Fezejet

 1       1|            nagyon sós, amaz nagyon édes; ezen kozma érzik, amazon
 2       1|           a bűne, hogy megszólítsa édes, vékony, nyájas hangon.~–
 3       4|        üldözni; ugye, megteszi ön, édes jó Margari, amire kérem
 4       4|            mit tegyen velök. Ugye, édes Margari, megteszi ezt ön
 5       4|     érdemelném.~– Kötelességem az, édes öcsém. Tudod, hogy szegény
 6       4|          Emlékezel-e erre a szóra, édes öcsém?~– Igen – suttogá
 7       4|           chria volt, közepe pedig édes nyilatkozatokkal tele. Ezt
 8       5|            legyen szegény asszony, édes barátom? – Akit arra neveltek,
 9       5|        vedd oly nagyon a szívedre, édes fiam, ezt a dolgot; én megengedem:
10       6|       Clementine húzódozva.~– Nem, édes lelkem. Zsiványok nincsenek
11       6|     húszast a porkolábnak: „ugyan, édes keresztapám, futtasson el
12      12| végrendeletet akar tenni.~– Aztán, édes Kálmánom, csak szelíd légy;
13      12|         itt maradnod. Gondold meg, édes Kálmánom, hogy magadviseletétől
14      12|        Kálmán megszólítá:~– Ugyan, édes György, adjon egy darab
15      13|     veszedelem félreismerhetlen.~– Édes, jó Szilárd – szólt a grófnő
16      13| elgondolkozik azon, amit beszélek, édes Vámhidy; pedig ne gondolja,
17      13|         Így, ni. El ne ölje magát, édes barátom. El nem tudnám viselni
18      16|       rándulatot tett a fejével.~– Édes báróné: én nem szeretem
19      16|           s gyöngéden költögeté.~– Édes Gerzson bácsi, ébredjen
20      19|           ember füle mellett olyan édes álmokat szokott hozni, hogy
21      19|        könnyen magyarázható. „Már, édes papom, sajnálom, hogy álmodból
22      22|  megízlelte; „ez az ő vére!” – „ez édes!” –, és akkor – mosolygott.~