem
681      23|                 hogy nem bírt utolérni. Én önnek, esküszöm a halálra,
682      23|                 monda:~– Add meg magad, én nem alkuszom.~– Nem alkuszol?
683      23|                 a fejedet megtartani?~– Én a te fejedet akarom elvinni –
684      23|              tett a kalandor felé.~– Az én fejemet? Hahaha! Ezt a fejet,
685      24|             jött el, ügyvéd úr, hozzám, én magam jöttem. Pedig igen
686      24|          ennyire elidegenedtünk; de nem én vagyok az oka; – azt tetszik
687      24|                 tetszik tudni, hogy nem én vagyok az oka.~Sipos úr
688      24|                  ilyesfélét, hát hiszen én sem vagyok tigris, az én
689      24|                én sem vagyok tigris, az én szívem sincsen kőből. Nem
690      24|                 igazán mondom, úgy van. Én már egészen rászántam magamat,
691      24|                tréfálózzék fiskális úr. Én rokonaim irányában sok áldozatra
692      24|            önnek megbízottja volt.~– De én azt tagadom.~– Tudom. Csakhogy
693      24|                uram: azt tudja ön, hogy én gazdag ember vagyok.~– Tudom;
694      24|           gazdag ember vagyok.~– Tudom; én nem törődöm vele.~– Önnek
695      24|            kényszerítő hatalmában.~– Ha én akarom, ez a per elhúzódhatik
696      24|              vagy rézderesen, az nem az én bajom, hanem az a másik
697      24|                 az a másik per, mely az én védencemnek, aki semmi más,
698      24|                tűzbe ezt az egész pert. Én egyezséget ajánlok. Megvallom
699      24|               mert gazdag vagyok.~– No, én nem.~– Nem is kegyedről
700      24|                 mondtam: mások azok. És én mármost nem látom, hogy
701      24|                 keveredtem volna.~– Jó. Én tudok egy módot önt kisegíthetni
702      24|          feltételeket tetszése szerint, én látatlanban aláírom.~– Tehát
703      24|                hiszi kegyed talán, hogy én kifizettetem vele a váltót,
704      24|            miután aláírását elismeré?~– Én mindenre tartozom gondolni.~–
705      25|                  A háládatlan teremtés! Én pört kezdek az öreg végrendeletének
706      25|             ugyancsak a patikakontót is én fizettem érte négy forintokat
707      25|                  és még a keresztfát is én tétettem neki, akkor mondta
708      25|     méltóztassék nekem megküldeni, mert én szegény özvegy vagyok, és
709      25|            akkor azt felelte Szilárd:~– Én nem vagyok az, akit ma elvetnek,