Fezejet

 1       2| komornyik sem egészen értette a dolgot, az orvos is álmos volt,
 2       4|        jó az embernek egynémely dolgot megtudni?~Bezárta magára
 3       4|    gondolj ki mentségedre olyan dolgot, ami nem igaz, mert a te
 4       5|      szívedre, édes fiam, ezt a dolgot; én megengedem: nem akarom
 5       6|     estén, nehogy elfelejtsem a dolgot, mondám a hajdúmnak, hogy
 6      10|         majd elintézem az egész dolgot, hogy nem lesz belőle nagyobb
 7      10|     rajtam, könyörgésre fogta a dolgot, s azt mondá, hogy nem embert
 8      16|         még jobban restelltem a dolgot férjem előtt felfedezni,
 9      16|        most a világgal, mint új dolgot akar elhitetni.~– Kíméletlenül
10      16|       fele tette volna az egész dolgot.~Óh, ha e percben látta
11      16|       miattam félbeszakíts akár dolgot, akár mulatságot; megjárom
12      17|    vissza, igazítsa el köztük a dolgot, s ha mindent elintézett;
13      18|       Margari úr, mint aki a fő dolgot felfedezé, újra pipájához
14      18|      ideig csak vette tréfára a dolgot, még horkolni is kezdett,
15      18|    Persze, úgy kellett vinnie a dolgot, hogy Margari a megnyerendő
16      18|   magában pedig így magyarázá a dolgot: ez a táblabíró nem tartá
17      19|         úgy magyarázá magának a dolgot, hogy bizonyosan kinn vannak
18      19|       hogy te komolyan veszed a dolgot, hanem így van.~– Kitől
19      19|   hajnal után megsokallta már a dolgot.~– Nagyságos uram, nem tartunk
20      19|       rá, hogy komolyan vette a dolgot.~– Eszerint ön is veszedelemben
21      23|       az öregúrnak azt az egész dolgot, ha egyszer összejön vele,
22      24|   ügyvédeik kezdték restellni a dolgot.~Legjobban bántotta a puritán