Fezejet

 1      14|              mint mindig. A hírhedett kalandor nagyon óvatos volt; bizonyosan
 2      14|             is szeretnélek – felelt a kalandor.~– Eredj! Hiszen nem vagyok
 3      14|             te kérdezgetsz? – szólt a kalandor, s hogy annál biztosabban
 4      14|           mondá:~– Ha te az tudnád?~A kalandor magához ölelte őt e szóra.~–
 5      14|       tekergetve.~– Mire? – kérdezé a kalandor.~– Mit gondolsz? Ugyan mire?~–
 6      14|           magához a társaság véneit a kalandor.~– Ím, hogy lássátok magatok,
 7      14|                Ez most mind a tied.~A kalandor odafutott a mázsálóhoz,
 8      14|             baráti összeköttetésük.~A kalandor visszatért az oltárhoz az
 9      14|            bejárni a barlangokon át a kalandor. Ezalatt eltelt egy óranegyed.
10      21|               úgy volt-e? Az volt-e a kalandor terve, hogy a lovasokat
11      21|               észre, hogy a furfangos kalandor milyen kettős kelepcét készített
12      21| veszedelmesebb oldalát, melybe őket a kalandor csalta. A hátul hagyott
13      21|             láthatták, hogy a vakmerő kalandor átlátva rászedetését, nyílt
14      21|        Ráértek erre! – kiálta nekik a kalandor –, a többit ott viszik előttünk!
15      21|              varázs a rettenetes hírű kalandor személye körül, hogy senki
16      22|              ezúttal a Fatia Negra és kalandor társai, akárhonnan jöttek
17      22|             Az egyik vívó a hírhedett kalandor volt, atlétai testalkattal,
18      22|           rejtekéből.~A lefegyverzett kalandor kardjával együtt elveszté
19      22|               Negra, add meg magad.~A kalandor válasz helyett pisztolyai
20      22|             Itt a hegyháton megállt a kalandor, végigtekintett a körülfekvő
21      22|          végén hangzottak az üldözött kalandor léptei. Oda is utánament.~
22      23|              és még egy lépést tett a kalandor felé.~– Az én fejemet? Hahaha!