Fezejet

 1       2|        sorát sohasem irigyeltem; éjszaka sötétben, magányosan végigbotorkálni
 2       6|     helyen álmodik az ember első éjszaka, az be szokott teljesülni.~
 3       6| mindenkit le fognak gyilkolni az éjszaka; legalább ő el fogja tagadni,
 4       6|        sem vágták el a nyakát az éjszaka, rávitte a kíváncsiság,
 5       7|          ment. Hanem tegnapelőtt éjszaka ott találtam a három bagolytollat
 6       7|   felültek rájuk. – Szép világos éjszaka volt; a Göncöl egészen megfordult
 7       8|      utat keresni fel, nehogy az éjszaka ott lepje a völgyben.~Csakhogy
 8       8|        van minden emberjárástól; éjszaka következik; a bokor lassankint
 9       9|   lehántva rettenetes körmeivel. Éjszaka ott aludt mellette, s könnyebb
10      10|       azon városban, hanem vitte éjszaka haza Hídvárra.~A hegyi utakon,
11      10|     tetszék neki, hogy az elmúlt éjszaka rémjelenete nem volt egyéb,
12      11|    asszonyom –, óh, az borzasztó éjszaka volt –; ha visszaemlékezem
13      11|          itthon terem.~– De most éjszaka van. Talán alszik.~– Juon
14      11|         hogy hazamenjen ily késő éjszaka?~– Haza nem megyek, de valahová
15      11|     annyi bizonyos. Mit nekem az éjszaka? Nem jöhet énelém olyan
16      14|        órámban; úgy rettegtessen éjszaka hátam mögött lappangó kísértet;
17      16|     Annyira világos volt a külső éjszaka, miszerint kiveheté, hogy
18      17|    Vámhidy, mint szolgabíró, egy éjszaka valami járásában eső faluban
19      17|        adósságuk, akkor egy szép éjszaka odábbállnak az istenadták.
20      18|        őt elszöktessék, mégpedig éjszaka és az ablakon keresztül,
21      19|      átok. Egészen sötét volt az éjszaka, mely a menekvők útját eltakarta;
22      21| tudhatták előre, hogy mihelyt az éjszaka által ott hagyják magukat
23      22|          alá; nekem úgyis mindig éjszaka van, fiacskám majd rám talál
24      22|       malom árkában dolgoztam.~– Éjszaka, mit dolgoztál?~– A víztartón