Fezejet

 1       4|         fogom önnek hálálni még valaha.~– Oh, kérem alássan, eddig
 2       4|     fejét; hisz ha az kiderülne valaha, hogy ő ezt tudta, és meg
 3       5|          a gyermeket, kinek, ha valaha megvénül, átok lesz fiatalságára
 4       5|        boldog ember fogsz lenni valaha, s mosolyogni fogsz mostani
 5       5|         tanítják járni; akit te valaha nőül veszesz, csak ezért
 6       6| játszanék egy óriás kéz. Akiket valaha jégesős zivatar kapott útban,
 7       7|         amikben mind arany volt valaha.~Még a rómaiak kezdték el
 8       7|   legyen; mert nem tudja, jut-e valaha föl. Az valóban csodálatos
 9       9|   ismerni, ilyen kecskepásztor. Valaha talán többet is fogunk felőle
10       9|        verespataki bányarészből valaha sok aranyat összetakarított,
11      10|     gondolja felőlem, mintha én valaha azon törném a fejemet, hogy
12      11|   milyen nagyon szerettem én őt valaha, s azzal lebocsátám a fegyvert,
13      12|         van írva minden, amivel valaha megbántottál; itt a fekete
14      14|      ismernek mindannyian, akik valaha egy villanykészletet láttak.
15      14|      hallottam, vagy megtudtam, valaha kimondani fogok, vagy kezemmel
16      14|        holtom után, ha ez ellen valaha cselekszem. Hallják meg
17      14|     magammal vinni sietek, s ha valaha e fogadásom ellen nyilván
18      14|         földről, ha ez eskümhöz valaha hű nem leszek, és hozzá
19      16|       most jobban kerülte, mint valaha.~– Akkor várjon, Henriette,
20      16|     rémítgeti a környéket, mint valaha; a Tisza és a Maros között
21      16|      hogy itt süllyedjen el, ha valaha történt vele ilyen bolond.
22      19|      sem hittem volna, hogy még valaha pópa legyen belőlem.~A lelkész
23      20|        elundokítva, mint akinek valaha lángok közül kellett kimenekülni.