Fezejet

 1       2|        tiltva, mert Demeter úr kénytelen volt mindig utána tátongani,
 2       4|     benne; annyira, hogy azzal kénytelen volt Clementine maga lefáradni
 3       4|       mindezeket összevetjük –~kénytelen vagyok végül azon őszinte
 4       6|        a jobb szemem hiányzik, kénytelen vagyok a ballal célozni;
 5       6| karomat nem húzhatván összébb, kénytelen vagyok a jobb kezemmel elrántani
 6       6| valahányszor Margarira tekint, kénytelen elnevetni magát, ami nagyon
 7       8|      vagyok nagyon adakozó, de kénytelen vagyok önt e néven nevezni:
 8      10|     könnyeire nézve.~Henriette kénytelen volt magát meggyőzni afelől,
 9      14|  terhünkre marad; ezért vagyok kénytelen az álarcot tovább is viselni;
10      17|     járásában eső faluban volt kénytelen meghálni, melynek lakossága
11      17|   együtt jár, hanem hiszen nem kénytelen az ember a vándorbothoz
12      17|     tudta nélkül ki nem lépek, kénytelen voltam az ablakon át eltávozni.
13      18|        felé dönthetni; engedni kénytelen, hogy essék balra.~János
14      18|   tekintetes úr magával hozta, kénytelen voltam utána jönni, hogy
15      19|   várakozni. Egész addig, hogy kénytelen volt még egyszer csengetni.
16      22|        egy puszta helyen, ahol kénytelen egymással szembemenni, és
17      22|       Remélem, hogy nem leszek kénytelen terhére lenni.~Hátszegi
18      22|    tájat, mintha nappal volna.~Kénytelen volt leülni egy fatörzsre,
19      23|  hivatást teljesíteni, mert én kénytelen leszek ez órában Szebenbe
20      23|      utóbb is továbbmenni volt kénytelen, nehogy ott esteledjék,
21      23|  öregúr mint regálista sokszor kénytelen Kolozsvárra feljárni; s
22      23| fáradva már, nem bírták lábai, kénytelen volt ledűlni pihenni a nyugágyra.~
23      24| cudarul benne ülök a tintában. Kénytelen vagyok önhöz mint ellenfelemhez
24      25|   bátyánk kényrekegyre megadni kénytelen magát; kiegyezik vele, ki