Fezejet

 1       1|        az én kis unokám, az én igazi vérem!~Tudta jól, hogy a
 2       2|     alig alszik egy órára való igazi álmot, s a szemeit csak
 3       4|         nálad állt a másik, az igazi, amit a tanároknak kellett
 4       5|    közölni fogják. Nem lesz az igazi. De én azért azt fogom rá
 5       5|     már a vőlegény!~… Vajon az igazi jelszót írta-e oda? …~            ~
 6       6| mindenki. – Ilyenekről ismerni igazi lovagérzésű emberekre.~–
 7       6|      Bakonyban vannak. Azok az igazi zsiványok. Ezek nem bántanak
 8       6|      életében kedvére jóllakni igazi paprikás gulyáshússal, ahogy
 9       7|      emberek aranyakat vertek.~Igazi, teljes értékű aranypénzeket,
10       7|   saját termesztésű aranyukból igazi hamis pénzt, és volt rajta
11       9|       sátorok alá, mint valami igazi vásárban, s azután jönnek
12      10|   természetes védelmezője, egy igazi barátja: – férje.~Ilyenformán
13      10|  otthon nem látott, hogy mi az igazi úr, mert még azért, hogy
14      11|    magasztalá benne, hogy mint igazi gavallér, galantéria elleni
15      12|       szava! Most beszél ez az igazi hangján.~– Igaz! Nem akarok
16      14|   együtt elmegyünk Bukarestbe, igazi román városba, ahol megbecsülnek
17      14|   álarc alatti férjed lenni, s igazi férjed legyek? Ugyebár?
18      14|  országban, más emberek előtt, igazi orcájával vezetheti őt a
19      14|      szokott lenni föld alatt, igazi halottak között.~A Fatia
20      14|        magamtól elvetettem, őt igazi alakomban magammal vinni
21      16|       dugta maga alá az ostort igazi kocsisi tempóra, mint amire
22      17|      könnyeiket letörüljék; az igazi könnyek nem tűrnek publikumot,