Fezejet

 1       1|         szánalmas gúnymosollyal nézett reá, valami hasonlót takart
 2       2|         hanem inkább gyanakodva nézett fel rá félénk szemeivel,
 3       3|      felnyitotta a szemeit, úgy nézett rájuk, ezzel mutatva, hogy
 4       4|         oly őszintén, oly esdve nézett szép, panasztevő szemeivel
 5       5|       egy virágcserép előtt, és nézett annak zöld leveleire egy
 6       5|   tartaléktalan.~A leány sokáig nézett azokkal a titoktartó sötét
 7       5|    megemlékeztem. Nagyon sokáig nézett a szemeim közé, míg valamit
 8       7|  hőséget.~A Fatia Negra órájára nézett; a percek betöltek; egyszeri
 9       7|        kaptad.~A leány kétkedve nézett rá, mintha kérdené, hogy „
10       8|       párkányba, új lépcső után nézett.~Egy ölnyire Henriette alatt
11       8|     paripáig. Henriette bámulva nézett utána: vajon mit akarhat
12       9|    martalékból még csak meg sem nézett. Csak Marióra volt ránézve
13      10| közelíte felé, mindenki bámulva nézett rájuk, csend lett, elhallgatott
14      11|      sápadtan, mint egy szobor, nézett reá.~Ismét folytatá a leány.~–
15      11|         hallottaktól: elmélázva nézett maga elé, s végiggondolta
16      12|     legyen veled.~És azután nem nézett vissza többet. Még abban
17      13|       dugott kezével, s nevetve nézett sorba a körülállók szemeibe,
18      13|      verte a füleit, meglepetve nézett fel rá:~– Mit? Mi az?~Azután
19      14|    Fatia Negra átkozódó ajkaira nézett, hanem annak feje fölött
20      14|    megfogott ördög, s elmeredve nézett a leány lángoló arcára.~
21      17|      magához ölelé, szemei közé nézett, nem bocsátá el magától,
22      17|     lépek!”~Szilárd elkomorodva nézett a korán vénült gyermekre.
23      23|         párafoltot.~Olyan félve nézett az ablakok felé.~A magányban