Fezejet

 1       3|        adtunk.~– S milyen boldog voltam azóta, ugye? – válaszolt
 2       4|       alássan! Ha már egyszer én voltam ott, nem bocsátok mást az
 3       5|           ugye, senki? Azért nem voltam sem kedvetlen, sem elhanyagolt.
 4       5|         kiállhatatlan, kegyetlen voltam hozzád; hanem azért ezt
 5       5|          tanuld elviselni. Én is voltam fiatal; én is mentem keresztül
 6       6|      voltak a kóterben, én is az voltam egynek. Ott szépen búcsút
 7       6|  esztendővel még én is fiatalabb voltam, engem is megvert a két
 8       7|          Hol voltál?~– Külföldön voltam, ezekért az új gépekért,
 9      11|           s nem tudja többet, ki voltam.~Óh, asszonyom, azt hittem,
10      13|     elásott titkaim. Fiatalember voltam mint más; voltak bohó ábrándjaim,
11      14|          leszek, és hozzá hű nem voltam eddig; – minden földingató
12      14|   engemet. Tudd meg azt, hogy én voltam ott jelen magam a kunyhóban,
13      16| szegénylegényjárásba esik.~– Óh, voltam én már egy éjjel ott; ismerem
14      16|         csókolt sorba, mikor ott voltam. Ha pedig valaki gorombáskodnék
15      17|       amely városban már egyszer voltam, oda többet vissza nem mehetek,
16      17|          ki nem lépek, kénytelen voltam az ablakon át eltávozni.
17      18|        soha; én hűséges szolgája voltam a nagyságos úrnak. A nagyságos
18      18|         magával hozta, kénytelen voltam utána jönni, hogy továbbmenekülését
19      19|     tessék kérdeni. Én tisztában voltam azzal, ami következni fog,
20      20|       lett volna, mert hiszen én voltam egyetlen gyermeke. Azt is
21      22|         feleségem élt, addig nem voltam koldus, mert ő dolgozott,
22      24|          irányában sok áldozatra voltam képes. Engemet félreismer