Fezejet

 1       1| színházban sokszor végigjártatja szemeit a páholyokon, azokban sok
 2       1| Odatekint, még jobban összehúzva szemeit; száját elgörbíti nagyon.~–
 3       2|      órára való igazi álmot, s a szemeit csak akkor tudja behunyni,
 4       3|   Lángainé kerekre felnyitotta a szemeit, úgy nézett rájuk, ezzel
 5       4|       gyermek bágyadtan lehunyta szemeit, mintha azt felelné: „vágynám
 6       4|          öregúrnak elborította a szemeit a könny ezen emlék fölidéztére,
 7       6|    tanácsot.~Odabenn a csaplárné szemeit törülte, félrefordulva …~–
 8       7|    elhalmozni csókokkal ajkát és szemeit, amiket az álarc nem takar.~–
 9       7|         esküre tartá fel, s szép szemeit, mikben az ablakok izzó
10      10|      szeret?~Henriette lesütötte szemeit. Ő volt az, aki el tudta
11      11|        hideglelős ember; megtört szemeit olyan beszédes könyörgéssel
12      11|        eltakarta mindkét kezével szemeit, és sokáig nem vette le
13      14|     mellé az oltár lépcsőjére, s szemeit a sötét barlangboltozat
14      14|   egyszerre az öltönyt, s csupán szemeit takarta el kezével, hogy
15      16|         ijedten kapta föl fejét, szemeit törülve kezével, mint akit
16      17|          E szóknál Kálmán lesüté szemeit tányérjára, s egész arca
17      18|    feszesen hátratartva magát, s szemeit élesen János úrra függesztve.~(
18      20|    bámulva mereszté rá holdkóros szemeit, keresve az arcon a tegnapi
19      20|     nagyságos asszonyom.~A leány szemeit törölgeté e szónál.~Azután
20      20|       mint rendesen, csak félénk szemeit mereszté a kérdezőre, és
21      22|         hisz ő nem nyithatja fel szemeit, hogy azt mondja, ébren
22      22|           s homályosítsa el az ő szemeit. Most hallod őt közelíteni?~