Fezejet

 1       7|         más nőt talál szeretni, esküszöm, hogy halandó lesz.~E beszélgetés
 2      11|     enyimmel együtt elveszed.~– Esküszöm neked.~– Nem, nem hiszek
 3      14|      ahogy mindnyájan neveznek, esküszöm e föld alatti éjszakában:
 4      14|         föld alatti éjszakában: esküszöm az égő tűzre, mely eső képében
 5      14|         és Gomorrát megemészté, esküszöm az özönvízre, mely minden
 6      14|    minden élőt e földön megölt, esküszöm a meghasadó földre, mely
 7      14|       és Abirám hadait elnyelé, esküszöm a fenevadak körmeire, kiket
 8      14|    fecsegő kölykekre előhívott; esküszöm a lélekre, aki Saul király
 9      14|      király halálát megjelenté; esküszöm a Leviatán angyalra, ki
10      14|         kardját viseli kezében, esküszöm az egyiptomi tizenkét csapásra,
11      14|        fáraók országát megveré, esküszöm a csillagra, mely alatt
12      14|      néven kicsinyek és nagyok, esküszöm a bűbájos szavakra, miket
13      14|     legelső asszonynak mondott; esküszöm az átokra, mellyel a legelső
14      14|        paradicsomból kiűzetett; esküszöm a gonosz lélek Asmodái kínzására,
15      14|    házastársak gyötrő szelleme; esküszöm Uriás ártatlanul kiontott
16      14|     ártatlanul kiontott vérére; esküszöm Sámson vakságára; esküszöm
17      14|      esküszöm Sámson vakságára; esküszöm a kettős csillagokra, akik
18      14| egymástól meg nem bírnak válni; esküszöm a kardra, mely Holofernes
19      14|      fejét egy csókért levágta; esküszöm Jezabel átkozott tetteire,
20      14|      ellen a halált felidézték; esküszöm az álmok szörnyetegeire,
21      18|     kérdőpontokra.~– Én? Én nem esküszöm semmire – kiálta János úr,
22      23|        bírt utolérni. Én önnek, esküszöm a halálra, holnap húszezer