Fezejet

 1       4|  mindjárt kiesik a föld a lábok alól; Hátszegi pedig roppant
 2       4|     szárnyait sem húzta ki maga alól, mint máskor.~Demeter úr
 3       4|        húzott elő pamlagvánkosa alól, s azt Sipos úrnak nyújtá.~–
 4       5|     fölmentsen rokonai üldözése alól; ha föláldozza szívét a
 5       5| fekhelyén, s előkeresve vánkosa alól öblös burnótszelencéjét. –
 6       6|    reggelre elnyerje annak lába alól a földet és feje fölül a
 7       6|      ébredve keltek nyirettyűje alól, a legremekebb változatokban.
 8       7|        s felmentem az átöltözés alól, ami engem sem kötelez.~–
 9       7|      leány kíváncsian.~– A föld alól, szerelmesem.~A leány összeborzadt,
10      10|         fel a lelkét azon teher alól, melytől nem tud nyugodni;
11      11|   kitépni karját az ő szorítása alól, sohasem bírta fejét kiszabadítani
12      12|         kezét kiemelve a takaró alól, száraz mutató ujjával taktust
13      12|          félig lecsukott pillái alól Demeter úrra alátekintve,
14      14|        kiverve kerül elő a föld alól. Ezt a munkát be kell végeznünk.
15      14|    másik kettő, mely szempillái alól elővillámlott.~Termetet
16      14|        cimborál a főnök, a föld alól jött elő.~És minő pompával
17      14|         azt hiszik, hogy a föld alól jöttem, ördöggel vagyok
18      14|       hogy merre jár fel a föld alól.~A kalandort e szó téríti
19      17|   bujdosó, s azzal kirúgta maga alól a széket, fölkapta tányérja
20      18|     asszonyt kitaszigált a kapu alól, ki oda települt le egy
21      20|  acélmetszéssel? A reszkető kéz alól alig ismerhető betűk jöttek
22      22|   víztartón keresztülvezető híd alól elemeltem az innenső gerendát. –
23      25|         akadálya a sorsnak, ami alól semmi szentszék őket föl