Fezejet

 1       1|      kiált felugorva János. – Hát tudod, hogy tegnap ide izent a
 2       4|          Az még nem volna szabad; tudod, hogy az orvos megtiltotta.~–
 3       4|      Kötelességem az, édes öcsém. Tudod, hogy szegény édesapád halálos
 4       4|    öngyilkossá lesz, és te nem is tudod meg: miért?~A fiatalember
 5       5|       pedig nem fogja tenni.~– Te tudod bizonyosan?~– Én hiszem.~–
 6       5|           katonanevelő intézetbe; tudod vannak olyan szigorúságokrul
 7       5|        Hozok számodra orvosságot. Tudod: az orvosság rendesen kesernyés,
 8       5|           hívjuk azt. Őérte élni, tudod, hogy kötelesség. Észed,
 9       5| kötelesség. Észed, szíved, karod, tudod hogy nem Dunába dobni való
10       7|          Onuc a Fatia Negrához –, tudod, hogy én nem ismerek semmi
11       8|      verni; úgy hazavinni. Hiszen tudod, asszonyom, én vagyok az
12       8|           felőle semmit.~– Te nem tudod még, domna, hogy én ki vagyok,
13       8|        bírunk. Sokat verekedtünk: Tudod, asszonyom, csak tréfábul,
14      12|    megholt húgom gyermekei miatt; tudod, hogy azt ígértem neki,
15      12|           felelj neki, ha dorgál; tudod, hogy ő öreg ember, és beteg;
16      13| korteskedés!~(Talán te már nem is tudod, kegyes olvasóm, azoknak
17      14|          meglátod az ujján, arról tudod majd meg, hogy az én vagyok;
18      16|         nappal sem akarom. Hiszen tudod, milyen nyugtalan vagyok
19      21|      megérni akkor.~– Dehát miből tudod te ezt?~– Abból tudom, hogy
20      22|      földet.~– Tehát akkor hogyan tudod, hogy közel van?~– Ah, domnule,
21      22|           amit nekem elmondtál?~– Tudod, domnule, az első kábulatban
22      22|          vak Juon volt az.~– Hogy tudod te, hogy itt valaki áll? –