Fezejet

 1       5|      meghajtá magát, s átvette a szomorú tanújeleket.~– És most,
 2       5|          leány nem csinált olyan szomorú képet, mint te itt, igen
 3       6|         benőtte az árvafenyő; ez szomorú törpe erdő, bozót inkább,
 4       6|          nélkül elfújta a nagyon szomorú nótát.~Lénárdnak igen megtetszett
 5       6|         jelfákra. Az utazó csupa szomorú regények közt halad végig.~
 6       7|          kacag, abban van valami szomorú, mint a nótájában; kevés
 7       9|          csak a menyasszony volt szomorú.~Tóbicának egyszer az jutott
 8      10|         több év előtt kapta, egy szomorú alkalommal, amidőn Fatia
 9      10|       Hála istennek! – sóhajta e szomorú hírre Henriette. Ez is egyike
10      12|  túlvilágon – meghalt testvérünk szomorú lelkével, s az kérdezni
11      16|     Henriette mindenrre csak egy szomorú válasszal bírt:~– De hátha
12      16|    magának mint szegénylegény, s szomorú véget ért. Pedig semmi tekintetben
13      16|         a rozmarinbokorról meg a szomorú nótáról.~Gerzson úr fejét
14      17|         ott állt Szilárd előtt a szomorú, halovány gyermekarc.~Ez
15      19|      környékbeli celebritások?~– Szomorú celebritások.~– Hogy Hátszegi
16      21|   világos összeköttetést, amit e szomorú nevezetességű ember a börtönök
17      22| szikladarabokon keresztül vezet; szomorú, otthontalan táj; semmi
18      22|        gyöngéd virága iránt és a szomorú sóhaj: „engem, galambom,
19      22|       emlékében tartogatni azt a szomorú katasztrófot, mely őket
20      24|          a kalapja mellett; igen szomorú arcot iparkodott mutatni.~–
21      24|     férjet veszteni el, és olyan szomorú halállal! Igazán sajnálatra
22      25|        Lángainénak meg kellett a szomorú tényben nyugodnia: Kálmán