Fezejet

 1       1|    Tudta jól, hogy a többieket mennyire bosszantja vele. Azalatt
 2       1|        gerjesztve a ránézőben, mennyire kényelmetlen lehet azokra
 3       4|        tartozik, hogy a család mennyire el van azzal foglalva, hogy
 4       4|   bennünket, doktor úr. Tudja, mennyire szeretjük Jettit, mindnyájunknak
 5       6|       akartam kipróbálni, hogy mennyire lehet őket használni a síkon?
 6       6|   mérföldnél jobban érzé, hogy mennyire egyedül van ebben az idegen
 7       8| vettetem ki; de hogy lássa ön, mennyire szófogadó szolgája vagyok,
 8       8|        prüszkölt és rázkódott, mennyire osztja az úrnője félelmét.~
 9      10|    egyszerű, és milyen kedves. Mennyire ismeri az még ízlését is,
10      10|      mondta, hogy ebből látja, mennyire szerencsés most a szerelemben.~
11      11|      emberért, ez ördögért, és mennyire elárult!~A pórleány ölébe
12      11|       Óh, nagyságos asszonyom, mennyire megvetendő egy férfi, aki
13      11|        asszonyom, ha tudná ön, mennyire fáj ezt hallani másnak!~
14      13|       milyen derék fickó, hogy mennyire örül annak, hogy önt megismerte,
15      14|         hogy lássátok magatok, mennyire tudva vannak ott, ahol tudva
16      16|       előtte, és utálta. Pedig mennyire rá volt szorulva!~Jól tudta
17      16|        annak el ne panaszolja, mennyire aggódik neje miatt, ki holnap
18      19|      meg fogják pillantani.~De mennyire meg volt lepve, amint a
19      22|       minden ember előtt, hogy mennyire összetörte a tegnapi lovaglás.
20      22|         éreztetni akarja vele, mennyire nem törődik vele és talán
21      23|  fáradtan érkezik majd haza, s mennyire megdöbbenne, ha lakát belülről
22      25|     utazás fáradságát; azonban mennyire meg volt lepetve, midőn
23      25|          Szegény gazdag ember! Mennyire fájt neki az, hogy testvérének
24      25| kellett adnia örökségi részét. Mennyire haldoklóvá tette az a gondolat,